The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

31. Rész - Megvagy!

Reggel az ablakon beszűrődő napfényre ébredtem, ami nagyon zavarta szegény szemeimet. Elnyújtózva az ágyon arra lettem figyelmes, hogy nincs mellettem senki így oldalra fordulva csak az odakészített ruháimat láttam, szépen összehajtva. Nem sietve sehová felöltöztem és az otthagyott papucsba belebújva csoszogtam le a konyhába. Ahonnan a mennyei illatokat már a lépcső tetejéről éreztem. Amint Jake meglátott hatalmas mosollyal köszöntött.

- Jóreggelt álomszuszék. Hogy kéred a szalonnás rántottát?

- Tányéron. -kuncogtam fel- Természetesen ketchuppal.

- Van terved mára?

- Hát... -úgy tettem, mint aki nagyon elgondolkodik- Ma lazítani akarok. Holnap viszont tanulnom kell törire mert a tanár bácsim nem szereti ha valaki nem készül az órájára. -sétáltam oda hozzá.

- Óh igazán? -karolt át, derekamnál éreztem ahogy összekulcsolja kezeit- Elég kegyetlen egy tanárod van neked. De ne aggódj majd beszélek a fejével. -puszilta meg orrom, ami egy halk nevetést csalt ki belőlem.

- Inkább ne. Nem akarom, hogy találkozzatok. Félek féltékeny leszel rá, tudod egész jó pasi.

- Valóban? Na akkor muszáj megnéznem magamnak, nehogy elragadja tőlem a barátnőmet! -csókolt meg.

Miután befejeztük kissé gyerekesre sikerült jelenetünket visszaállt a tűzhelyhez, hogy befejezze reggelinket.

- Mit szólnál ha elmennénk a vándor vidámparkba? Hallottam, hogy nemrég jött ide és holnapig van csak a városban.

- Ez klassz ötlet! De... nem fogod magad kellemetlenül érezni vagy unatkozni?

- Már miért kéne? -kérdezte teli szájjal ami ismét megmosolyogtatott.

- Hát a vidámpark nem igazán olyan komoly felnőtteknek való, mint te. Inkább az én világom.

- Tévedsz! Nagyon sok felnőtt is jár vidámparkokba, nem kell ahoz gyereknek lenni. Különben sem vagyok olyan öreg, hogy ne élvezhessem. Majd meglátod tudok én laza is lenni.

- Na erre befizetek. Viszont nekem most haza kéne mennem.

- Minek?

- Szerinted? Váltás ruháért. Nem mehetek ebben hétfőn suliba!

- Rendben. Megettük a kaját és elviszlek.

Reggeli után elmosogattunk és mikor indultam volna, hogy kicsit emberibb külsőt varázsoljak magamra telefonom csörögni kezdett. Kijelzőre pillantva láttam, hogy Brad akar videochatelni. Vívódtam magammal felvegyem-e vagy ne, hiszen ha felveszem akkor látja, hogy nem otthon vagyok. Kis tanakodás után végülis a zöld ikonra kattintottam.

~ Na végre már! Hol a francban vagy? -üvöltött bele a mikrofonba- Itt állok a házatok előtt, nyomom azt a kurva csengőt, dörömbölök az ajtón erre sehol senki! -sorolja durcásan.

~ Jaj bocsi ne haragudj elfelejtettem neked írni, nem vagyok otthon. -megforgatta szemeit.

~ Nahát mekkora új infót mondtál ezzel. -jegyezte meg cinikusan- Képzeld feltűnt nekem is. Azért is hívtalak, hogy hol a jó édes nénikémbe vagy!?

~ Hát én... -dadogtam félrepillantva.

- Mehetsz Sky, tied a fürdő!

Remek! Lebuktam! Hiába mutattam Jakenek, hogy halkabban beszéljen, de majdhogy csak üvöltő hangja szinte beszelte az egész házat. Megpillantva őt teljesen lefagytam. Ismét csak egy szál törölköző volt derekára csavarva, betekintést engedve szinte tökéletes felsőtestére. Még lélegezni is elfelejtettem egy pillanatra.