The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

23. Rész - Akarom, hogy gyere!

Péntek. Végre utolsó nap a héten! Valahogy ez a hét igazán hosszú volt és sehogy sem akart eltelni. De végre már két óra elmúlt, azaz alig húsz perc van az utolsó óránkból. Hál' Istennek! A mellettem ülő Mary folyton engem nézett és olyan sejtelmesen mosolygott, hogy muszáj voltam rákérdezni mi olyan mulatságos rajtam.

- Mivan? Mit nézel annyira? -elpillantott, mintha most lebukott volna ahogy utánam kémkedik.

- Ja, semmit. -kuncogott fel.

Most nekem tudni kéne mi folyik itt?
Az utolsó tíz percben már azt vettem észre ahogy Brad is hátra-hátra tekintget és ugyanolyan sunyi módon vigyorog, mint Mary. Miért érzem azt, hogy terveznek valamit?
Alig szólalt meg a csengő a barátaim olyan gyorsan húztak el, hogy szerintem még soha ezelőtt. Ez több, mint gyanús! Elpakolásztam cuccaim és indultam volna, ha egy szigorú hang maradásra nem bír.

- Cooper maradj egy pillanatra!

Mr. Harris szokatlan hangjától összerezzentem, de nem mozdultam padomtól. Megvárta amíg mindenki elhagyja a termet csak azután szólt, hogy menjek oda. Megállva az első sornál vártam, hogy mondja mit akar tőlem. De nem akart megszólalni, különböző papírokat pakolászott, rendezgetett. Megelégelve a dolgot rászóltam.

- Megtudhatnám miért kellett itt maradnom? Sietnem kéne haza. -mutattam az ajtó felé.

- Ne aggódj én is mennék már haza. De úgy gondoltam erről te többet tudnál mondani.

Elémrakott egy félbehajtott papírt és arcára egy megmagyarázhatatlan mosoly ült ki. Felvettem és kinyitottam a lapot. Azonnal felismertem a kézírást, ezt Bradley írta.

„Szeretettel meghívunk a mai szülinapi bulimra, a karaoke bárba. Ajánlatos az ott lét! Az ajándék kötelező!
UI: Sky is ott lesz!"

Óriásira tágultak pupilláim, nem akartam elhinni, hogy mindezt a legjobb barátom tette. Le merem fogadni mindent miattam csinálta! Hát igazam volt, hogy azok hárman készülnek valamire. A kis dögök!

- Elnézést tanár úr, nem tudom mi üthetett Bradbe. -adtam vissza a lapot- Beszélek a fejével! -ütöttem bele tenyerembe mérgesen- Természetesen nem kell eljönnie vagyis eljönnöd. Nem kell ezt komolyan venni.

- Oh. Azt hittem ez csak egy kifogás vagy egy gyerekes terv, hogy kettesben hagyjanak minket.

Lefagytam! Még a levegő is belémszorult. Jesszus ha neki leesett a dolog, akkor biztos a srácok erre készülnek! Most mit mondhatnék? Hazudjak? Istenem az a mosoly... Csak ne mosolyogna folyton ráadásul így...!

- Jaj dehogy! Vagyis nem, vagyis csak... -most tényleg dadogok? Remek, ennél rosszabb már nem lehet.

- Nem kell aggódnod nem fogok elmenni. Csak azért kérdeztem rá, hogy biztos legyek abban, hogy tényleg Jones nekem szánta-e ezt a meghívó féleséget. -túrt bele hajába- Nem akarok lábatlankodni sem kellemetlenséget okozni, bulizzatok csak nyugodtan. -kezdett el szedelőzködni.

Ahogy kisétáltunk a teremből egy furcsa gondolat futott át az agyamon, ami kissé megijesztett még engem is. Bosszút kéne állnom Bradéken amiért a hátammögött szervezkedtek! De nem tehetem ezt... Főleg mert nem akarom kihasználni Jake kedvességét. Mégis, valahol belül akarom, hogy eljöjjön arra a bulira. De nem tehetem... Ott van a barátnője, mit szólna hozzá ha a diákjaival menne el party-zgatni? A lépcsőknél megálltam a legfelső fokon, hogy az utolsó harcomat is megvívjam ezzel kapcsolatban, s végül engedtem a kisördögömnek ami bal vállamon pihent. Legyen hát, bosszút állok!

- Figyelj Jake, én nem mondom azt, hogy ne gyere el. Ha akarsz és tényleg nem okoz gondot, fogadd el Bradley meghívását.

- Mi? -nézett rám olyan arckifejezéssel, mint aki sosem számított arra, hogy ezt fogom mondani- De én tényleg nem akarok zavarni, biztosan feszengve éreznétek magatokat ha én is ott lennék. Mégis csak a tanárotok vagyok.