The Truth Untold (Jungkook FF.) - Befejezett

4. Rész - A hétvége

Az egész estét a szobámba zárkózva töltöttem, ki sem mentem onnan másnap reggelig. Nehezen aludtam el, belegondolván, hogy egész hétvégén csak én és Owen leszünk itthon. Olyan fél nyolc körül kinyitódtak szemeim és hiába próbáltam visszaaludni nem ment. Gyomrom kordulása arról árulkodott, hogy tegnap reggel óta egy falatot sem ettem. Megkockáztassam? Egy újabb hangos morgás után kénytelen voltam lemenni a konyhába. A lépcsőről lekukucskáltam, hogy életem megkeserítője ott van-e, de tiszta volt a terep. A hűtőhöz sétálva kivettem a tejet amit a kedvenc bögrémbe öntöttem, amit még apától kaptam. Majd a szekrényhez sétáltam, hogy a mindig készleten lévő csokis kifliből levegyek két darabot. Alig ettem meg az egyiket mikor léptekre lettem figyelmes. Nem törődve még mindig kajáért kiáltó gyomrommal visszatettem a tejet a hűtőbe és szobám felé vettem az irányt. Ám Owen a konyha szélénél utamat állta.

- Hova hova?

- A szobámba. -adtam a tömör és egyenes választ.

- Na ülj csak vissza szépen! -mutatott a székre- Együtt reggelizünk! -jelentette ki.

Engedelmesen visszasétáltam a székhez és leültem rá. Nem volt kedvem már kora reggel összeverettetni magam, így inkább belementem a közös kajálásba. Legalább gyomrom tele lesz. Kivette a visszahajított tejet öntött nekem és a kenyérpirítóhoz sétált amibe két szelet fehér kenyeret rakott bele. Amíg az készül nekiállt a kávéja elkészítésének s mikor az kész lett a pirító is kidobta az aranybarnára sült pirítósokat. Az egyiket elém tette míg a másikat elkezdte enni. Megköszöntem és én is enni kezdtem.

- Mi a terved mára? -a kérdésére kissé lefagytam.

- Megbeszéltünk egy találkozót Bradékkel.

- Nem mész el! -jelentette ki.

- Miért?

- Mert anyád megkért, hogy töltsem veled a napot és ugye amit anyád kér az szent! Szóval ma csak az enyém vagy!

Ettől a mondattól még a hideg is kirázott. Szívem hevesen verni kezdett, de egyáltalán nem a jó értelemben. Ki tudja mire készül ez éppen!? Reggeli után elküldött, hogy vegyek fel valami normális és idézem „nem túl kurvás" ruhát és meghagyta, hogy tíz percen belül készüljek el. Féltem hova fog vinni de nem mertem ellenkezni. Felvettem egy fekete sztreccses melegítőt és egy piros pólót amin egy pillangó van kövekből kirakva, majd a nappaliba siettem. Owen már ott várt. Érkezésemre az ajtóhoz sétált és az az melletti szekrényről elemelte a kocsikulcsot.

- Hová megyünk? -kérdeztem már az autóban.

- Az meglepetés. -elkomorodtam.

Nem szeretem a meglepetéseket, főleg nem az övéit! Kb egy órája már autókáztunk mikor leértünk a tengerparthoz vagyis pontosabban egy tengerparti „kis" viskóhoz. Jól ismertem már ezt a helyet, sokszor voltam itt. Túl sokszor.... Ez a ház Owené, itt szokta tartani az illegális pókerparty-kat amiről természetesen anyám semmit sem tud. Hogy én honnan tudom? Nos kb két éve jártam itt először mikor Owen bűntetésből elhozott ide, hogy a haverjai kedvükre nézegethessenek, tapizhassanak és mindenfelé mocskos dolgokat, elképzeléseket mondjanak rólam. Megjegyzem a fülem hallatára! Ez akkor volt mikor a szemébe vágtam, hogy kitálalok anyának. Naná hogy zokon vette és idehozott. Azóta néha-néha elhoz ide, hogy amíg ő kártyázik az idióta ittas haverjai kedvükre gyönyörködhessenek bennem és letapizzanak ha épp úgy tartja kedvük. S ez miért van? Persze, hogy a pénzért! Amíg a pénzeszsákok velem vannak elfoglalva addig Owen megkopaszthatja őket. Zseniális üzleti fogás nem?

Belépve az ajtón Owen a kezembe hajította a szokásos „egyenruhám" és rámparancsolt, hogy vegyem fel azonnal. A fürdőbe vonultam, azért mégse előtte öltözködjek, és amilyen gyorsan csak tudtam átcseréltem ruhámat. Na nem mintha ez olyan sokat takarna. A tükörbe nézve, mintha egy mindenre képes ribanc köszönne vissza rám. Undorító látványt nyújtok! Letörölve könnyeim kisétáltam és a bárszekrényhez mentem, hogy kipakoljam a szokásos italokat. Túl jól ismerem már ezt a helyet. Owen addig az asztalt rendezgette és a paklikat szedte sorba. Mikor végzett odajött hozzám és öntött magának egy whiskeyt, de ami meglepett, hogy nekem is.