The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

26. Rész - A cikk

Az egész hétvégét otthon töltöttem, főleg a szombatot, mert olyan másnapos voltam, hogy azt se tudtam hol vagyok mikor felkeltem. Vasárnap délelőtt elmentem vásárolni anyával és az egyik boltban találkoztam Bradleyvel aki megígérte, hogy délután átnéz hozzám.
Épp az utolsó hozzávalót tettem bele a bolognai szószba mikor valaki csengetett. Boldogan nyitottam ajtót barátomnak, akivel anya kifejezett utasítására, elhagytam a konyhának nevezett harci övezetet. Igen, nos ha kaja van vagy ha készül Bradet távol kell tartni a konyhától mert felfal mindent még mielőtt az kész lenne vagy más ehetne belőle. Így meghagytam anyának, hogy ha kész szóljon.
A szobámban, mint mindig makulátlan rend uralkodott, amit barátom erőszeretettel szeret tönkretenni. Bármiféle figyelmeztetés nélkül vetette bele magát ágyamba, de olyannyira, hogy minden ami rajta volt a földön landolt.

- Brad! -szóltam rá mérgesen.

- Mivan? -tárta szét karjait, hogy ő nem érti most mi rosszat csinált.

- Jó lenne ha az ágy maradna, épségben.

- Nyugi, strapabíró. -paskolta meg- Na mesélj, mi történt a buliban? Eltűntél. -könyökölt felhúzott combjára.

Ránéztem egy „Ez most komoly?" arckifejezéssel, mire továbbra is halál nyugodtan várta beszámolómat.

- Csodálkozol? Bezártál abba a kurva szobába! -rivalltam rá.

- Ja. Ugye milyen jó ötlet volt tőlem? -húzta ki magát büszkén.

- Nagyon... -ingattam fejem cinikusan- Egyáltalán hogy vetted rá Jaket, hogy várjon ott?

- Csak annyit mondtam neki, hogy felrángatlak oda és akkor nyugodtan megdughat.

Nagyot nyeltem. Ugye ez most nem komoly? Jaj ne... Ki tudja miket gondolhat rólam? Akkor már értem miért csókolt meg...
Pár másodperc után elröhögte magát én pedig egy kisebb szívrohamon mentem keresztül miatta.

- Mekkora fejet vágtál bazdki! -terült el, annyira nevetett- Látnod kellett volna az arcod!

- Nagyon örülök, hogy te ilyen jól szórakozol, viszont ez egyáltalán nem vicces! Már azt hittem tényleg ezt mondtad neki... -biggyesztettem le ajkam.

- Sosem tennék ilyet, veled nem, nyugi! -simított rá karomra- De mivan akkor ha mondtam is volna ilyet? Nem nagy ügy.

- Neked. De nekem igen! Egy kisebb agyvérzésem volt az előbb mikor elhitetted velem, hogy csak azért csókolt meg mert te azt mondtad neki, hogy megdughat. -csapkodtam karját.

Mikor nem védekezett csak kerek szemekkel nézett rám leesett, hogy mit is mondtam az imént. Saját magad buktatod le Sky, ügyes vagy!

- Ez most komoly!? -ragadta meg mindkét karom és közelebb ugrott- Ti tényleg smároltatok? -rögtön éreztem ahogy elvörösödöm, így válaszolni sem tudtam csak bólintottam- Ez kurva jó! Na és milyen volt? Ledugta a nyelvét a torkodon?

- Fúj de undorító vagy! -csaptam rá mellkasára zavaromban.

- Most miért? Azt szeretik a lányok. Szenvedélyes.

- Inkább hagyjuk ezt. Már bánom, hogy elszóltam magam. -tettem tenyerem homlokomra.

- Úgyse maradt volna sokáig titokban. -rántott vállat.

- Hogy hogy?

- Azt hiszed nem kaptalak volna rajta a suliban ahogy a tanári asztalon smaciztok vagy ahogy a szertárban elkap egy menetre? Ugyan -legyintett- én az ilyesmikre specializálódtam. Kifinomult érzékem van ehhez.

- De egy szemét dög vagy. Na látod(?) ezért nem mondok neked soha semmit! Folyton csak ezt csinálod!

- Mit? Hogy az igazat mondom? Ugyanmár Sky! Tetszik neked, bele vagy zúgva, látszik. Előbb utóbb úgyis vízszintesbe vág és ne mondd, hogy te nem akarod majd!? -emelte meg szemöldökét.