The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

3. Rész - A rossz hír

Egy hét telt el azóta, hogy új ofit kaptunk. Meglepő, de hamar beilleszkedett „közénk" még a srácok is kedvelték az osztályban. A lányokról inkább egy szót se ejtek. Szegény azért sajnálom, biztos a volt csajai nem az eszéért szerették hanem mert olyan, mint egy divatmagazin modellje.

- Na adjatok már egy jó ötletet mit csináljunk ma! -nyafogott Brad.

Nos igen, ma péntek van így nála az ilyen napok egyenlők a bulizással. Zac és én egymásra nézve nevettünk barátunk látványos szenvedésén. Az utolsó óra előtti szünetben kezdtünk el arról beszélni ki mit csinál hétvégén, de mostanra már teljesen megbántam. Amint leesett Bradnek, hogy ma a hétköznap utolsó napja van teljesen bepörgött.

- Menj el abba a klubba ahol a csajaid felét felszedted. -javasolta Zac.

- Áh az már tök uncsi. -legyintett- Valami teljesen új kéne ahol nem ismer senki, hogy megmutathassam mekkora király vagyok.

- Na és mit szólsz ahhoz a karaoke klubhoz ami nemrég nyílt meg a belvárosban? -jutott eszembe.

- Ú tényleg arról én is hallottam. Mondom én, hogy te vagy a legjobb arc lány a világon! -vágott hátba. Jaj kössz!

- Ja tudom.

Beszélgetésünket a csengő zavarta meg, így siettünk fel a terembe, töri órára. Tanárunk már tanításra készen várt minket, mindenki padján 1-1 frissen kinyomtatott papír hevert. Mikor helyemre sétáltam akkor világosodtam meg, hogy ez bizony egy felmérő teszt. Ez az első mióta elkezdődött a suli. Az igen Mr. Harris belehúzott. A termet számtalan kelletlen sóhaj és némán elfolytott káromkodás lepte be. Miután mindenki helyet foglalt tanárunk neki is kezdett a dolognak.

- Nahát mennyi ijedt arcot látok! -nevetett fel. Ja mert ez amúgy tök vicces- Nyugalom nem kell megijedni, ez csupán egy amolyan szintfelmérő lesz, nem kell azonnal fejjel rohanni a falnak. Csupán kíváncsi vagyok mennyi információ maradt meg bennetek a tavalyi év anyagaiból. Nem fogom osztályozni, de viszont szeretném ha nem vennétek félvállról ugyanis ez alapján fogom összeállítani a tanmenetünket. Óra végéig van időtök kitölteni és válaszolni a kérdésekre, mikor csengetnek beszedem a lapokat. Kezdhetitek!

Az első kérdés a függetlenségi nyilatkozatról szól. Óh. Ez gyerekjáték! Tollamat kezembe véve úgy írtam le a megfelelő választ, mintha azt könyvből olvasnám. Aztán szépen sorban következett minden kérdés. Úgy körmöltem, mintha az életem múlna rajta pedig még csak jegyet sem kapok érte. De tehetek én arról, hogy oda meg vissza fújom az egész anyagot? Az agyam olyan akár egy számítógép! Bármit olvasok vagy látok megragad és még évek múltán is emlékszem rá. Még azt a verset is tudom amit alsóban tanultam meg anyáknapjára, ami majdnem egy oldal volt. Akkoriban ez soknak számított, mondjuk nem nekem de másnak biztosan. Ha kell még ma is felmondom hiba nélkül. Mire észbe kaptam kész is lettem a feladattal. A falon lévő órára néztem és meglepve láttam, hogy alig telt el tíz perc. Ilyen gyors lennék? Félre tolva a lapot telefonommal kezdtem babrálni. Mikor zsebre akartam vágni az előttem ülő gondoskodott arról, hogy legyen okom a kezemben tartani készülékem.

*SuperKing👑: Na mivan stréber már végeztél is?😜
*Sky👯: Igen képzeld. Neked nem a dolgozatot kéne csinálnod?
*SuperKing👑: Ez nem dolgozat! Különben is a tanár arra kíváncsi mi maradt meg a tavalyi anyagból, hát nekem semmi.
*Sky👯: Te tényleg menthetetlen vagy...

- Skyler Cooper megtudhatnám miért telefonozol mikor a feladatot kéne csinálnod?

A hirtelen jött hangra hirtelen megugrom és reflex szerűen vágom zsebembe telómat.