The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

Epilógus

5 évvel később

- Látta valaki a fehér ingem? -ordítottam, hogy jól hallja minden jelenlévő.

- Valószínűleg a szekrényedben lesz drágám, az akasztón nézd meg! -jött anyától a válasz.

Nem lehet ott, hiszen már vagy kismilliószor néztem abban a rohadt szekrényben. De azért a biztonság kedvéért újra kinyitottam. Elhúzva dzsekimet megtaláltam hófehér, kivasalt ingem amin egy apró piros rózsa díszelgett majdnem a váll résznél. Hát tényleg itt volt... Igaza van anyának! Istenem nem is itt él és jobban tudja mit hova rakok... Nem hiába, ő anya!
Megcsinálva sminkemet magamra fújtam kedvenc gyöngyvirág illatú parfümömből és táskámba pakoltam minden szükséges kellékemet. Zsepi, telefon, pót csomag zsepi ha az első varázslatos módon eltűnne, egy kinyitható fésű, tükör és egy kis csoki ha lemenne a vércukrom vagy ha nasizni támadna kedvem. Belebújva egybetaplú magasított szandálomba letipegtem a lépcsőn. Jöttömre minden lent álló ember szeme rámszegeződött és eltátották szájukat. Anyához sétáltam, hogy elköszönhessek tőle.

- Nagyon gyönyörű vagy kincsem. -húzott magához és belepuszilt hajamba.

- Nagyon szép vagy Skyler! -dícsért meg anya pasija is.

- Köszönöm Jay, de nem kell ennyire túlozni, ez csak egy ruha.

Nos igen, anya új párja nem más, mint az én volt biológia tanárom Mr. Davis. Engem is totál meglepett a dolog, de már a legelső találkozásuknál feltűnt, hogy anyának mennyire bejött a pasi és neki is anya. Aztán elég sokszor járt elém a suliba, és volt mikor be is jött, összefutott Mr. Davisel ami odáig fajult, hogy elkezdtek randizni ma meg már együtt is élnek. Hát nem szép a szerelem?

- Anya ugye időben odaértek? Nem akarom, hogy lekésd az egész ünnepséget!

- Ott leszek, ígérem! Csak nem fogom már lekésni a saját lányom diplomaosztóját! Milyen anyának nézel te engem?

- Sky, elkésünk ne baszakodj már annyit!

Barátom édes hangjára gyorsabbra vettem a tempót, bár ilyen cipőben nehéz bármit is gyorsan csinálni. Kár volt kételkednem Zacben, mikor azt mondta, hogy meg tud inni két liter whiskeyt. Elvesztve a fogadást sajnos ma ebben a szar szandálban kell végig flangálnom a fősulin. Szerintem estére olyan bokáim lesznek akár egy elefántnak. A kocsihoz sétálva nagy öleléssel üdvözöltem Maryt, Zacet és a barátnőjét Anat. Miután mind beszálltunk a limuzinba, amit Brad bérelt ki nekünk mára, elindultunk a főiskolára. Odaérve már egy kisebb tömeg gyűlt össze az udvaron, én igyekeztem megkeresni az osztályom, nehogy véletlen a gólyákhoz álljak be végzős létemre. Barátaim egy pillanatra sem hagytak egyedül, ők is követtek a „friss diplomásokhoz". Amíg vártunk, a fiúk előszeretettel elemezték az idejáró lányokat.

- Az a lány tiszta olyan, mint Jennifer Lopez! Nahát, jól néz ki! -mutogatott Zac, persze csak barátnőjét akarta húzni vele.

- Menj oda és kérj tőle autogrammot, hátha elküld a picsába! -mordult rá Ana, mire mind felkuncogtunk.

- Nézd csak Zac az ott -bökdöste meg a fiút- az sem rossz bőr! -kacsintott.

- Adok én neked olyan nem rossz bőrt, hogy aztán azt a fogaidra húzhatod! -csapta tarkón Mary.

- Most akartam befejezni ha hagynád! -mutatta neki, hogy akkor hajrá fejezze be- Azt akartam mondani, hogy bár nem rossz bőr, de olyanok a lábai akár Sáska mesteré a Kungfu pandából.

Igazán ideillő megjegyzése mindannyiunkból hangos röhögést csalt aki, mire mindenki minket kezdett el nézni. De ma már ez egy cseppet sem tud érdekelni. Ha valakinek nem tetszik az, hogy jó kedvünk van, nyugodtan nézzen másfelé! Mikor leérettségiztem kevés akkori osztálytársamat vették fel fősulira, így ide csak Marc, Olivia és Luis jár rajtam kívül. Idén együtt tettük le a vizsgákat és együtt fogjuk megkapni a diplomáinkat. Az itt töltött évek alatt szereztem barátokat, mind lányt mind fiút. Természetesen Brad és Zac helyét senki sem tudja elvenni a szívemben. Sokszor jöttek el hozzám, gyakran tanítási időben is, mivel ők nem tanultak tovább. Zac az apja mellett kezdett el a dolgozni a családi üzletben, míg Brad hivatásos futball edző lett mindemellett Marynek segít otthon a gyerekkel. Igen, nos ez nekem is új volt. Alig az érettségi előtt kb két héttel jelentették be, hogy ők egy pár. Először azt hittük Zacel, hogy csak viccelnek vagy át akarnak minket verni, hogy majd jót röhögjenek rajtunk de kiderült mindez komoly köztük. Úgy tűnik ez a merész, bátor lány -akit egy kiránduláson ismertünk meg- kellett ahhoz, hogy Brad megváltozzon és letéve az egyéjszakás kalandozásairól, megkomolyodjon. Kb másfél évre rá Mary bejelentette, hogy terhes és magántanulóként tette le a fősulis tanulmányait. Meglepett mikor ez a hír sem tántorította el Bradleyt a komoly pár szerepéből, sőt! Mióta megszületett a kis Aron Jones, mintha nem is ugyanaz a férfi lenne, akit eddig ismertem. Mindent megtesz fiáért, játszik vele, eteti, mosdatja s most hogy már nagyobb megtanította biciklizni, együtt labdáznak és beígért neki egy kosár mérkőzést is. Szegény gyerek nem tudja mire vállalkozott.
Zac itt a suliban talált rá a nagy Ő-re, mikor unalmasabb napjaikon bejártak hozzám. Ana is az osztályomba jár, igazán kedves lány, okos, szép és tényleg Zachez illő. Szinte azonnal egymásra találtak és már több, mint két éve együtt vannak. Pár napja drága barátom elárulta, hogy ma este akarja megkérni a kezét, a végzős bulin amit egy kibérelt klubban tartunk, csak mi barátok! Természetesen itt is akadtak olyan lányok, mint Carly volt gimiben, de megtanultam kezelni őket és a saját fegyeverükkel győztem le mindet. A „nagy menők" itt beleértve a fiúkat is hasonlóképp kibéreltek maguknak egy klub féleséget bulizás céljából, de nem tudott érdekelni. Én csak azokkal akarok ünnepelni akiket szeretek és akik viszont szeretnek!
Gondolataimból a kezdődő himnusz térített vissza és az, hogy fel kéne állnom. A dögunalmas beszédek után végre következtek a nap legfontosabb szereplői, a végzősek, azaz mi! Egyesével kezdtek el felhívni minket és volt aki egy kisebb beszéddel búcsúzott az osztálytársaktól, az iskolától és kb a gyerek évektől is.