Fényed akár a csillagoké

6.rész

-Ahogy mondod nem vagyok senkid! Szóval ne üsd bele az orrod olyan dolgokba amik nem rád tartoznak! – kaptam fel a vizet.

- De nagy szád lett hirtelen! – emelte fel rám a hangját. – Inkább menj és tömd tele a szádat kajával hogy csendben legyél! Mondjuk ahogy látom ez a hobbid. –nézett végig rajtam. Na itt telt be az a bizonyos pohár.

- Te csak maradj csendben! Veled ellentétben nem mindenki zabál vattát! – dobtam hozzá az egyik díszpárnát. Kikerekedett szemekkel nézett rám, és ahogy tudatosult bennem hogy mit is mondtam én magam is ledöbbentem.

-Hát ez kész vicc! – nevetett fel majd hajába túrt. – Te csak ne beszéljél így velem! – kiáltott rám.

- Itt meg mi folyik ?

Mindketten a bejárta ajtó felé néztünk ahol a többiek álltak kissé lesokkolódva.

- Majd a drága nagypofájú húgod elmondja! – bökött felém fejével.

- Sehun normálisan beszélj! – szólt rá fenyegetően Suho.

- Mond el te hisz úgy is be akartad tömni a számat hogy ne beszéljek! – vágtam hozzá gondolkodás nélkül. Bár ahogy a fiúk kikerekedett szemeibe néztem rájöttem hogy ez nagyon félreérthető mondat volt. Egy pillanatra Sehun is meglepődött majd felnevetett.

- És ti egy ilyen perverz tinit akartok közénk engedni? – nézett a többiekre. – Fogadjunk reggel is direkt nyitottál rám!

-Nem beszélhetsz így a húgommal! – állt védelmemre bátyám.

- Mi? Te rányitottál? – kérdezett vissza Baekhyun aki szerintem élvezte hogy ilyen dráma történik a lakásban.

- Miért nyitottam volna rád direkt? Mondjuk ha normális ember módjára becsuknád az ajtót amikor fürdesz nem történt volna meg!

-Úgy fürdök ahogy akarok!

-Akkor meg ne háborogj ha ez történik!

- Óh, de heves szerelem kezdete ez! – sóhajtott fel Jongin a falnak támaszkodva.

-FOGD BE!!!- szóltunk rá egyszerre mind a hárman.

Ezzel a veszekedéssel kezdődött el minden.

A további napokban folyamatosan kaptam az ívet Sehuntól, aki az életem megrontójává nőtte ki magát ebben a pár röpke nap alatt.

- És erre meg azt mondta hogy mitől ijedezek hisz ha le is esnék lenne ami megvédene! –meséltem felháborodva barátnőmnek aki arcán aggodalom ült ki.

- Nem értem miért viselkedik így veled. – rázta meg a fejét. – Nem tudsz erről beszélni bátyáddal?

-Áh , ha megtudná hogy miket mondott nekem megölné. – sóhajtottam. – Mondjuk így bele gondolva nem is olyan rossz ötlet...- erre mindketten felnevettünk.

- Izgulsz a hátfő miatt?

-Hazudnék ha azt mondanám hogy nem.- sóhajtottam. – Már vagy ezerszer elpróbáltam hogy fogok bemutatkozni. – nevettem el magam. – remélem jó fejek lesznek.

-Ne aggódj! Rólad van szó! Mindenkivel kijössz, ha az elején nem is lesz olyan akivel egyből egymásra találtok nem leszel egyedül .- ebben igaza volt Minjae-nek, én könnyen barátkozós típus vagyok, kedves vagyok és mosolygós pedig sokszor félek hogy mit szólnak hozzám az emberek.

- Holnap mész el vásárolni?

-Igen, Baehyun oppa is jön velem. – tegnap este vacsorakor közöltem bátyámmal hogy elakarok menni pár új cuccot venni a suliba, persze ő egyből felajánlotta hogy eljön velem de sehogy nem lett volna jó mivel most ő a soros a stúdiózásban. De ahogy ma reggel kiderült, Baekhyunnak holnap szabad lesz a nap első fele így eljön majd velem. Pár percig még beszélgettünk majd leköszöntünk egymástól és jó éjszakát kívántunk. Talán olyan fél óra múlva halottam hogy nyitódik az ajtó és egy ,, megjöttünk" , után már rohantam is le az érkezőkhöz.

-Sziasztok! – köszöntem nekik mosolyogva. Minjaenak sikerült ismét lelket öntenie belém így megfogadtam hogy bármit is szóljon be Sehun nem fogok bedühödni.

- Szia, de jó kedved van!- ölelt meg bátyám majd egy puszit nyomot arcomra.

-Örülök hogy haza jöttetek. És hogy fent tudtam maradni eddig. – nevettem el magam. Már 2 napja nem is láttam a fiúkat haza érni , mivel annyira későn jönnek hogy én addigra már elalszok.

-Óda ne rohanja. - forgatta meg szemeit Sehun. Éreztem ahogy rándul egyet szemöldököm de barátnőmre gondolva vissza fogtam az idegösszeomlásomat. Persze ez feltűnt mindenkinek hogy nem szóltam vissza, főleg Sehunnak aki erre a tettemre csak még jobban belelendült piszkálásomba. Ó, ha tudnád mekkora öröm nekem hogy csupán ezzel feltudom idegesíteni! Vacsora közben a fiúk meséltek minden félét, illetve Suho mondta el most is mind minden este amióta itt vagyok hogy milyen jó hogy tiszta lakás is meleg kaja fogadja őket. És bár mindig elmondja , miden alkalommal nagyon jól esik.

-Kérsz még egy húst? – nyújtotta felém a tálat Xiumin.

-Igen, kérek egyet. – vettem le egy szeletet.

-Inkább egyel kevesebbet. – szúrta oda megjegyzését ismét az asztal másik végén ülő. Én rá se néztem hanem inkább a velem srégen ülő Baekhyun felé fordultam.

-Holnap mikor indulunk Oppa? – láttam ahogy végig pillant a többieken majd lenyelve a falatot szájában kezdi el ecsetelni hogy ő miket tervezett másnapra.

- Finom volt!- állt fel az asztaltól Kyungsoo.

- Örülök hogy ízlett!- lassan már mindenki végzett a kajával és mint mindig én vállaltam a mosogatást. Ahogy pakoltam a tányérokat , eszembe jutott hogy megkellene kérdeztem bátyámat hogy akkor el- e tudna jönni hétfőn velem a suliba alá íratni a papírokat. – Oppa—a! – ijedtem nyúltam bármi stabil dolog után amiben bele tudtam volna kapaszkodni mivel elveszítve az egyensúlyomat hátra akartam esni. De mielőtt ez bekövetkezett volna az előttem álló személye elkapta a karomat . Igen ám, nem estem hátra de olyan szépen végig vágtam a kezemet a késsel amire rámarkoltam hogy szinte ömlött a vár kezemből. – Aáá, basszus! – dobtam el azonnal a kést ahogy felegyenesedtem és a csap alá nyomtam a kezem.

- Mi történt? – siettek be a nappaliban lévők a konyhába. Ahogy meglátták a sok vért és hogy én könnyes szemekkel mosom a véres kezemet, egyből a tőlem nem messze álló fiúra néztek.

- Na most lett elég ebből Sehun! – sietett hozzám bátyám majd a kezemet kezdte el nézni. – A barátom vagy de neked se nézem el ha bántod a húgom!

- Mi? Nem én voltam! – emelte maga elé kezeit védekezően.

- A beszólásaid még hagyján, de ne szegény lányon vezesd le az érzéseidet. – szólt közbe Kyungsoo is aki immáron az elsősegély dobozt hozó Suho felé fordult. – Szerintem ezt meg kellene beszélnetek. – bökött a fiatalabb felé.

- Mondom hogy véletlen volt! Szerintetek megvágtam volna direkt? – nem érkezett válasz rá.

Én csak némán hallgattam őket, most pont elég volt azzal foglalkozni hogy ne szisszenjek fel a fertőtlenítőtől. Ahogy rátette ujjamra Kyungsoo a sebtapaszt , mosolyogva megköszöntem majd az immáron kiabáló társaság felé fordultam.

- Mégis mi bajod van?

- Hogy mi bajom van? – kérdezett vissza ingerülten Sehun. – Nem hiszem el hogy titeket egyáltalán nem zavar hogy így ide telepedett hozzánk. Így sincs semmi szabad időnk, itthon van egyedül nyugtunk de így hogy ő is itt van ki tudja mikor lesz feltűnési viszketegsége és melyik nap posztol ki rólunk képeket vagy bármit! – nem hittem a fülemnek. Felnevettem kínomban majd felálltam a székből és eléjük sétáltam, pontosabban Sehun elé.

- Sajnálom ha így gondolod. – kezdtem neki csendesen.– De én se jókedvemből vagyok itt, én megpróbáltam mindent hogy a te kedvedreis tegyek de ha neked ez kevés akkor sajnálom. – ahogy befejeztem mondatomat,megfordultam és meg se álltam a szobámig. 

Elegem van belőled Oh Sehun!