The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

11. Rész - Legyünk barátok

Első utam a rendőrséghez vezetett, vagyis annak parkolójába. Végig pásztáztam az összes autót, sőt kb háromszor körbe is jártam de Bradé sehol sem volt. Be is mentem megkérdezni a portástól, hogy nem-e járt itt egy kb húsznak kinéző srác, még személyleírást is adtam róla, de sajnos vagyis inkább szerencsére nem volt bent. Így hazafelé vettem az irányt és egy kisebb kerülővel barátom háza felé tartottam. Amint megláttam az úton parkolni a kocsiját korábbi szívbajom elmúlt. Bár kissé feszengve csengettem be. Az apja nyitott ajtót.

- Áh Skyler, szia. Mi járatban errefelé?

- Jónapot Mr. Jones. Brad itthon van?

- Persze, nemrég ért haza. De eléggé feldúlt állapotban volt, így inkább nem firtattam a dolgot. Történt valami?

- Semmi komoly ne aggódjon beszélek a fejével.

Félreállt, hogy be tudjak menni én pedig meg sem álltam a fiú szobájáig. Az ajtón berontva láttam ahogy épp egy régi ruháját szabdalja darabokra. (ha ideges mindig ezt csinálja) Leültem ágyára és vártam, kezdje ő.

- Sokáig tartott amíg idejöttél. -jegyezte meg cinikusan, hangja tele volt haraggal.

- Mert először a rendőrségre mentem.

- Miért? -nézett rám.

- Hát... Legutóbb azt mondtad ha még egy ilyen lesz akkor hiába tiltakozom akkor is fel fogod őt jelenteni. -mondtam halkan.

- Hidd el nem sokon múlt. Elhajtottam arra. -dobta el a rongy cafatokat.

- Mi gátolt meg?

- A fene nagy szeretetem irántad. -köpte mérgesen szavait- Eszembe jutott amikor azt mondtad, hogy a te szavad állna az övével szemben és én hiába mondanék bármit, úgyis azt mondanák csak azért állítok ilyesmiket mert a legjobb barátod vagyok. Így inkább hazajöttem. -ült le mellém.

- Köszönöm!

- De ugye tudod, hogy nem folytathatod ezt örökké? Lépned kell Sky, méghozzá sürgősen! Ne várj addig amíg fősulira mész, hiszen az legalább egy év.

- Tudom... Majd lesz valahogy Brad.

- Miért vagy ennyire makacs? -csak megvontam vállam- Tudod mi kéne neked?

- Na mi?

- Egy hős megmentő! Aki kirángat Owen karjaiból és akivel ellovagolhatsz a naplementében. -felnevettem.

- Jah, majd ha tudsz ilyet szólj nekem is!

- Nem viccelek Skyler. -nézett rám szigorúan.

- Ugyan már Brad. Először is ki lenne az a hülye akinek pont én kellenék? Még ha akadna is egy ilyen retardált, szerinted kockáztatná az életét csak azért, hogy megmentsen? Ugyan! Senki nem olyan hülye, hogy ilyesmi zűrökbe belekeveredjen.

- Nem tudhatod. Akadnak még normális férfiak. Csak nézz rám, főnyeremény vagyok! -húzta ki magát büszkén.

- Hát persze, igazi lottó ötös. -nevettem.

- Hiába gúnyolsz ki, én igen is egy vagyok az ezer közül! Minden csajom odáig van, hogy a pasija vagyok.

- Jaj tényleg el is felejtettem milyen szerencsések a barátnőid! -hangsúlyoztam ki az utolsó szót.

- Tudod mit? -karolt át.

- Na mit?

- Majd én megkeresem neked a hősöd.

- Óh jaj ne, inkább ne! Jobb ha te nem csinálsz semmit. Majd ha akarok valakit azt megszerzem, nyugi.

- Te? Megszerzed? Jaj már Sky, most tényleg nekem akarod eljátszani, hogy mi nem vagy? Jól tudom mi történt mikor legutoljára tetszett egy srác, megszólalni sem tudtál a közelében! Hogy akarsz így bárkit becserkészni?