The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

24. Rész - A buli 2/1.

Mikor kiszálltunk a taxiból azonnal kiszúrtuk Zacet kinek karjába Mary kapaszkodott bele. Oh, össze is jöttek volna? Odasiettünk hozzájuk és öleléssel üdvözöltük egymást.

- Nahát Sky te aztán jól nézel ki!

- Kössz Zac aranyos vagy. -zavartan tűrtem fülem mögé egy apróbb tincset.

- Szia Skyler! Nagyon csini vagy, gratula a ruhaválasztáshoz! -ölelt meg Mary is.

- Köszi de Brad érdeme. -mutattam rá, ő csak büszkén kihúzta magát- De te sem panaszkodhatsz, igazán jól áll ez a ruci. -állapítottam meg végignézve rajta.

Egy halványkék miniruhát viselt, ami combja közepéig ért és aminek pántja olyan vékony volt, hogy bármelyik pillanatban elszakadhatna. Szerintem még a spagettipántnál is vékonyabb. Ő aztán tényleg merész lány. De igaz ami igaz, ez a ruha kiemelte mindenét amit ő büszkén mutogathat, hiszen van mit.

- Ez az ócskadarab? Ugyan, de azért köszi.

- Bemegyünk? -néztem a fiúkra.

- Mindjárt. De ti várjatok kint! -intett le minket Zac- Már mindenki itt van, szóval csak rátok vártunk. Szólok is a többieknek, hogy a szülinapos megérkezett. De azért lepődj is meg! -nézett rá szigorúan, mire Brad egy apró bólintással letudta a dolgot.

Zac és Mary is eltűntek a hatalmas fekete ajtó mögött, mire a hidegben ácsorgástól elkezdtem fázni. Mégis csak november van. Pár perc után Zac visszajött és intett, hogy mehetünk mire Brad összekulcsolta ujjainkat és úgy mentünk be az épületbe.

- Ha ez egy meglepetés buli nem úgy kéne, hogy te ne tudj róla? -sandítottam rá a folyosón.

- Ez egy másféle meglepi party. Tudod ha ráhagyom Zacre a szervezést akkor csinál egy nyálas, buzis csajbulit amit tuti nem élveznék. Így inkább mindent megcsinálok én és így 100% hogy kiélvezem minden pillanatát.

- De így oda a varázs nem?

- Ugyan. Néhány ital után olyan varázslatot látsz amit még a Barbies mesékben sem.

Ráhagytam a dolgot hiszen úgyis kár vitatkoznom vele. Amikor beléptünk az amúgy óriási helyiségbe nem láttunk semmit. Mivel már nagyon régen voltam itt, erősen Bradbe kapaszkodva araszoltam előre, teljesen rábízva a tájékozódást. Pár pillanat után erős fényesség járta be a helyet és mindenki előugrott rejtekéből meglepetést kiáltva. Barátom úgy tett, mint aki nem tud semmiről és teljesen ledöbbent arccal ment oda mindenkihez megköszönni azt, hogy eljött és persze a köszöntéseket. Én is felköszöntöttem és megöleltem, majd odaengedtem őt a többieknek is. Tekintetemmel azt a bizonyos meghívott személyt kezdtem el keresni, de nem láttam sehol. Talán mégsem jött el. Vagy a hazugságával ellentétben van barátnője és nem engedte, hogy eljöjjön egy a diákjai által rendezett buliba. A bárpulthoz sétáltam és felültem az egyik forgós székre, amit amúgy nagyon szeretek. Körbetekintve igyekeztem összeszedni az embereket kik is vannak jelen. Marc, Luis, Harry és kb mindenki a focicsapatból itt van. A régi osztálytársaink is akikkel még általánosban jártunk együtt, akadt pár haver akiket én csak látásból ismerek és számtalan olyan lány akiket még soha nem is láttam. Lefogadom ők mind Brad volt és jelenlegi csajai. Istenem ez a srác...! Igazán megállapodhatna már valaki mellett. Mire jó ez neki? Még csoda, hogy a lányok akikkel együtt jár nem kezdenek bele cicaharcukba amiért drága barátom egyszerre több vasat tart a tűzben. De bárhogy is nézzük ez azért lenyűgöző!

- Szia Skyler! Nagyon jól nézel ki. -ült le mellém Marc.

- Oh, szia! Köszi. Te sem panaszkodhatsz.

- Iszol velem egy italt?

Elgondolkodtam. Nem igazán vele akartam inni és kedvem sincs hozzá, de végülis el kell kezdeni az estét nem?

- De csak egyet!

Bólintott majd kért egy Margaritát. Mikor már a harmadikat ittam ki kezdtem felengedni és mindenféléről beszéltünk, még Carlyról is, hogy mennyire béna és ízléstelen a csaj. Jó kedvünket Zac és Bradley zavarta meg, akik mint két védelmező, elémálltak.

- Kopj le Marc! Ne itasd le Skyt vagy rossz vége lesz! -mordult rá a fiúra.

- Hé nyugi haver, csak koccintottunk egyet. -tette fel kezét védelmezően- Majd még beszélünk. -biccentett felém majd eltűnt a tömegben.

- Most ez mire volt jó? -fordultam feléjük.

- Ne Marcal akarj lerészegedni. Jófej srác de hidd el csak rosszul járnál vele. Ismerem. -mutatta ujjával, hogy pontosan mire gondol.👉👌

- Jesszus Brad attól mert te olyan vagy nem minden srác csak a szexre megy.

- Ja nem mind de Marc igen.

- Jólvan már össze ne vesszetek! -kiáltott ránk jó kedvűen Zac- Inkább gyertek táncolni!

Elhúzott minket a táncparkett közepéig és belekezdtünk a teljesen ritmustalan táncunkba. Pár perc után már úgy röhögcséltünk, mintha az a kis vita meg sem történt volna. Zac kb tíz percenként hozta a teli pohár italokat, amikről már azt sem tudtam micsodák. Az ízük jó volt, így mindet megittam. Időközben Mary is csatlakozott hozzánk akivel meglepő módon nagyon jól elvoltam. Vele is sokat koccintottunk és megittuk egymás italait. Hamar elkezdtem érezni ahogy az a tömérdek alkohol elkezd a fejembe és a lábamba szállni. Rettentően melegem volt, eléggé homályosan is láttam bár lehet az a villódzó fények miatt volt. Ellökve a fiúkat ketten táncoltunk Maryvel, a végén már összekapaszkodtunk és úgy simultunk egymáshoz, mint két lezbi. Ha most józan lennék jó lepofoznám magam emiatt, de most nem érdekel! Kurvára jól érzem magam!
Fél óra után fáradtan huppantam le az egyik sarokkanapéra, szinte az egész testem égetett a belülről feltörő forróságtól. Barátaim hamar csatlakoztak hozzám, hasonló állapotban.

- Huh azt a kurva... Sajog minden tagom. -simított rá kezeire Brad.

- Talán nem kellett volna kötekedni a wc ajtóval. -röhögött fel Zac, mire belőlünk is kitört a nevetés.

- Ő kezdte! -emelte fel mutatóujját mérgesen- Naaa, milyen a buli csajok? -nézett ránk.

- Rohadt jó, ilyen jó bulin még sosem voltam! -terült el mellettem Mary.

- Nekem is jó. Örülök, hogy hagytam magam rábeszélni.

- Én mondtam, hogy nem bánod meg. -csapkodta meg combom.

- Csak azt bánom, hogy ő mégsem jött el... -suttogtam magamelé. A zenétől úgyse hallják meg.

- Sky, gyere velem!

Bradley megragadta kezemet és ujjaimra kulcsolva nem hagyott menekülési utat. Elkezdett az emelet felé húzni. Én pedig kíváncsian néztem hová is tartunk. Néha itt-ott megbotladoztam. Szigorúan csak is a lépcsők miatt! A folyosó végén lévő ajtónál parkoltunk le ahol elengedte kezemet.

- Miért vagyunk itt? -néztem rá kissé fátyolos tekintettel.

- Csshhh! -tette ujját a számra- Most menj be oda! -nyitotta ki az ajtót.

- Mit fogunk csinálni? -mosolyodtam el, bár nem igazán tudom miért.

- Mi semmit, csak te.

Szó szerint belökött az ajtón és nagyon nagy lelkijelenlét kellett ahhoz, hogy ne vágódjak teljes erőből a padlónak. Hallottam ahogy kattan a zár és próbáltam kinyitni de esélyem se volt.

- Ez nem vicces Brad, nyisd ki! -rángattam meg a kilincset- A kurva életbe Bradley Jones azonnal nyisd ki ezt a rohadt ajtót! -csapkodtam idegesen a faanyagot.

- Szia Skyler!