Fényed akár a csillagoké

9.rész

Ez a hét épp olyan gyorsan teltek el mint az előzök. Nővéremmel és drága barátnőmmel minden nap beszéltünk telefonon, most is épp a múltkor vett ruhák másik felét mutatom Minjae-nak amikor is csengettek.

- Leteszem majd hívlak. – néztem rá az éppen evő lányra aki csak egy like jelet mutatott mivel a szája tele volt tésztával. Gyorsan kinyomtam a telefont és siettem is le mielőtt megint csengetnek mivel Sehun késő este ért haza és még ha minden igaz alszik , és én nem akarok egy kialvatlan Sehunnal találkozni. Ahogy kinyitottam a bejárati ajtót egy futárral találtam szembe magam aki egy dobozt adott át nekem. Kifizettem majd kíváncsian ültem le a kanapéra kezemben a dobozzal. Az én nevemre jött de fogalmam sincs mi lehet ez. Ahogy kinyitottam és kivettem belőle a gondosan össze hajtott és becsomagolt ruhát egyből homlokon vágtam magam. Hát az iskolai egyenruhám jött meg, pontosabban ruháim mivel két iskolai ruhát és egy testnevelés ruhát kaptam. Egyből felkaptam a dobozt és a ruhát majd a szobámba siettem, az ágyra ráborítottam a doboz tartalmát és izgatottan vettem ki a csomagolásból. Egyszerű fekete szoknya és blézer volt egy szinten fekete nyakkendővel amin az iskola piros címere volt, mégis olyan nagy ámulattal néztem mintha egy nagyon márkás ruhát fognék a kezeimbe. Egyből bele is bújtam és ahogy rájöttem hogy nem csak gyönyörű de tökéletesen passzol rám a méret is duplán boldog lettem. Mivel csak lent a nappaliban van egész alakos tükör lesiettem és telefonomat elő véve készítettem pár képet magamról amit el is küldtem nővéremnek és barátnőmnek aki egyből válaszolt is miszerint brutál jó áll és tökre vékonyít, ami nagyon jól esett. Ép írtam volna neki vissza amikor meghallottam a lépcső nyikorgását, pár pillanat múlva egy komás, itthoni ruhában lévő Sehun lépett látókörömbe aki először értetlenül nézett rám majd mintha leeset volna neki hogy ki is vagyok csak erősen megdörzsölte arcát.

- Jó reggelt! – köszöntem neki semleges hangon. A veszekedésünk óta nem nagyon kommunikáltam vele de attól még tudom az illemet és ha úgy alakul egy-két szót váltok vele ha nagyon muszáj. Köszönésemre csak hümmögött egyet majd a konyhába vette az irányt. Hát ennyi lenne az a nagy kommunikáció. Miután visszaírtam barátnőmnek felmentem a szobámba és átöltöztem, hisz nem akarom már az első nap összekoszolni. Mivel ma péntek van erre a napra esik a szent szertartásom, a mosás. A bátyám szobájával kezdtem majd szépen sorban végig mentem a fiúk szobáin és összeszedtem a szennyes kosárba dobott ruhákat, bátyám esetében a szennyes kosár és annak az 1 méteres sugarában. Bár nem volt ínyemre de bekopogtam Sehunhoz is.

-Én vagyok az, a szennyesért jöttem. – mivel nem érkezett válasz ismét bekopogtam, semmi. – Bemegyek! – adtam tudtára majd benyitottam a szobába. Eddig összesen ha négyszer voltam a szobájában, de minden alkalommal a szennyesért jöttem. Nála nem szokott nagy kupi lenni, elég tűrhető rend szokott lenni. A falai világos kékre voltak festve és barna bútorai vannak, egyedül a szemetese tűnik ki a szobából ami hófehér, és ahogy látom szépen tele is van. Miután bele tettem a szennyeseit a ládámba a kukához mentem és jobban belegyűrtem tartalmát hogy majd ki tudjam vinni és ne potyogtassam végig a házat. Ahogy nyomtam bele a különböző szemetet az asztal alatt egy összegyűrt fényképet pillantottam meg.

-Hát az mit keres ott.- motyogtam magamnak. Lehajoltam a fényképért amit kezembe véve szétnyitottam és szemeim kétszeresére tágultak. Sehun és egy lány volt rajta, két összeszerkesztet kép volt. Az egyiken Sehun mosolyogva öleli magához a lányt a másikon pedig csókolóznak, kissé zavarba is jöttem ahogy a képet néztem. Lenne barátnője? De akkor miért van össze gyűrve? Vagy lehet az egyik exe az?

-Te meg mit csinálsz? – ijedten fordultam a hang felé. Sehun állt az ajtóban és ahogy meglátta a kezeim között a fényképet egyből kikapta a kezeim közül. – Ez mit keres nálad, hum? – mutatta fel a fényképet. – Mit képzeld magadról hogy turkálsz a cuccaim között?! –hangján lehetett hallani hogy vissza fogja ordibálását de az arcából és szemeiből szinte sugárzott a düh.

-É-én csak...- hirtelen azt se tudtam mit mondjak annyira hirtelen történt ez az egész.

-Te? Te csak mi? – kérdezett vissza idegesen. – Megmondjam én hogy mit csináltál? Bejöttél és kurvára a személyes dolgaim között dukáltál! – csapta az asztalra a képet aminek hatására összerezzentem. – Szerencséd hogy Chanyeol a legjobb barátom különben...- nem kellet befejeznie a mondatot, szemeiből láttam hogy bármire képes lenne ebben a pillanatban. – Komolyan mondom! – túrt bele hajába.- Hogy lehet Chanyeolnak ilyen kis cafka húga? Tényleg már nehéz elhinni hogy bármi közötök is van egymáshoz malacka. – éreztem ahogy a düh elönti testemet és nem tudtam gondolkodni, a testem automatikusan cselekedett. Amennyi bele fért, egy hatalmas pofont adtam a velem szemben álló fiúnak aki arcához kapva lépett hátra egyet.

-Ide figyelj Oh kibaszott Sehun! – emeltem fel egyik kezemet. – Amióta ide jöttem piszkálsz, megalázol, beszólogatsz. Már négy hete egyfolytában bántasz és nincs egy kibaszott jó szavad hozzám! – léptem felé egyet. – És én még így is főzök és takarítok neked ugyan úgy mint a többiének, bejövök hogy kivigyem a kibaszott szaros gatyáidat meg a retkes szemetedet. – mutattam az említett tárgyakra. – És mert te trehány módon szét baszod a dolgaidat ne engem baszogass miatta! Ha annyira fontos neked az a kurva kép akkor ne az asztal alatt tárold össze gyűrve mert bármilyen hihetetlen! – tártam szét karjaimat. – Azt hittem szemét! – nevettem el magam kínomban. – De egy dolgot jegyezz meg. – ragadtam meg pólója nyakát amire szemei kétszeresére kerekedtek. – Engem baszogathatsz de ha meg egyszer szádra veszel engem és a testvéreim kapcsolatát, kapsz még egy ekkorát. – elengedtem majd könnyeimet vissza fogva lerohantam a nappaliba ahol felkaptam telefonomat és cipőmbe belebújva kiviharoztam a házból. Ez volt az utolsó alkalom hogy kimostam Sehun szennyesét.

Ahogy elértem a közeli parkot, a fák takarásában már nem tudtam vissza fogni könnyeimet, a hetek feszültsége és a fájdalom amit anyáék és Sehun szavai adtak kifakadtak belőlem. Miközben próbáltam légzésemet rendezni és arcomról letörölni könnyeimet, hirtelen egy kutya került elém aki érdeklődve nézet fel rám. – Szia kutyus! – guggoltam le hozzá és simogatni kezdtem. Továbbra is arcomat nézte majd hirtelen két lábra állt és vállaimra támaszkodott aminek hála hátra estem és immáron popomon ülve próbáltam eltolni magamtól a kutyát aki minden áron arcomat akarta nyalni. Ennek hála nevetésben törtem ki és már azon kaptam magam hogy nem is Sirok hanem már a hasam fáj a sok nevetéstől. Hisz elég nevetséges helyzet hogy a parkban egy kutya ép halálra akar nyalni.

-Bella? – egy férfi hangra lettem figyelmes aki egyre közelebb és közelebbről kiabálta ezt a nevet. – Jézusom! Bella gyere ide! – kiáltott fel ahogy meglátott minket és egyből hozzánk rohant és leszedte rólam a kutyát aki még mindig arcom nyalásával akart foglalkozni. –Uram isten annyira sajnálom! – a fiú azt se tudta mit tegyen. – Hadd segítsek! – nyújtotta felém egyik kezét. Elfogadtam segítségét és meglepetésemre könnyeden felhúzott pedig elég vékony testfelépítésű volt. – Ugye nem harapott meg vagy nem bántott? Nem szereti az idegeneket de eddig még sose támadott meg senkit.

- Hát engem letámadott! – poroltam le fenekemet . – Halálra akart nyalni. – ezt a hallva a fiú egy hatalmasat sóhajtott. – Ne aggódj nem bántott, nagyon aranyos kutya. – simogattam meg az említett jószág fejét aki majd szét rázta magát tettemre.

- Hát...nem hiszek a szememnek. – dadogott a fiú. – Sose viselkedett még így senkivel. Ki vagy te valami kutya suttogó? – kijelentésére elnevettem magam.

-Hát még nem tudok róla. – mosolyogtam a fiúra akin maszk volt de szemein így is láttam hogy mosolyog. – Park Eunji! – nyújtottam a kezem a fiú felé.

- Jisung. – mutatkozott be ő is. – Ő pedig itt Bella. – mutatta be a kutyust is. Ép mondani akart még valamit amikor rezegni kezdett a telefonja. Egyből felvette majd pár oké-t mondva le is tette. – Nekünk sajnos mennünk kel. – nézett ismét rám. – Sajnálom még egyszer!

-Semmi baj, csak kaptam egy kis nyál pakolást. – nevetve töröltem meg kezemmel az arcomat ami még így is tiszta nyál volt.

- tessék! – nyújtott felém pár zsebkendőt.

- Köszönöm! – nem is habozta egyből meg is töröltem az arcomat. – Remélem találkozunk még! – hajoltam le Bellához hogy megsimogassam.

- Minden kedden és Pénteken erre szoktunk sétálni ugyan ilyenkor, ha esetleg van kedved akkor következőleg is gyere el. – mosolygott rám. – Bella nagyon megkedvelt.

- Akkor majd legközelebb találkozunk.