Fényed akár a csillagoké

26.rész

- VÉGRE!- kiáltott fel Hanuel ahogy sípolt a tesi tanár hogy abba hagyhatjuk a futást. Az egész osztály majd ki köpte a tüdejét miközben beálltunk torna sorba, szerencsére nem kínzott tovább minket a tanár és 5 perccel hamarabb elengedett minket. Alig volt erőm átöltözni és már azt se érdekelt hogy mehetnék a 10 perccel hamarabbi busszal , erőm se volt menni nem hogy még siessek. A többiek is ugyan olyan lajhárokat megszégyenítő gyorsasággal indultak haza. Kedden utolsó órában kell így kifárasztani minket persze! Ahogy tántorogtunk a buszmegálló felé rezgett egyet a telefonom.

- Ki az már! –vettem elő , de ahogy megláttam hogy ki is írt egyből kipattantak szemeim.

- Ki az? – kukucskált Hanuel de ahogy meglátta az ő szemei is csak kerekedtek. – Mi a fenét akar ez tőled?

- Nem tudom. – rántottam meg vállaimat. Rányomva a chatfejre kíváncsian kezdtem el olvasni az üzenetet

,, Taeyong"

Szia Eunji! Ne haragudj hogy zavarlak, de írnom kellet neked .

Jisung mögött nagyon nehéz hetek állnak , és pár napja teljesen magába fordult. Nem mondta el senkinek mi a baja csak Jony tudott annyit kiszedni belőle hogy nem írsz neki vissza. Esetleg összevesztetek? Ha igen, nem tudnátok valahogy meg beszélni? Nagyon aggódok, vagyis aggódunk Jisungért. Kérlek eljönnél ma hozzánk és beszélnél vele? Nagyon megköszönnénk!

- Mi a fene! – nézett rám Hanuel. – Ha már rád írtak, és ilyen szöveggel! Akkor menj el minden féleképpen.

-Igen, elég durva! – meredtem magam elé .-De ugye nem miattam? – néztem kétségbeesve barátnőmre.

- Mondanám azt hogy nem...de sajnos igen. – válaszát hallva csak lehajtottam a fejem majd egy nagyot sóhajtottam.

Ahogy haza értem egyből írtam Taeyongnak hogy egy óra múlva ott leszek. Lefürödtem és hajat mostam, a tesi miatt teljesen leizzadtam. Majd egy fekete farmert és egy blúzt felvéve gyorsan kifésültem a hajam ami kordában tartása végett egy gyöngyös fejpántot használtam. Egy gyors szendvicset benyomtam, hisz már pokoli éhes voltam majd a pénztárcámat és telefonomat felkapva már rohantam is a buszhoz. Több mint fél óra volt az út a forgalom miatt, így már háromnegyed óra késéssel a hátam mögött csengettem be a lakásba. Miután beengedtek, fellifteztem a megfelelő emeletre ahol a folyosóra érve megpillantottam az ajtóban engem váró Taeyongot.

- Szia!

-Szia! Ne haragudj hogy késtem, dugó volt! – mosolyogtam rá bocsánatot kérően.

- Semmi baj! A lényeg hogy eljöttél.- a lakásba belépve nagy rend fogadott. Levettem a cipőmet és bőrkabátomat, majd a nappaliba vettük az irányt. Köszöntem a bent lévőknek, akik tudták érkezésemet.

- Jisung merre van?

- Fent a szobájában. – bökött az emelet felé Lucas. – Ki se dugja a képét onnan már vagy 3 napja.

- Miután haza érünk a munkából, állandóan bevonul és bezárja az ajtót. – magyarázta el Taeyong.

- Megpróbálok beszélni vele.

- Köszönöm! Balról a 2.-dik ajtó. – csak bólintottam majd elindultam az emeletre.

Ahogy megálltam az ajtó előtt bekopogtam.

- Hyung meg mondtam hogy nem vagyok éhes! Menj el!

- Hát ez szomorú! Pedig reméltem hogy elmegyünk valamerre enni. – dőltem neki az ajtófélfának mosolyogva. Pár másodpercig néma csend volt majd kivágódott előttem az ajtó és egy ledöbbent, alsógatyás Jisung állt előttem kócos tincsekkel.