Fényed akár a csillagoké

19.rész

-Ezt hogy érted? – mintha fintort láttam volna az arcán ,miközben barátnőmről beszélt.

- Hát egy kis kurva! Fogadjunk most is valami palinak kelleti magát.- kikerekedett szemekkel néztem rá.

-Te meg miről beszélsz? – fordultam felé idegesen.

- Nem tudsz róla? – nevetett fel.- A fél sulinak megvolt már a csaj. Könnyű vérű. – rántotta meg vállait. – Nem úgy mint te.- lépet közelebb hozzám és derekamra tette egyik kezét. – Szórakoztató hogy ilyen vagy.- csúsztatta kezét fenekemre, amit egy fintorral díjaztam. 

- Menj a francba!- löktem el magamtól a fiút aki karon ragadott.

- Most mért vagy ilyen?- nevetett fel. – Nem kell tovább játszanod magad, tudom jól hogy te is akarsz engem. – szorított magához.

- Engedj már el! – löktem el magamtól és a legközelebb lévő poharat felkapva a tartalmát az előttem állóra borítottam.- Sose lennék egy olyan patkánnyal mint te! És ne merészelj még egyszer így beszélni a barátnőmről! – a kint lévők ledöbbenve nézték a történteket.

Amilyen gyorsan csak tudtam bementem a házba és barátnőm keresésére indultam aki egy fiú ölében ült a kanapén.

- Gyere! - ragadtam meg kezét és felrántva a részeges fiú öléből elkezdtem kihúzni a házból.

- Hova megyünk?

-Haza!

-Mi? – állt meg. – Nem megyek!

- Hanuel ne szórakozz már! Gyere kérlek! – néztem kérlelően a lányra de ő csak annál jobban tiltakozott.

- Én még táncolni akarok!

- Részeg vagy. Majd táncolsz holnap otthon!

- Nem is va...- szája elé kapott majd kirántva karját szorításomból a bokorhoz rohant ahol kiadott magából egy adag piát. Miután végzett nyöszörögve támaszkodott rám. – Talán kicsit tényleg részeg vagyok. – szemeimet forgatva fogtam meg a lányt és bár lassan, de biztosan haza indultunk. Szerencsére tudom hol lakik így nem kellet még a címe megszerzésével is szenvednem. Miután felszenvedtem magunkat a buszra, amire a sofőr először fel se akart engedni de a könyörgésemnek hála beleegyezett, részeges barátosném környékén szálltunk le. Elég szép környék volt,tudtam hogy jól élnek így nem lepett meg a dolog.

- Miért segítesz?

- Mert a barátnőm vagy te suta.

- De nem félsz hogy miattam téged is ribancnak fognak tartani?

- Te ezt... - néztem rá ijedten.

-Honnan tudom?- tette fel a kérdést helyettem. – tudom mit mondanak rólam az emberek.

- Akkor miért nem állítod le őket?

- Mert igazuk van. – halkult el. – Te még csak most ismertél meg, ezért nem tudod kinézni belőlem. De pár évvel ezelőtt, ahogy középiskolába jöttem, elég sok fiúval voltam és ez rajtam maradt. – szomorkás mosoly volt arcán.

- Engem nem érdekelt régen mi voltál.- jelentettem ki. – Ami most vagy, az a lényeg.

­- De csak te gondolod így. Minhyuk is csak azért volt ennyire rád állva mert azt hitte oda adod magad neki mint én.

- Ha tudtad miért nem mondtad? – álltam meg.

- Mert én is kíváncsi voltam rá hogy milyen vagy valójában. 

- Hát kedves vagy mit ne mondjak! – léptem el tőle. – Azt gondoltad hogy aláfekszek már az első este?

- Nem azt gondoltam, ép ez az hogy nem gondoltam semmit! – túrt bele hajába.- Olyan kedves és törődő vagy velem. Pedig én nem tettem semmit érted! Nyilván azt hittem hogy csak kiakarod használni a hírnevem. – hitetlenkedve néztem rá.

- Te...ezt nem mondhatod komolyan! – nevettem fel. – Tudod mit! Menj vissza bulizni vagy mit tudom én! – kiáltottam rá.- De csak hogy tudd. Én tényleg a barátnőmnek tartottalak! És eszembe se volt hogy kihasználjalak. – sarkon fordultam és egyenesen haza vettem az irányt.

Ezt nem hiszem el. Előkaptam telefonomat és egyből csörgetni is kezdtem barátnőmet, aki kis idő múlva komásan szólt bele.

- Park Eunji , ugye tisztába vagy vele hogy hajnali 1 van?

- Pfuuu , te olyan ideges vagyok!

- Na, mi történt? – hangja egyből éberebb lett.

- Hanuel, azt hiszem nagyon félre ismertem.

Egészen hazáig meséltem Minjaenak aki csendesen végig hallgatott. Nagyon jól eset ki adnom magamból a dühömet.

- Figyelj csajszi! – sóhajtott bele a telefonba. – Nagyon csúnya volt tőle hogy ezt mondta neked, de az ő oldalát is érdemes lenne meghallgatni. Ki tudja mik történtek vele ami miatt nem bízik meg benned. Ha keres téged, akkor engedd meg neki had mondja el a dolgokat. Oké?

- Ha egyáltalán keres ezek után...

- Hiddel keresni fog! ! – vágta rá biztatóan. – Na de én most már megyek aludni, 2 óra lesz én pedig 6-ra megyek dolgozni. – ásított egy nagyot.

- Okés, bocsi hogy ilyenkor zargattalak. – vettem elő a lakáskulcsomat. – Jó éjt!

- Jó éjt!

Halkan léptem be a lakásba, minden úgy volt ahogy itt hagytam szóval a fiúk még nem értek haza.Ilyenkor sajnálom őket hogy szinte mindig munka van nekik. Kibújtam cipőmből és a konyhába mentem hogy igyak végre valamit. Miközben a hűtőben turkáltam valami üdítő után, lassan a könnyeim is eleredtek. Szipogva öntötte magamnak az üdítőből miközben a nemrég történteken gondolkodtam. Tényleg azt hittem hogy Hanuel is lehet olyan jó barátnőm mint Minjae , de úgy látszik tévedtem.

- Hello! – ijedten ugrottam egyet ahogy a semmiből hirtelen meghallottam hangját. – Haza értél? – lépett mellém és ő is a hűtőben kezdett el turkálni.

- Szia. – köszöntem vissza majd arrább mentem hogy elférjen. – Igen.

- Van valami baj? – pillantott rám majd becsukta a hűtő ajtaját egy doboz tejez fogva.

-Nincs! – ráztam meg a fejem és megtöröltem arcomat. Remélem nem látta meg hogy sírok.

- Nekem nem úgy tűnik. – csavarta le a doboz tetejét, de mielőtt bele ivott volna gyors egy bögrét tettem le elé.

- Ne igyál bele.

- Kösz. – öntötte tele a bögrét. – Szóval? – dőlt neki a konyhapultnak. – Valami srác van a dologban? Azért bőgsz itt hajnali kettőkor? – bár bunkóság volt amit mondott, hangjában a színtiszta kíváncsiság volt. – Talán az a Jisong dobott?

- Jisung a neve, és csak haver. – közöltem vele a tényeket. – És nem szokásom fiúk miatt sírni, de egyébként is mit érdekel ez téged? – kérdésemre csak egy vállrántást kaptam válaszként.

- Csak érdekel a nyomorod. – ivott bele tejébe.