The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

15. Rész - Kirándulás II.

A szálloda ahol a szobáink voltak igazán elegáns hely volt, nem egy lepukkant kis viskó ahol az olyan kis jött-ment embereket szállásolják el, mint mi. Megvártuk amíg a maradék egy osztály is befut a győztesek közül és minden állambeli iskola megkapta a maga emeletét. Miénk a 16-ik volt, ahol külön a lányok, külön a fiúk voltak szoba szerint. Nos, nem tudom, talán odafent is megsajnált valaki, de olyan mázlim volt, hogy nekem nem jutott csoport így egy egyágyas szobát kaptam a folyosó végén. Legszívesebben ugráltam volna örömömben! Már a fiúk beosztását meg se vártam, hiszen nem is igazán tartozik rám, azonnal a kis birodalmamba rohantam. Mikor kinyitottam az ajtót azt hittem rossz szobába mentem be, de nem ez bizony a 112-es volt. Atya Úr Isten! Ez már szinte lakosztály! Minden csupa májva színű volt, fehér, halványkék és bézs színű bútorokkal. Az ablak mellett volt az ágy ami akkora volt, hogy szerintem hatan is elférnének rajta. A kilátás igazán pazar volt, már-már mesébeillő. A kissé nyüzsgő város, a színesen díszelgő fák, a kidíszített kirakatok mondhatni feltették az I-re a pontot. Tudnék itt lakni, az biztos! Mikor befejeztem a bámészkodást folytattam a körutam. A szomszédos szobába mentem ami a fürdő volt. Hát az is anyám... valami mesés volt! Tulipán mintás csempék, gyönyörű illatos törölközők és egy makulátlan zuhanykabin. Bátran kijelenthetem, ez álmaim fürdőszobája!

- Sky!

Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevem kiabálja. Ki kereshet, engem? Ráadásul lány? Kidugtam fejem a fürdőből és Mary mosolygós arcával találtam szemben magam.

- Oh hát ott vagy? Már mióta kereslek! Jól el tudsz bújni az biztos. -kérdezés nélkül huppant le ágyamra- Áhh ez de fasza szoba bazdki! Egyedül vagy? -bólintottam- Ahj de jó neked, én meg két idiótát kaptam. -terült el.

- Bocs a kérdésért de mit keresel te itt?

- Csak gondoltam megkérdem nincs-e kedved kicsit elmenni sétálni? Nem messze, csak itt a szálloda körül.

- Nem tudom. Nem mondták a tanárok, hogy mehetünk-e bárhová... -próbáltam kimenteni magam.

Nem akartam bunkó lenni, így igyekeztem finoman rávezetni, hogy semmi kedvem se sétálni se pedig a túlbuzgó energiájához. Nem vagyok olyan passzban. Mintha csak megérezte volna, hogy róla beszélek, Jake rontott be az ajtón. Itt senki sem ismeri a kopogást?

- Skyler mit szólnál ha...

Nem tudta befejezni, mert Maryre nézve tudatosult benne, hogy nem vagyok egyedül. A lány meglepve ült fel az ágyon és csak nézett hol rám, hol tanáromra. Kíínos!

- Jaj bocsánat nem tudtam, hogy vendéged van. Nem is zavarok.

- Ne, nem kell elmenned! -pattant fel a barnahajú- Maradj csak nyugodtan, nekem úgyis ki kell csomagolnom. Majd beszélünk Sky!

Ahogy elhaladt mellette egy like jelet mutatott ujjával és, hogy mennyire el van ájulva tőle, plusz egy „mindent bele csajszi"-t eltátogott nekem. Jó Ég! Bele se merek gondolni mi járhat a fejében. Biztos most felvettem a piros minden árnyalatát.

- Kedves lány. -nézett a már zárt ajtóra.

- Az. Vagyis gondolom. Miért jöttél? -sétáltam táskámhoz.

- Csak szólni akartam, hogy ma már nem megyünk sehova viszont reggel mindenkit várunk a halban, pontban nyolcra!

- Rendben, kössz, hogy szóltál ott leszek. -feleltem ridegen- Van még valami? -fura volt, hogy még mindig nem mozdult onnan semerre.

- Csak szeretnék elnézést kérni amiért odaültem hozzád a repülőn! Nem akartalak felzaklatni. Biztos okkal ültél külön. Kérlek ne haragudj!