Fényed akár a csillagoké

3.rész

-Nem is fogsz. – jelentette ki. – Biztos nem fogom engedi hogy anyáék ezt tegyék veled. Itt maradsz, ha bele pusztulok is! - megmelengette szívemet, ahogy hallgattam. Hálásan néztem fel rá, hisz  volt az aki mindig megvédett. Reménykedésem bevált mivel ő is úgy gondolja a dolgokat mint én, ellenben nővéremmel. Aki bár ledöbbent és sírt anyáék helyzetét meghallva, hamar túltette magát a dolgon és szinte már várta hogy mikor költőzök hozzá. Lehet én vagyok túl pesszimista de nem tudtam ennek úgy örülni mint ő. Mivel annyit látott ebből a dologból hogy végre bepótolhatjuk az elmaradt éveket. Ami részben igaz is lett volna, de nem ebben a formában szerettem volna megvalósítani. Gondolkodásomat a telefon rezgése zavarta meg.

-Anya az. - pillantott rám , majd felállt és a füléhez emelve a telefont a konyhába ment de így is tisztán hallottam mindent. – Igen, itt van. - hangja kimért volt és durva. – Tudok mindent anya, elmondta. Nem szégyellitek magatokat? El akarjátok dobni magatoktól a gyereketeket? Eunji csak 16 éves, egy gyerek! Pont ő nem érdemli meg ezt!- kelt ki magából. – Te csak ne magyarázz nekem apa, úgy beszélek ahogy akarok. Majd a kis kurvádat tanítsd be,  abban úgy is olyan jó vagy! De tudod mit, nem érdekel! Most hívtalak titeket utoljára! Eunji velem marad, én leszek a gyámja szóval következőleg a bíróságon találkozunk! – ezzel rájuk nyomta a telefont. - A büdös picsába! – rúgott bele a  a hangok alapján talán  az egyik székbe. Nem igazán tudtam mi is lenne a legjobb így inkább ülve maradtam, hisz neki egyszerre zúdultak a dolgok a nyakába míg én több hónap alatt tudtam meg őket. Nehéz lesz neki a következő pár hét. Alig telhetett el egy perc kijött a konyhából és visszaült mellém.

- Ugye szeretnél velem élni? Ha nem , nem baj. A közelben nézünk ki valami albérletet, vagy ameddig nem lesz suli addig itt maradsz nálam és utána kollégista leszel.

- Veled szeretnék lenni. – vágtam szavába. - Ha szabad, és ha a többieket se zavarom .

- Örülök hogy ezt mondtad! Ne aggódj, a fiúkat elintézem én. – mosolygott rám biztatóan. – Egyenlőre az én szobámban leszel ,oké? Majd az egyik szobát üressé tesszük neked. – erre csak bólintottam majd felmentem az említett szobába. Ő lent maradt a nappaliban mivel telefonálnia kellet. Ahogy beértem a szobájába csak a fejemet rázva hajoltam le a legközelebbi földön heverő alsóért. Látom a régi jó szokását megtartotta. Miután megágyaztam neki ,rátettem cuccaimat majd a szoba kitakarításához kezdtem. Sose volt nagy híve a rendnek, ez látszik is és szerintem nem is fogja sose kinőni. Miután megtaláltam a fürdőt, a ruhákat kidobtam a szennyes kosárba majd visszasiettem a szobába. Ahogy a könyveit pakolásztam megpillantottam egy közös hármas képet rólam. Két éve készült, az egyik közös nyaralásunkkor. Én álltam középen a két oldalamon pedig testvéreim. Ők apa magasságát örökölték és szép széles mosolyukat, illetve anya vékony alakját. Ehhez képest én majd nem hogy kakukk tojásnak tűtök köztük. Míg bátyám 185 cm magas, nővérem 172 cm én épp hogy elérem a 168 cm-t. A vékony testalkat se stimmel éppenséggel mivel 70kg vagyok, még szerencsém hogy legalább ennyire magas vagyok. Ha alacsony lennék már gurulva járnék mindenhova. Bár sose szoktam emlegetni, nem vagyok boldog hogy ilyen a testem. Persze ha a családom vagy barátnőm meghallanák ezt a fejemet vennék, mivel állításuk szerint én így vagyok szép és ez áll jól nekem. Persze hogy ezt mondják, hisz szeretnek és mivel kiskorom óta ilyen vagyok így már megszoktak. De nem utálom ám én teljesen magam, hisz bár a kilóimmal gondjaim vannak, van pár dolog amit nagyon szeretek magamon. Ilyen a hosszú barna hajam, amit ballagásom után festettem be mivel anyáék csak azután engedték, a fehér bőröm és a nagy szemeim. Szerencsére ebben hasonlítok testvéreimre mivel mindannyiinknak nagy szemei vannak. Vissza tettem a képet majd írtam Minjaenak hogy ne aggódjon, itt vagyok és minden rendben van. Ahogy az üzenetet írtam kopogtak az ajtón majd egy Xiumint pillantottam meg.

-Lejönnél egy kicsit? Megjöttek a többiek. – csak bólintottam majd gyors elküldve az üzenetet követtem a fiút, le a nappaliba ahol már a többiek vártak minket. Kissé feszengve lépkedtem le a lépcsőn, nem tudtam milyen reakciókat várjak a történtek után.

- Jiji! – kiáltott fel Baekhyun és nevetve szaladt oda hozzám, hogy alaposan megölelgessen.

- Baekhyun oppa!- öleltem vissza a nálam egy fejjel magasabb fiút. –Sziasztok! – köszöntem a többieknek is.

- Ezer éve nem láttunk. – mosolygott rám Suho.

- És hogy kikupálódtál, ha nem lennél ennek a bambusznak a húga. - rázta meg a fejét Jongin.

- Hé, vigyázz a szádra! – lökte meg bátyám. Erre csak nevetésbe tört ki mindenki.

- Csak vicceltem. – karolta át nyakamat Jongin. – Te már mindannyiunk húga vagy.

- Ti pedig az oppáim!

Nem sokáig tartott ez a családias hangulat, mivel Kyungsoo egyből a lényegre tért.

-Hogy-hogy itt van Eunji? Kapcsolódik ahhoz a dologhoz, amit mondani akarsz? – mindannyian elhallgattunk és a bátyámra néztünk.

-Igen, elég sok köze van hozzá. – sóhajtott egy aprót. Ezután leültünk a kapaéra , illetve oda ahova fértünk. – Elég fontos dologról akarok veletek beszélni. – kezdett neki. Mindenkinek látszódott az arcán hogy eléggé meglepődtek, mivel nem sokszor van ilyen hogy komoly témát hoz fel. – A családomban történt pár dolog, és azt akarom kérni tőletek. – itt rám nézett majd megfogta a kezem. – Eunji egy ideig had lakjon velünk.

- Micsoda? Velünk?- kérdezett vissza Jongin.

-Igen, még nem tudom hogy meddig. Talán amíg el nem indul az iskola vagy..fogalmam sincs.- rázta meg fejét. – Ti mit szóltok hozzá? – pár pillanatig némaság töltötte el a helységet majd meglepettségemre Kyungsoo szólalt meg először.

- Szerintem semelyikünket nem zavarná, hisz alig vagyunk itthon. Ha véletlenül mégis akkor alszunk. – erre csak felkuncogtam.

- Szerintem se zavarna senkit. Viszont lenne pár szabály, amit meg kellene beszélnünk. – közölte Suho. Boldogan néztem szét az itt lévőkön és a boldogságomat nem tudtam vissza tartani, bátyám nyakába vetettem magam és erősen megölelgettem.

- Köszönöm szépen! – néztem a fiúkra.

- Bár így bele gondolva, talán lesz egy valaki akinek nem fog annyira tetszeni. - húzta el a száját Jongin. Mintha mindenki értette volna ebből hogy kire céloz, csak én nem.

- Nem lesz sok választása. – rántotta meg a vállait Xiumin. – Az ő szavazata a miénk ellen. – ezt hallva megnyugodtam, bár még mindig fúrta az oldalam a kíváncsiság hogy kiről lehet szó.

Miután még megbeszéltünk pár dolgot én felmentem bátyám kíséretében a szobájába.

-Wao! – nézett szét meglepetten. – Ha a többiek meglátják milyen rendet csináltál itt, duplán örülni fognak hogy itt vagy!

- Szóval kis házi rabszolga szerepben itt maradhatok. – nevettem el magam majd végig feküdtem az ágyon ahova bátyám is követett.

- Toby a házi manó.

-Hé! – ütöttem karjára.

-Jól van, jól van! – feküdt hátára. – Örülök hogy itt vagy.

- Én is.