The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

32. Rész - A megmentő

Jake szemszöge

A benzinkút után rögtön az egyik közeli virágárushoz mentem, hogy vegyek egy meglepetés csokrot Skylernek. Sétálgattam a sorokközt, hogy kiválasszam a megfelelőt a barátnőmnek, de bevallom annyi szebbnél szebb virág volt ott felsorakoztatva, hogy egyszerűen nem tudtam dönteni. Szerencsémre az egyik eladó észrevette szerencsétlenkedésem és odajött hozzám.

- Segíthetek valamiben uram?

A lány ki előttem állt, igazán fiatalnak tűnt, szerintem még Skynál is fiatalabb. Mosolya kedves volt és látni lehetett szemén, hogy tényleg segíteni akar és nem csak kényszerből jött oda főnöke utasítására.

- Egy különleges csokrot szeretnék a barátnőmnek. Tudnál segíteni? -gond nélkül letegeztem, hiszen 100%-ig biztos voltam abban, hogy sokkal idősebb vagyok nála.

- Persze. Milyen virágokat szeret a kedves párja? Rózsa? Liliom? Szegfű? Esetleg valami egynyári különlegességre gondol?

- Nos... -vakartam tarkóm, elég kínosan éreztem magam- Az az igazság, hogy csak nemrég jöttünk össze, így ez a kedvenc virág dolog nem jött szóba.

- Értem. Nos akkor azt hiszem tudom mi lesz a legmegfelelőbb a kedves barátnőjének.

Elvitt teljesen a bolt végébe ahol tényleg igazán különféle, még számomra is ismeretlen virágok voltak kipakolva. Megragadtam a számomra leginkább tetszőbbet, ami java részt pink, kék és sárga színekből állt majd megköszönve a lány segítségét a pénztárhoz mentem. Mikor a kocsimhoz értem betettem a csokrot az anyósülésre és sietve elindultam a parkhoz. Kerestem egy jó parkolóhelyet és amint lezártam járművem a bejárathoz indultam, ha Sky jönne akkor azonnal kiszúrjon.
Vártam már egy ideje és egyre jobban elkezdtem aggódni. Telefonomra pillantva már 10:21-et mutatott a kijelző, az a jövök 15 percen belül már több, mint tíz perce letelt. Hallgatva belső vészvillogómra rohanni kezdtem, hiszen Sky nem lakik messze és nem akartam bajlódni a kiállással, féltem elütnék egy gyanútlan járőkelőt sietségemben. Az utolsó sarkon befordulva Bradleyt pillantottam meg ahogy épp felém közeledett. Mikor felismert ő is sietősebbre vette a tempót és megállt előttem, megállásra késztetett engem is.

- Te meg hogy kerülsz ide?

Számonkérő és ideges hangnemétől kissé meglepődtem, plusz amilyen mérgesen nézett rám... Nem tudtam most mire is kéne ezt értenem.

- Hogy érted ezt? Skyal lesz találkozóm a vidámparknál de késik így gondoltam megnézem mi van vele.

- Óh hogy az a jó édes ég szakadna le! -pillantott fel majd elkezdett visszafelé rohanni.

- Hová sietsz Jones?

- Skyhoz! Van náluk valaki! -kiáltotta vissza, mire én is nekiiramodtam.

Beérve őt kérdőre vontam pontosan hogyan is értette az iménti kijelentését.

- Mikor eljöttem a házuk előtt fura hangokat hallottam, edény csörömpölést, nyögéseket meg ilyesmi. Azt hittem veled akciózik így eljöttem, de ha te itt vagy...

Nem fejezte be, de nem is kellett, pontosan tudtam mire gondol.

- Hívd a zsarukat, de azonnal!

Még gyorsabbra véve a tempót úgy rohantam ahogy csak tőlem tellett, az sem érdekelt ha Brad lemaradt mellőlem. Megpillantva a házat szívem roham tempóban vert és nem a futástól. Hirtelen egy éktelen ordítás hallatszódott a házból, mire még a vér is megfagyott ereimben. Úgy szaladtam át az úttesten, hogy körül se néztem, egy autó majdnem el is ütött. Már a kis járdán voltam mikor egy másik, mérges férfi hang szólalt fel.

- Most meghalsz ribanc!

Egy pillanatig sem tétlenkedve rúgtam be az ajtót és amit odabent láttam majdnem térdre kényszerített. Az a szemétláda David ott ücsörgött Skyleren és egy késsel akarta meggyilkolni. Rögtön nekiestem és kirúgva a kést a kezéből elértem, hogy rámfigyeljen ne a vérben úszó lányra. Bár meglepte jöttöm hamar összekapta magát és nekem támadt. Verekedni kezdtünk és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki csak úgy hagya magát. Tört minden, ablak, tányérok, szekrényajtó sőt még valahogy a hűtő is kiszakadt a beépített falából. Már mindketten fáradtak voltunk, de eszünk ágában se volt abbahagyni. Én mindenáron meg akartam védeni Skylert, míg az az elmebeteg állat megölni akarta. A konyhapult körül körözve 1-1 kést fogtunk magunkhoz és úgy járkáltunk, mint az oroszlánok összecsapás előtt. Hirtelen meghallottuk az erre tartó rendőrök szirénáját, ami számomra óriási megkönnyebbülés volt.

- Add fel David, már nem tehetsz semmit, mindjárt itt vannak a zsaruk. Vége van!

- Óh nem -ingatta fejét vigyorogva- még korán sincs vége. Csak most kezdek belejönni.

Hirtelen átbukfencezett a pulton és egyenesen felém tartva a kést le akart szúrni, de hála remek reflexeimnek sikerült lefognom kezét. De ekkor egy nemvárt dolog történt, Brad berontott az ajtón.

- Jake itt vannak a zsaruk! Jesszus Skyler! -rogyott a földre a lányhoz.

A hangra odakaptam fejem és mivel az érkező fiúra figyeltem nem vettem észre mikor David kitépte karját markomból és a kést egyenesen bordáim közé szúrta. Az éles, szorító fájdalomra felkiáltottam és a földre estem. Próbáltam felállni de olyan erős volt a fájdalom, hogy valahányszor megpróbáltam visszacsuklottam. Közben vérem is úgy folyt kifelé, mintha patak lenne. Láttam ahogy az a szemét állat ismét megközelíti Skyt, hogy befejezze amiért idejött, de a segítségére siető fiú dulakodni kezdett a férfival. A látásom egyre csak homályosodott és éreztem, hogy hiába veszek levelegőt az oxigén nem jut el tüdőmig. Még tompán hallottam ahogy a rendőrök is megérkeznek, néhány pisztoly lövést aztán azt, hogy valaki letérdel mellém. Felpillantva rá csak az alakját tudtam kivenni, az arca teljesen elhomályosult.

- Uram, hall engem? Ne aggódjon minden rendbe fog jönni! Steve hívd a mentőket és mondd meg, hogy egy másodpercen belül itt legyenek!

Hogy mondott-e még valamit arról már fogalmam se volt, alig ejtette ki ezeket a szavakat a sötétség úgy szippantott magába, mintha a legédesebb álmom felé közelednék. Már nem éreztem semmit, se fájdalmat, se mérhetetlen aggódást, semmit. Bár tudtam, hogy Skyler is megsérült mégis megmagyarázhatatlan nyugodtság lett urrá rajtam. Hát ennyi lenne? Meghaltam? Nos, ha így kellett lennie örülök, hogy legalább olyasvalakiért haltam meg akit szeretek! Most csak az a fontos, hogy Sky túlélje és legyen túl mindezen, hogy végre olyan életet éljen amilyet ő szeretne, biztonságban és boldogan.