The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

13. Rész - Mikor minden összeomlik

Reggel borzasztó fejfájással keltem fel, szinte nem is aludtam semmit. Szédültem és hányingerem is volt, magamtól. Talán még soha életemben nem haragudtam úgy emberre, mint most magamra! Felvettem egy kissé bélelt leginggset, egy fehér pólót és rá egy magasnyakú pulcsit. Semmi életkedvem nem volt, így nem csináltam semmit magamon. Se smink, se alapozás, semmi. Leszarok már mindent. Mikor mindent elpakoltam kisétáltam a házból és a buszmegálló felé vettem az irányt. A szél igazán csípős volt, bár nem csoda hiszen ősz közepe van. Járművem hamar megérkezett amire felszállva rögtön lecsaptam az utolsó ülésre, ahol álltalában mindig ülni szoktam. Megfordulva a hátsó üvegen bámultam kifelé és a számtalan mögöttünk haladó autókat és annak utasát/utasait vizslattam. Vajon nekik milyen lehet az életük? Szeretik a munkájukat? Vajon miről álmodoztak kiskorukban? Mik akartak lenni ha felnőnek? Mik lehettek az álmaik? Én már ezekre nem is igazán emlékszem. Voltak egyáltalán álmaim? Ezeken gondolkodva észre sem vettem, hogy már a 98-as terem ajtaja előtt állok. Felsóhajtva dőltem neki a falnak és annak mentén lecsúsztam a földre. Táskámat lábam mellé hajítottam és dzsekimet is levettem, nem akartam, hogy beleizzadjak, végülis bent meleg van. A folyosó kongott az ürességtől, de nem is csoda hiszen még fél nyolc sincs. Ezekszerint a korai busszal jöttem. Hm... fel sem tűnt... Hallottam ahogy mobilkészülékem pittyeg s mikor nyúltam volna a kabátomért karom hozzáért térdemhez, mire azonnal felszisszentem. Felhúzva pulcsimat megláttam csupasz bőrömet ami csupa var volt és karcolások sora ölelte körbe. Eszembe jutott, hogy ezt nem is Owen csinálta, hanem én. Én tettem magammal, még tegnap este a fürdőszivacsommal. De megérdemeltem! Egy szörnyeteg vagyok...

- Lenyugodtál már?

Brad hangjára rettentően megijedtem és azonnal lehúztam pulóveremet. Nem akartam, hogy meglássa.

- Nem. -feleltem tömören.

- Miért vagy még mindig ilyen mérges?

- Miért ne lennék? -néztem szemeibe- Áruld el, mit szervezkedsz a hátammögött? Mi volt az a kis sunyi beszélgetés a tiltott részen, hah!? Elárultad neki a titkom?

- Skyler, olyannak nézel aki kiadja a legjobb barátja titkait? Ráadásul a legsötétebb titkait? -hanga szigorú volt, komoly.

- Hát nem... de...

- Akkor meg?

- De akkor is rólam volt szó, tudom. Áruld el mit beszéltetek rólam!

- Na jó, Jake megkérdezte miért rohantam ki óráról, min vesztünk össze.

- És ezért kellett kirángatnia óráról ráadásul oda ahova tilos mennünk?

- Nem akarta, hogy más is hallja miről beszélünk, oda meg úgyse megy senki. Na, most már elégedett vagy?

- Hm, fogjuk rá... -sandítottam rá fél szemmel.

Ebédszünetben már mindenki -már aki a mi osztályunkba tartozik- csak arról tudott beszélni, hogy milyen lesz a holnapi utazás. Nekem ettől kicsit összeszorult a gyomrom, hiszen otthon senkinek fogalma sincs arról, hogy én igazából el fogok utazni Hollandiába. Anya nem engedett el és Owen... ő alap nem is akarta, hogy menjek. Mit fogok most tenni? Mit mondjak hova tűnök el egy hétre? Talán nem is kéne mennem. Anya úgyis szombaton hazaér, csupán egy napot kéne már csak kibírnom egyedül Owennel de a fenébe is, nagyon menni akarok! Hiszen talán ez lesz az egyetlen lehetőségem arra, hogy eljussak külföldre, vagy bárhová ezen a bolygón! De ötletem sincs mit tegyek.
Mikor becsengettek mind siettünk az öltözőbe, hogy átvegyük a tornafelszerelésünket. Végre az utolsó testnevelés óra! A lányok most nem voltak olyan lelkesek és serények, mint mikor Jake helyettesített, lassúra vették a tempót. Már kb tíz perce ment az óra mikor Mr. Wood idegesen kopogott az ajtón, hogy azonnal menjünk a tornaterembe vagy intőt fog mindenkinek beírni. Erre már azért megmozdult a társaság és én mögöttük cammogva léptem be a terembe. A fiúk amint megláttak intettek, hogy menjek oda hozzájuk így gyorsan oda is rohantam.