Fényed akár a csillagoké

11.rész

- Jó választás.- súgta oda nekem Hanuel akinek olyan erős és vonzó aurája volt hogy ha akartam volna ha nem akkor is mellé ültem volna le. Elővettem az osztályfőnöki füzetemet és jegyzetelni kezdtem milyen események várnak ránk ebben az ében. Elég sok programja van az iskolának és egy évben kétszer is van több napos fesztivál, de ezek közül és az év végi számít a legnagyobb számnak. Az első szünetben egyből hozzá jöttek a többiek és mindenfélét kérdezgettek tőlem. Amilyen ideges voltam az elején most annyira vagyok megkönnyebbülve, nagyon normálisnak tűnik mindenki persze vannak akik kicsit ellenszenvesek de hát sose szabad megítélni senkit a borító alapján.

- Hanuel. – suttogtam oda a mellettem ülő lánynak aki kíváncsian fordult felém. – Ehetek veled ebéd szünetben? – késésemre felcsillantak szemei és egyből rávágta hogy igen. A következő szünetben mindenki össze pakolt és elindultunk enni, az ebédló felé menve bemutatta az iskolát, mi merre van, hol vannak a klub szobák és melyik büfében mit lehet venni.

- És itt lehet felmenni a 12.-esek emeletére. –mutatott fel a nem messze lévő lépcsőre. – és itt a folyosó végén van a menza. – ahogy oda értünk egyből beálltunk a sorba majd a kis kártyánkat lehúzva elvettük az adagunkat majd leültünk az egyik asztalhoz. Hanuel az első pillanattól kezdve felkeltette a figyelmemet és ahogy egyre jobban megismerem rájövök hogy ilyen vagány csajjal sose találkoztam még. Ma csak 5 óra volt megtartva így már fél 1kor elhagytuk az iskolát .

- Te motorozol? – néztem a motorhoz sétáló lányra.

-Igen. – vette ki bukósisakját.

- Nagyon menő csaj vagy. – bukott ki belőlem de a kínos helyzet helyett csak nevetett egyet.

-Mondták már de köszi. – kacsintott. –haza vigyelek? – kérdezte miközben ráült a motorra.

-Nem, nemsokára itt lesznek értem. – csak bólintott majd miután elköszöntünk elhajtott.

Bárcsak én is ilyen vagány lennék.

Pár perc múlva megpillantottam Suho piros terepjáróját, na ennyit a feltűnésmentességről . Gyorsan a kocsihoz siettem amibe beülve Suho el is indult.

- Na milyen volt az első nap?

- Nagyon jó volt! – vágtam rá . –képzeld van egy lány....- és innen egészen hazáig be se állt a szám és össze-vissza mindent meséltem neki. És ezt vacsora közben ugyan úgy eljátszottam egészen addig amíg Kyungsoo rám nem szolt hogy most már egyek. Este lefekvés előtt végig görgettem a közösségi oldalakat és mosolyogva láttam hogy szinte mindenki bejelölt ismerősnek az osztályból, sőt még voltak olyanok is akik nem voltak az ismerőseim de az adatlapon láttam hogy egy iskolába járunk. Ennél jobban már nem is alakulhatott volna az első napom.

Másnap még mindig laza tanítás volt, a többiek állítása szerint az első hét mindig ilyen, így legalább tudom hogy át lazulhatom ezt a hetet. Hanuel-lel szinte az egész napot együtt töltöttük és ahogy megfigyelem a lányt egy kis féltékenységet érzek iránta. Magas vagy 172 cm, sportos alkata van és rövid fekete haja ami nagyon illik hozzá és még ezekhez megy a karakán stílusa ami nagyon megnyerővé teszi. Ma már egyedül mentem haza, a busz két utcányira van a lakásunktól így nem kel nagy távot megtennem. Ahogy hazaérek egyből a szobámba megyek és átöltözök itthoni ruhába, a sminkemet is lemostam majd arctisztítoztam egyet, nem lenne jó ha pattanásos lennék. Bepakoltam másnapra a táskámba majd lementem a konyhába valami kaja után kutatva, pont annyi kaja volt hogy nekem elég legyen most így kedvtelenül de lementem a közelben lévő boltba. Mielőtt elindultam gyors össze írtam egy listát hogy mire van szükségem, jobban szeretek így vásárolni. Nem voltak sokan a boltban így ráértsen nézelődtem , vagy fél órát elkolbászoltam amire összeszedtem minden nekem fontos dolgot. Mivel a fiuk csak este érnek haza van idom főzni így egy kis kerülővel a park felé vettem az irányt. Miközben sétáltam bekellet látnom hogy egy nagy hülyeség volt ez tőlem mivel majd le szakadtak a kezeim a zacskóktól.

- Ah, de nehéz! – tettem le az egyik padra a táskákat. – Eunji hogy lehetsz ilyen hülye. – ültem le a táskák mellé. Kicsit pihennem kel különben leszakadnak a karjaim. Ültem vagy 5 percig de aztán felálltam mivel így sose fogok haza érni ha fél napot üldögélek. – gyerünk, nem kell olyan sokat menned! – nyúltam a zacskókért amikor is valaki megelőzött és felkapta mind két zacskót. Meglepetten néztem a jövevényre akinek szemeibe nézve egyből felismertem . – Jisung.

-Nehéznek tűnnek, hadd segítsek! – fogta meg szorosabban a zacskókat majd felém nyújtotta Bella pórázát aki majd nyakamba ugrott hogy ismét láthat. – Boltban voltál?

-Igen, valami vacsorát akarok csinálni. – mosolyogtam rá. – Ti sétáltok egyet?

-Igen. –egy kis ideig csendben sétáltunk meg megszólalt. – Reménykedtem hogy össze futunk.

-Igen?- húztam fel szemöldökeimet.

- Bella teljesen fel van pörögve amióta találkozott veled. A többiek is kérdezték hogy mi lett ezzel a kutyával.

- többiek? barátokkal laksz együtt? – megdermedt egy pillanatra majd mintha olyan nagy dolgot kérdeztem volna elgondolkodott egy pillanatra.

-Igen, a barátaimmal.

-És mit mondtál nekik?

- hát azt hogy egy kutya suttogóval. – erre felnevettem és fejemet rázva néztem a fiúra. A park végéig mindenféléről beszélgettünk majd megálltunk a kijáratnál.

- Örülök hogy találkoztunk! És a segítséget is! – vettem át tőle a zacskókat.

-Nagyon szívesen! – pár pillanatig álltunk egymással szemben majd ép készültem elköszönni amikor felcsattant.

- Elkérhetem a számodat? – szinte kijelentésnek hangzott nem is kérdésnek. Páran felénk is néztek de csak kuncogtak rajtunk. Egy hangoskodó fiú és egy pirosodó lány, biztos jól szórakoznak rajtunk.

-Persze. – kicseréltük a telefonjainkat majd miután beírtam a számomat a névhez odaírtam hogy kutyasuttogó, ő pedig elnevezte magát parkos srácnak , nevetve néztünk össze majd az immáron új beceneveinkkel köszöntünk el egymástól . Le képernyő fotóztam a telefonszámot és elküldtem Minjaeknak aki egyből irt is hogy úgy sejti ebből lesz valami. Csak szemeimet forgatta dugtam vissza a zsebembe a telefonom, ennek a lánynak csak a dráma és a romantika kell. Haza érve kényelmesen megfőztem majd azon kaptam magam hogy úgy eltelefonoztam az időt hogy már a fiúk is megjöttek. – Sziasz...tok! – nem tudtam leplezni meglepettségemet amikor az ajtóban megláttam Sehunt is.

- Szia húgi! – ölelt magához bátyám.

- de jó illatok vannak! – szagolt bele a levegőbe Jongin. – Már kajás vagyok!

- akkor meg is terítek! – mosolyogtam rájuk majd sietve a konyhába mentem. Miért zavar ennyire hogy láttam, hisz itt lakik.