Fényed akár a csillagoké

4.rész

Pár perc múlva egyenletes szuszogását halva rájöttem , ennyi volt a nagy testvéri beszélgetésnek mivel bealudt. Halkan felkeltem mellőle és végig mentem az egész lakáson egészen az  erkélyig. Csend honolt így biztos vagyok benne hogy mindannyian elaludtak, szegények biztos nagyon fáradtak. Ahogy elhúztam az ajtót, kiléptem a friss levegőre majd leülve a kint lévő egyik székre a telefonomért nyúltam. Ha már itt fogok laki, lassan néznem kellene valami középiskolát, hisz három hét múlva lekezdődik az új tanév. A keresőt használva rákerestem milyen lehetőségeim is vannak. Ha 50 középiskolát nem adott ki, esküszöm egyet se. Ahogy lapozgattam őket, akkor jöttem rá hogy nem is tudom mit szeretnék csinálni. Sok szakgimnázium is volt, de nem mertem egyikre se jelentkezni, hisz ki tudja lehet ez csak egy fellángolás és egy év múlva rájövök hogy szakmát akarok tanulni . Kezdtem már kétségbe esni hogy semmi nekem megfelelőt nem találok , ekkor megláttam az utolsó előtti iskolát. Rányomtam és ahogy olvasgatni kezdtem az oldalt be kell valljam, eddig ez tetszik a legjobban. Ugyan úgy szakgimnázium mint a többi csak annyi eltéréssel , hogy itt van olyan lehetőség hogy az első három évet sima gimnáziumban járod, majd az utolsó két évben választhatsz egy szakmát, ami jelzem, brutál sok volt. Egyből lementettem az iskola oldalát és elküldtem barátnőmnek hogy ő vajon mit szól hozzá. Ahogy meglátta már fel is hívott.

- Naa már iskolát is néztél?

-igen! Eddig ez tetszik a legjobban.

- de 5 éves. Nem lesz sok?

- Nem, csak egy ével több mint az előző suli.- rántottam meg vállaimat, pedig tudtam hogy nem láthatja.

- na és, mi a helyzet?

- eddig úgy néz ki hogy itt fogok lakni,de még nem biztos a dolog. – sóhajtottam.

- ne aggódj, Chanyeol oppa biztos a legjobban fogja megoldani a dolgot.

- igen, abban biztos vagyok. –mosolyogtam el.

Nem tudtam sokat beszélni vele mivel mennie kellet dolgozni, néha besegít a nagynénie pizzázójába. Nem keres valami  sokat, de a heti benzin mindig futja neki. Még csak délután három volt, így mivel nem volt más dolgom neki álltam takarítani. Anyáék mindig nagyon sokat dolgoztak , így egyedül kellet vezetnem a háztartást már 14 éves korom óta. Nem siettem el a dolgot mivel tudtam még jó pár óra van amíg este lesz.

Sokat gondolkodtam takarítás közben. Hogy vajon jól cselekedtem? Nem fogok így nagy terhet jelenteni bátyámnak.. Hisz így is van elég gondja neki. A sok rajongó, fellépések, műsorok, mind nagyon fárasztóak. Igen, a bátyám Park Chanyeol az EXO egyik tagja, és most jelenleg a banda lakhelyén vagyok és itt fogok élni. Az utolsó pólót dobtan be a mosógépbe mielőtt elindítottam volna azt, nem tudom mikor szoktak ezek takarítani de én még holnap is mosni fogok úgy érzem. Sóhajtva álltam fel majd a nappaliba vettem az irányt.

-Huha...ezt te csináltad? – torpant meg a lépcső alján Jongin. Ahogy ránéztem a fiú máris megbántam, póló nélkül állt előttem és látszólag őt ez cseppet sem zavarta, ellenben velem. Gyerünk Eunji, hozzá kel szoknod! Vissza néztem rá és csak mosolyogva bólintottam.

-Jó lenne ha mindig ilyen rend lenne.- huppant le a kanapéra majd a távirányítóért nyúlt.

-Ha néha takarítanátok akkor az lenne.- lépdelt felénk Suho. – Köszönjük, tényleg szép rend van!- nagyon jól esett hogy megdicsértek, otthon sose mondtak nekem semmit anyáék, itt pedig egy egyszerű takarításért is dicséretet kapok.

Lassan a többiek is lejöttek, mondjuk erre közbe játszott az is hogy Jongin elég hangosan nézte a tv és cseppet sem fogta vissza magát és izomból nevetett amikor valami számára vicceset látott.

- Kussolj már mert nyakon baszlak! – csapta nyakon Kyungsoo Jongint, aki csak feljajdulva nyúlt nyakához. – Komolyan mondom, egyszer örökre elhallgattatlak. - én csak ledöbbenve néztem őket, de ahogy Suho nevetve nézte őket rájöttem hogy náluk ezeket nem lehet komolyan venni.

Mivel nem volt itthon kaja, és nekem se állt szándékomban főzni, pizzat rendeltünk. Ahogy Suho behozta a pizzákat és az izgatott fiúk elé letette, mindenki egyből falni kezdett.

- Eeee, hogy bírjátok megenni a hawaii-s pizzát? – nézett ránk fintorogva Chanyeol.

-Most miért? Nagyon finom! Kóstold meg! – nyújtottam felé egy szeletet de azonnal ellenkezni kezdett.

-Én már sokszor próbáltam, de sose evett belőle egy falatot se. – nyámnyogta teli szájjal a mellettem ülő Baekhyun.

- Én szívesen eszek a kezedből. – húzogatta szemöldökeit Jongin, de mielőtt bátyám egy pofont adott volna neki arrább ugrott és bele harapott a pizzámba.

-Hé, neked van sajátod! - mutattam a nemrég előtte lévő dobozra.

-De ez finomabb mert tőled van. – erre mar Suho is megdobta egy párnával ami elég viccesen festett.

- Egyél és ne dumálj!

Jó hangulatban telt az este egészen 8-ig, amikor is bátyám aludni akart küldeni.

-Mi az hogy nem szoktál ilyenkor még aludni?

-Hogy nem szoktam ilyenkor még aludni? – kortyoltam bele az üdítőmbe.

-Mióta?

-Úgy 10 éves korom óta. –erre mindenki felnevetett.

-Fogadd el barátom, már nem az a kislány mint régen. – sóhajtva karolta át Suho.

-Nem sokára már csak hopp, haza állít egy sráccal aki a barátja. - szólt közbe Xiumin is.

-Addig éljek! – kiáltott fel bátyám.

-Honnan tudod lehet már rég volt neki, vagy lehet most is van.- adták alá még jobban a lovat.

-Uuuu!- állt fel Baekyhun és mellém sietett. – Jaj de izgi! Tényleg van barátod? Csókolóztál már? – elpirulva néztem a kíváncsi tekintetű fiúra.

- Ne zaklassátok már! - állt védelmemre Kyungsoo, amit egy hálás pillantással jutalmaztam.

Szerencsére leakadtak a témáról, mivel ha folytatták volna szerintem bátyám agyvérzést kapott volna, oh pedig ha tudná! Este 11 fele elköszöntem a fiúktól és elmentem fürödni, miután végeztem befeküdtem az ágyba és bár meg akartam várni bátyámat nem igazán tudtam mivel bealudtam. Bár félálomban voltam, így is éreztem hogy lassan befekszik valami mellém.

-Jó éjt húgocskám! – húzta feljebb rajtam a takarót. Nem válaszoltam neki semmit csak elmosolyodtam.

Másnap reggel hamarabb keltem fel mint a mellettem alvó, ahogy kiszálltam az ágyból megfogtam a takarót és betakartam. Komolyan mondom állandóan lerúgja magáról ez a gyerek! Az este során többször is felkeltem arra hogy mellettem szipog, persze én úgy tettem mintha aludtam volna hisz nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni. Sóhajtva battyogtam a konyhába.

- Valaki égve hagyta a villanyt? – néztem a résnyire kinyitott fürdőszoba ajtóra. Letettem a kezemben tartott poharat majd az említett ajtóhoz mentem. Mindenkinek csukva volt a szobája és mivel még csak hajnali 5 van, biztos hogy alszanak. Valószínűleg valamelyikük égve hagyta a lámpát, így gondolkodás nélkül markoltam rá a kilincsre és tártam ki az ajtót hogy lekapcsoljam a villanyt. De úgy tűnik hogy nem véletlenül éget....

- MI A F...!?

-Jézusom!