Fényed akár a csillagoké

12.rész

Próbáltam nem túl feltűnően viselkedni, de szerintem nem nagyon sikerült mivel vacsora közben Xiumin megbökte lábamat az asztal alatt , ezzel magára vonva figyelmemet. Értetlenül néztem rá amire ő csak gyorsan eltátogta hogy , "ne nézd,, majd folytatta is az evést. Kissé elpirultam , hisz amíg nem hívta fel rá a figyelmemet fel se tűnt  hogy már vagy 10 perce csak a fekete hajún pihentetem a szemeimet. Bár nehezemre esett de a továbbiakban nem néztem rá a fiúra hanem a vacsorámmal foglalkoztam.  Szerencsére feszültség nélkül telt el az este, ahogy a másnap és az egész hét. Szinte már furcsa volt hogy mennyire semlegesen viselkedünk a másik társaságában, lehet furcsán fog hangzani de kicsit hiányzik az az időszak ,amikor nem telt el úgy 5 perc hogy ne szólnánk be valamit egymásnak. Minjae-nak ugyan úgy beszámolok a mai napig mindenről, aki miután meséltem neki Hanuel-röl, kissé féltékenykedett mivel fél nehogy lecseréljem rá. Persze ezen egy jót nevettem majd egy jó pár perc győzködés után megnyugtattam ,hogy ne aggódjon ilyen lehetetlen dolgok miatt. Ma szombat van , szóval ráérősen csak 10 órákkor keltem fel. A fiúk már reggel bementek az ügynökséghez mivel egy új fiú csapat fog nemsokára debütálni és megkérték őket hogy lássák el őket tanácsokkal. És mivel egyedül vagyok itthon úgy terveztem hogy egész nap pizsamában fogok járkálni, mondjuk nem mintha a fiúk jelenléte annyira akadályozna ebben.

-Ki lehet az? – emeltem fel a fejem. Ép a kanapén fetrengtem és a tv néztem amikor elkezdett csörögni a telefonom. – Oppa? – meglepetten néztem a képernyőre majd ahogy felvettem bele is szóltam. – Szia oppa!

-Szia Eunji! Lenne egy kis apró szívesség amire megkérnélek.

- Mi lenne az? -már előre félek hogy vajon mit fog kérni.

- be kellene ugranod a céghez.

-hogy micsoda?- ültem fel azonnal. – Minek?

- Otthon hagytam egy mappát ami nagyon kellene. Bent van a szobában az íróasztalon, délre be kellene érned vele. – az órára pillantottam és láttam hogy 11 óra van.

- Annyira imádlak hogy ilyen szétszórt vagy! – álltam fel hisztérikusan és a szobába indultam.

- Tudom, mondtad már. – hangjából halottam hogy mosolyog amire csak megforgattam szemeimet.

- fekete mappa? – emeltem fel az íróasztalról az említett tárgyat.

-Igen! Akkor délre gyere! 557 ez a kód és beengednek majd a biztonságiak. – miután elköszöntünk egyből a saját szobámba siettem.

Nem hiszem el , életemben először megyek be a SM épületébe és zsíros a hajam. Reméltem találkozok majd idolokkal had lássák milyen rusnya húga van Chanyeolnak. Miközben vártam hogy a szárazsampon megszáradjon a fejemen , kinyitottam a szekrényemet és egy rózsaszín pántos egybe ruhát kaptam ki ami alá egy fehér pólót vettem. Ez az a szett amit mindig akkor veszek fel ha késésben vagyok, hisz ez mindig ütős és pár pillanat alatt rajtam van. Miután feltettem egy kis sminket, megfésülködtem és a szükséges dolgokat bedobtam a fehér táskámba már rohantam is le. Cipőmbe bele bújva egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben majd rohantam is  a buszhoz amit ép az utolsó pillanatban értem el. Ah annyira utálok sietni, én  az az ember vagyok aki a megbeszélt időpont előtt minimum 10 perccel  ott van, ép ez miatt hogy ne keljen sietnem és mindenre legyen időm. Ahogy leültem egyből írtam is egy üzenetet bátyámnak, hogy úton vagyok. Minjaenak küldtem magamról egy képet hogy szerinte elviselhető külsőt varázsoltam e magamnak a röpke 10  perc alatt, ami a rendelkezésemre állt.  Egyből vissza is írta hogy bomba vagyok, mondjuk nem tudom mit vártam ha egy koszos pólóban lennék akkor is ezt írná. Szerencsére nem kellet sokat mennem a busszal hogy elérjek az ügynökséghez, leszállva a járműről elővéve a szájfényemet majd  kentem még egy keveset ajkaimra mintha bármit is segítene az idegességemen majd egy nagy levegőt véve elindultam. Az épület előtt állt pár lány, akik szinte gyilkos tekintettel vizslattak ahogy megláttak. Ahogy az ajtóhoz értem két biztonsági őr egyből elém is állt.

-557. – bólintottak majd beengedtek az ajtón. Belépve egy fehér falú, meglepetten kellemes hangulatú épület fogadott. Küldtem egy üzenetet bátyámnak hogy itt vagyok aki a második emeletre invitált. A lépcsőn felfelé menve különféle idolok és idolcsapatokról voltak képek kihelyezve, köztük bátyámékról is amit széles mosollyal álltam meg egy pillanatra megnézni. Ahogy felértem az emeletre egy ugyan olyan látvány fogadott mint a földszintet.

-És mégis merre a fenébe kellene mennem? – néztem szét hátra látok valami táblát kitéve de az ég világon semmi nem volt. Bizonytalanul sétáltam lejjebb a folyosóig ahonnan az egyik helységből hirtelen egy meglepetten ismerős kutyus szalad ki egyenesen felém. – Bella? – meglepetten guggoltam le a kutyához aki heves farokrázással és ugatással köszöntöt. – Hát te mit keresel itt? – vettem fel karjaimba.

- Bella! Hova menté... öm.- egy melegítőben lévő fiú lépett ki. – Öm...valaki! –  kissé kétségbeesetten nézet be a nemrégiben elhagyott helységbe. Hozzá hasonló öltözetben még három srác jött ki akik közül az utolsó,  kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Eunji? – meglepetten néztem rá. Ez meg honnan tudja a nevem? – Hát te mit keresel itt? – széles mosoly terült ki arcán. Kínosan viszonoztam mosolyát miközben erősen gondolkoztam hogy honnan lehet ilyen ismerős a srác.

- Jisung? – ahogy fejbe vágott a felismerés, a fiú csak bólogatott majd ahogy oda ért hozzám egy ölelésben részesített ,amit őszintén bealva nem nagyon tudtam hova tenni. De nem akartam még ennél is kínosabb helyzetbe kerülni szóval gyengéden viszonoztam gesztusát. 

- Azt ne mond! – tolt el hirtelen. – Te is gyakornok vagy? – két kezét vállaimon pihentette.

- Én? Á, nem dehogy! – nevettem fel. – Bekellet hoz..

- Eunji? – a folyosó végére pillantva megláttam bátyámat, aki szélsebesen közelített felénk.

- Te ismered Chanyeol hyungot?- na jó, én már tényleg nem értem ezt az egészet. Ők honnan a fenéből ismerik egymást? – Hyung! – hajolt meg Jisung ahogy az említett személy hozzánk ért. Bátyám egyből elhúzott a fiútól és kissé dühösen nézett végig rajta.

- Tessék oppa! – mielőtt még bármit is mondhatott volna drága testévre, felé nyújtottam a mappát.

- Oppa?! – kérdezett vissza mindenki. Mindenki alatt azt a 10 fős társaságot értem akik fogalmam sincs hogy mikor kerültek körénk.

- Köszi húgi! Életmentő vagy. – nyomott egy puszit fejem tetejére.

- Húgi?!