The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

5. Rész - A sérülés

Másnap hulla fáradtan értem be az iskola kapuján mert Owennel megvártuk anyát aki majdnem éjfélkor ért haza és természetesen meghallgattuk milyen volt az útja, a konferencia és a kollégái. Majdnem hajnali három volt mikor elaludtam. A folyosón úgy sétáltam végig akár egy zombi, még páran meg is bámultak amiért ilyen szörnyen festek. Ám ez egy kicsit sem tudott érdekelni! A terem elé érve barátaim amint észrevettek azonnal le is támadtak.

- Hol a francban voltál Sky? Kerestünk reg... -végig nézett rajtam- Hű de szarul festesz bazdki! Mi a redvát csináltál te éjszaka?

- Kössz Bradley én is szeretlek. Egyébként anyával beszélgettem, éjfélkor ért haza és tudni akartam mindent. Hajnalban aludtam el.

- Nehari Skyler de nagyon látni. -karolt át Zac is- Nincs valami smink cuccod amivel emberi külsőt lehetne faragni ehelyett? -mutatott arcomra- A lányok ismernek eféle trükköket.

- Ja engem kivéve. Egyébként hiába kennék az arcomra egy egész festékes boltot a lényegen úgysem változtatna. Inkább menjünk be, csak túl akarom élni a napot.

- Jah sok sikert! -kössz Brad, igazán rendi vagy!

Helyemre sétálva fejemre húztam kapucnimat és próbáltam egy kicsit pihenni. Tudom nem szép dolog órán aludni, de ha legalább nem pihenek egy fél órát tuti nem bírom végig csinálni ezt a napot! Igaz az egyik kedvenc órám zajlik éppen de úgy érzem egyetlen egy agysejtem sem működik, egyszerűen képtelen vagyok figyelni.

- Miss Cooper!

Csak még öt percet anyu, eskü utánna felkelek!

- Skyler Cooper! -a hang egyre csak erősödik.

Végül arra riadok fel, hogy valaki rángatja a karom. Barátomra nézve idegesen a tanár felé biccentget fejével, mire arra kapom tekintetem s egy másik mégidegesebb tekintettel találom szemben magam. Ajjaj...

- Igen Mr. Davis?

- Megtudhatnám, hogy a kisasszony miért alszik az órámon?

Kérdésére az összes teremben lévő szempár rám szegeződik. Kissé kínosan érzem magam, főleg mert sosem történt még ilyen velem, maximum általánosban de akkor még nagy sokkban voltam apu miatt.

- Elnézést én csak... -igazából fogalmam sincs mit is kéne mondanom- Bocsánat! -hajtottam le fejem.

- Óra után maradj bent kérlek!

Csak bólintottam. Tudtam nagy bajban vagyok és valószínű ma megkapom életem első intőjét. A hátra lévő időben próbáltam koncentrálni arra, hogy ne aludjak el ami igen csak nehezen ment. A csengő felriasztott bódult állapotomból s mire kettőt pislogtam sehol nem volt senki. Ezek gyorsak már öcsém! Én is ki akartam menni de eszembe jutott, hogy épp találkozóm van egy intővel. Mr. Davishez sétálva vártam leendő bűntetésem. Papírjai közt kutakodva felnézett rám s bár igen csak szigorú tanár láttam szemeiben az aggodalom aprócska szikráját.

- Áh Skyler, mondd csak megtudhatom mi volt ez az előbbi? Még sosem aludtál el egyetlen órámon sem.

- Elnézést tanár úr, higyje el nem volt szándékos! Csak tudja az anyukám üzleti úton volt és későn ért haza és mire észbe kaptunk elbeszélgettük az egész estét. -hadartam le egy szuszra- Tudom pofátlanság de kérem ne szóljon erről az igazgató úrnak! Ha intőt kapok az bekerül a bizonyítványomba és...

- Héhéhé, nyugi! -emelte fel kezét- Nem állt szándékomban az igazgató úr elé állni ezzel. Nem tudom mennyire tűnök gonosznak -mosolyodott el- de hidd el nem akarok rosszat senkinek. Csak furcsa volt számomra, hogy pont te voltál aki szunyókál az órámon.