The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

7. Rész - Mi történt?

Ágyamban forgolódtam egész éjszaka. Egy szemhunyásnyit sem aludtam ugyanis arcomon hamar meglátszódott Carly ütéseinek nyoma és Owen még pluszba rátett egy jobb egyenessel gyomromra. Mert szerinte ezt egy pasi tette velem mert idézem, én kezdtem ki vele de aztán én nem hagytam magam. Hát nem frappáns kitalálció ez?
Ma azt terveztem, hogy nem csinálok semmit sőt a szobámból se teszem ki a lábam. Egy nap pihenő nekem is jár! Ez a tervem kb tízig jól is ment mindaddig amíg életem megrontója be nem lépett az ajtón. Úgy tettem mint aki nagyon olvas valamit a laptopján holott csak a Wattpados fanfiction-ök között kutakodtam. Igyekeztem nem tudomást venni róla, de nehéz volt főleg úgy, hogy gyakorlatilag rám ült és olyan közelről nézte arcomat, hogy az már roppant zavaró volt.

- Mit akarsz? -csuktam le gépemet.

- Ne haragudj. Nem akartalak bántani. -simít arcomra mire elrántom fejem.

- Érdekes, te sosem akarsz bántani mégis megteszed. -emeltem meg hangom.

- Halkabban! Anyád alszik, nagyon kimerült ne ébreszd fel! Egyébként azt hiszed csak neked fáj az ha bántalak? -állt fel.

- Hát én kapom az ütéseket nem te, szóval...

- Lehet. Viszont azok nekem is épp ugyanúgy fájnak. Tudom, hogy nem hiszed el és valószínűleg egy szörnyetegnek tartasz, de hidd el nem akarok rosszat neked.

- Na ezt inkább hagyjuk. -pattantam fel idegesen.

- Ne, ne hagyjuk. Skyler kérlek beszéljük meg nem akarlak elveszíteni. -karolt át hátulról, jó erősen.

- Nem veszíthetsz el olyat ami sosem volt a tiéd. Nem vagyok a tulajdonod! -rángattam meg kezeit- Eressz már el!

Nem szólt semmit, nem ütött meg csak megfordult és egyszerűen kisétált. Ebbe meg mi ütött? Még sosem csinált ilyet. Kezdek félni milyen beteges tervnek a kezdete ez. Jobbnak láttam ha inkább elmegyek itthonról. Gyorsan felöltöztem és meg sem álltam Bradleyék házáig. Drága barátom természetesen még 11-kor is ágyban volt, az anyukája engedett be.

- Jóreggelt napsugár, hasadra süt a nap! -rontottam be szobájába, amit egy dühös morgással díjazott- Kellj már fel Brad, 11 óra is elmúlt!

- Na és? Szombat van. Muszáj átaludnom a hétvégét, hogy kibírjam a hétköznapokat. Mizu van? -ült fel ágyán.

- Semmi. -huppantam le mellé- Csak gondoltam csinálhatnánk valamit. Menjünk el valahova.

- Jó lenne baby de ma jönnek a nagyiék és tudod, hogy nálunk akkor mindenkinek kötelező itthon lenni? -bólintottam csalódottan- Nehari!

- Nem baj, majd elhívom Zacet.

- Amúgy minden oké veled? -sétált szekrényéhez.

- Ja. Mért kérded?

- Hát csak mert úgy nézel ki, mint egy becsődölt mosómedve. Elromlott a mosógép vagy mi?

- Ha-ha nagyon vicces kedvedbe vagy ma úgy látom! Amúgy meg semmi bajom csak nem aludtam valami jól. -vontam meg vállam bár nem látta mivel háttal állt nekem.

- A Carly-s ügy miatt?

- Hát erről meg honnan tudsz?

- Csiripelték a madarak. -villantott rám egy vigyort- Ne gyötörd magad egy olyan kis kurva miatt, mint az a Carly! Nem ér annyit. Az a nő rosszabb, mint valami kolbásztöltő üzem. Egy biztos nem adnám a kezébe a farkamat! Még letörné vagy rosszabb leharapná! -vágott egy igazán riadt arcot amin muszáj volt röhögnöm.

- Tudom nem is érdekel az a kis ribi sem a roboribijei. Leszarom őket!

- Na ez a beszéd! Szerinted ez milyen?