Fényed akár a csillagoké

5.rész

-Jézusom!

Kiáltottunk fel egyszerre. Ijedten csaptam be magam előtt az ajtót és hirtelen fel se fogtam mi történt.

-É-én annyira sajnálom! – makogtam majd amilyen gyorsan csak tudtam felrohantam a lépcsőn.

-Mi ez a kiabálás?– lépett ki az ajtón Suho.

- Semmi! – vágtam rá majd besuhantam bátyám szobájába, aki ugyan úgy aludt.

Jézusom hogy lehetek ilyen béna! Rá nyitottam valamelyik fiúra, de vajon kire? Az arcán nem láttam mivel háttal állt nekem, de bakker bekel valljam, piszok jó teste volt. A gondolattól elpirultam és inkább a táskámhoz mentem, hogy átöltözzek, és ne pizsamában rohangáljak. Miután átöltöztem inkább a felni fürdőbe mentem rendbe tenni magam. Mivel féltem lemenni a nappaliba a nemrég történtek miatt, vissza feküdtem bátyám mellé és a telefonommal foglaltam el magam egészen fel 8-ig, amikor is megszólalt az ébresztő és végre valahára feléledt álomszuszék bátyám is. 

- Jó reggelt! – nyomtam egy puszit arcára.

- Neked is. Hogy – hogy ilyen korán fent vagy? – pislogott rám kómásan.

- Nemrég keltem fel én is. –hazudtam neki. – Hova mentek ma?

- Ma csak próbáink lesznek. – ásított egy hatalmasat. Ép megakartam kérdezni hogy meddig lesznek oda amikor kopogtak az ajtón.

- Óh, látom fent vagytok! –dugta be a fejét Suho. – Lassan gyertek le reggelizni. – mosolygott ránk. Miután bátyám motyogott neki egy jó féleséget, kiment a szobából.

- Szerinted...anyáék engedik majd hogy a   gyámom legyél? – kérdésemet hallva megállt egy pillanatra majd nekem hátat fordítva kapott fel magára egy pólót.

- Nem lesz sok választásuk. – csukta be a szekrénye ajtaját.- De te csak ne aggódj ez miatt. Oké?- fogta meg kezemet ezzel felhúzva az ágyról.

-Oké.

Ahogy lefelé sétáltunk éreztem hogy egyre idegesebb leszek, muszáj lesz bocsánatot kérnem akire rányitottam. Vagy inkább csináljak úgy mintha nem történt volna semmi?

- Jó reggelt! – köszöntem a lent lévőknek akik egyből vissza köszöntek.

- Hát a többiek?

- Chenék hajnalban értek haza, de már hamarabb vissza kellet menniük a stúdióba.- magyarázta Suho miközben letett elénk egy-egy tál rántottát. – Jó étvágyat!

-Köszönöm!

-Köszönöm! – válaszoltuk egyszerre bátyámmal.

- Chen oppáék miért mennek külön? – kérdeztem meg ezzel beszélgetést kezdeményezve az asztalnál.

- A jövő hónapban fogunk kiadni egy új albumot, és velük kezdték a dal felvevéseket. De tegnap valamiért rosszul ment nekik a dolog így ma kell bepótolniuk. – magyarázta Xiumin.

-Óh, értem.

- Tényleg! – tette le az eddig kezében tartott poharat Baekhyun. –Neked mi a szuper Park képességed? – értettlenül néztem rá így sóhajtva kifejtette a dolgot. – Tudod! Nővéred szuper szexi és riporter, bátyád az EXO tagja. – miközben hallgattam egyre jobban kezdett növekedni torkomban az a bizonyos gombóc. – Te mit örököltél? Jó hangot vagy tánc tehetséget?

- Én nem örököltem ilyesmit. – mosolyodtam el halványan. – Nem tudok jól énekelni és a táncom se kiemelkedő. – ezt hallva Baekhyun arcáról is eltűnt a mosoly. – Sajnos ezeket nem örököltem úgy mint a tesóim.

-Én...nem akartam-

-Semmi baj oppa! – mosolyodtam rá. – Nem bántottál meg, ezek csak tények. – rántottam meg a vállamat. – Köszönöm finom volt. –álltam fel . – Segítek elmosogatni! – kaptam fel a koszos tányéromat és a konyhába siettem. Ahogy pakolászni kezdtem a konyhában hallottam hogy susmorognak a konyhában. Remélem nem értették félre, nem haragszok ezért Baekhyunra sőt! Senkire se aki ezt kérdi vagy mondja , csupán csak nem szeretek erről beszélni. Viszont nekem is van amit szeretek, és ami ismerőseim szerint jól is megy. Az pedig nem más mint bármely dolog ami a kreativitással össze köthető. Nagyon szeretek rajzolni és kimerem jelenteni, hogy jó is vagyok belőle. De érdekel a divat és a tervezés is, szóval én ezekkel a dolgokkal fejezem ki magam. Talán az zavar ezzel a dologgal kapcsolatban hogy nem azt kérdik meg hogy mit szeret csinálni, hanem egyből a testvéreim jellemét keresik bennem is. Lassan az összes koszos edény eltűnt, amit eddig folyamatosan hoztak a fiúk és ahogy hallom lassan indulásra készek.

-Eunji!

-Igen? – mentem ki a nappaliba. A fiúk már a cipőjüket vették.

-Mi lassan indulunk. – bújt bele cipőjébe bátyám.

- Kaja van a hűtőben, de ha kell valami vegyél ki pénzt a közös pénzből. Ott van a mikró feletti polcon . – magyarázta Suho miközben a különböző papírokat igazgatta a táskájába.

- Bármi baj van hívj oké? – lépett elém Chanyeol és megölelt.

-Ne aggódj! – öleltem vissza.- Elleszek én! – mosolyogtam rá. – Legyen szép napotok! – integettem nekik az ajtóból majd az ablakból is ahogy elhajtottak a kocsival. – Végre egyedül! – sóhajtottam fel.

Most hogy egyedül vagyok így tűnik fel igazán hogy mekkora is ez a lakás, bár ha mindenki otthon van biztos útban vannak egymásnak. Kihasználva hogy senki nem zavar, illetve hogy én se fogok senkit elő vettem a porszívót és rendbe tettem a lakást. Eleinte sokat gondolkoztam hogy bemenjek-e a fiúk szobájába de inkább nem tettem. Inkább megkérdem tőlük, nem akarok tolakodó lenni velük hisz csak ez a kis magán területük van. Hogy ne unatkozzak a tv-n belépve a youtube-ba , zenét kapcsoltam amit hangosra véve élveztem. Otthon is mindig ezt csináltam amikor egyedül voltam otthon.

Sajnos lassabban telt az idő mint gondoltam, még csak délután három óra van. Kitakarítottam a lakást , ami bár fárasztó volt megérte mivel biztos örülni fognak neki a fiúk. Legalább ezzel nem kell nekik foglalkozni. Mivel ép annyi kaja volt itthon hogy nekem elég legyen, úgy döntöttem hogy főzők valamit. Bár igaz, nem tudok olyan finomakat főzni megpróbálom a legjobbat kihozni magamból. Magamtól tanultam meg főzni, mivel anyáék sokat dolgoztak nővérem pedig egy másik kontinensen van így a youtube lett a legjobb barátom ilyen téren. Miközben pucoltam a zöldségeket meg halottam az egyik kedvenc számomat, a szemeim egyből felcsillantak és még hangosabbra vettem a tv-t. BLACKPINK- crazy over you , imádom a lányokat így szinte az összes számukat tudom kívülről. Egyből énekelni is kezdtem a szöveget miközben táncikálva ügyködtem tovább. Ahogy betettem a sütőbe a húst hirtelen elhallgatott a zene, a telefonomhoz mentem és értetlenül néztem a ,,lecsatlakozott" feliratra.

- Mi a fene? Miért nem megy? – mivel nem akart vissza csatlakozni így a nappaliba mentem. –Mi a pokol? Hát de én nem csatlakoztattam le!

- Én voltam.

Ijedten fordultam meg és hirtelen azt se tudtam mit csináljak , azt hittem egyedül vagyok. De nem, most 4 év után találkoztam ismét szemtől-szembe vele, akitől a legjobban tartottam. Magas és vékony alakja felém magasodott vagy másfél fejjel, a ruha hibátlanul állt rajta és ahogy beállított hajáról lejjebb vezettem tekintetem, egyenesen azokba a rideg, barátságtalan szemekbe néztem amik miatt végig futott a hátamon a hideg. 

Ő volt az, Oh Sehun. 

Egy szó se jött ki torkomon csak az előttem állót bámultam.

- Csak bambulsz vagy meg is szólalsz? – húzta fel egyik szemöldökét miközben kibújt cipőjéből.

- Azt hittem egyedül vagyok itthon. Nem akartalak zavarni. – szólaltam meg végre.

- Olyat nem tudsz. – vette oda nekem szemrehányóan. Aú, ez egy kicsit fájt. – Jó lenne ha nem táncikálnál meg hangoskodnál. Mások veled ellentétben dolgoznak és szeretnének pihenni. Komolyan mondom! – kapta fel telefonját. – Attól hogy ilyen nyomorult helyzetben vagy és a bátyádra tapadsz mit egy pióca, ne várd hogy mi is ilyen megértőek vagyunk. Nekünk nem vagy senkink!