Fényed akár a csillagoké

30.rész

- Te. – mindannyian a hang felé fordultunk. Sehun ledöbbenve állt az ajtóban és ahogy találkozott tekintetünk, szinte láttam hogy elpattant nála valami. Se szó se beszéd , mint egy örült úgy rohant neki bátyámnak.

- Mi a fene folyik itt!! – esett be az ajtón Suho , utána a többiek.

Ahogy meglátták a két verekedő fiút egyből szétszedték őket.

- MEGÜTÖD A SAJÁT HÚGODAT! NORMÁLIS VAGY BAZDMEG!? – ordította bátyámnak Sehun.

-Hogy micsoda? – kerekedtek ki a bent lévők szemei.

- Ez a fasz megütötte Eunjit! - Sehun hangja olyan volt mintha a sírástól csuklana el, de ami a szemeiben volt nem könny volt, hanem düh.

- Ez igaz? – guggolt le mellém Kyungsoo és óvatosan elfordította arcomat. – Mégis mi a fene történt? – állt fel immáron ő is idegesen.

- Csak bántsd még egyszer, a szart is kiverem belőled!

- Sehun te menj el! – szólt rá Suho. – Baekyhun te menj fel a szobádba! Chanyeol te itt maradsz!

- Miért is tenném ezt?

- Mert azt mondtam! – mondta Suha ellenzést nem tűrve.

Sehun kirántotta magát Xiumin szorításából és kitrappolt a házból .

- Eunji, mi a fene történt? – fordult felém Chen.

-É-én...ne haragudjatok! – felpattantam és kirohantam a házból.

Ahogy kiértem akkor láttam meg hogy Sehun beült az autójába, amilyen gyorsan tudtam oda szaladtam és bevágódtam mellé az anyós ülésre.

- Mi a faszt csinálsz? – meredt rám.

- Csak menjünk el, kérlek! – néztem rá kétségbeesve.

Nem mondott semmit hanem elindította a kocsit és elhajtottunk. Nem tudom merre mentünk, nem figyeltem de szerintem nagyon Sehun se tudta merre megyünk, engem nem is érdekelt igazán csak innen el akartam menni minél messzebbre.

- Jól vagy ? – törte meg a csendet fél óra múlva. Már elhagytuk a várost, az autópályán vagyunk és ahogy eltűnt a rengeted autó,ember és a nyüzsgés mi is nyugodtabban lettünk.

- Kicsit fáj az arcom, de nem vészes. –szipogtam fel. – Te hogy vagy?

- Volt már rosszabb is.

- Régebben is verekedtél? – néztem rá meglepetten.

- Szerinted? – húzta fel egyik szemöldökét. – Minden fiú verekszik egyszer legalább tini korában.

- Elég ügyes voltál. – vallottam be. – Mondjuk fura ilyet mondanom miután a bátyámat verted el. – erre nem mondott semmit, ismét pár perces némaság lepte el a kocsit.

- Középiskolában boxoltam, de a gyakornokság miatt abba hagytam. – kezdett neki sokkal nyugodtam hangon. – Ha nem lettem volna idol, akár profi boxoló is lehettem volna.

- Oh Sehun középsúlyú világbajnoki ökölvívó!Jól hangzik. – ahogy megláttam mosolyát, én is szélesen elmosolyodtam.

- Hogy kezdődött ez az egész?

- Hát, végül is miattam. – sóhajtottam. – Egyes lett a matek dogám, Chanyeol nagyon kiakadt és kiabálni kezdett, ez miatt én is kiakadtam és veszekedni kezdtünk. – szomorúan gondoltam vissza a nemrég történtekre. – Baekhyun oppa mellém állt, de végül ők estek egymásnak. Verekedni kezdek, hiába kiabáltam , senki nem volt otthon rajtunk kívül .- szemeimbe ismét könnyek gyűltek. – Nem tudtam mit tegyek, amikor láttam hogy Baekyhun bajban van magam mögé húztam és akkor ütött meg. – amire a mondatom végére értem könnyeim már szaporán folytak végig arcomon és szipogásomat se tudtam csendben elnyomni.

Sehun ezt hallva nem mondott semmit, ahogy leértünk az autó pályáról félre állt és olyat tett amit sose gondoltam volna.

- Nincs semmi baj! – egy pillanatra meg levegőt is elfejeltettem venni ahogy magához ölelt. – Nem a te hibád volt. – miközben hallgattam miket mond nekem, ahogy teste olyan közel volt hozzám, éreztem illatát és teste melegét minden önkorlátom eltűnt.

Akkor ott, úgy sírtam karjaiban mint egy kisgyerek aki csak az ő karjaiban érzi biztonságban magát. Azok a karok közt amikben kiadhatja mi nyomja szívét, akik meghallgatják és nem ítélkeznek. Ezt éreztem abban a pillanatban és akkor értettem meg, soha többé nem lesz már számomra Sehun egy sima ismerős. Talán soha se volt az, csak én akartam azt hinni. Ahogy csitulni kezdett sírásom, sajnos minden jónak egyszer véget kell érnie. Sehun elengedett így meleg karjai eltűntek testem körül és szinte majd meg fagytam nélkülük.

- Miért haragszanak ennyire egymásra Baekhyun és Chanyeol oppa? – nem távolodott el teljesen tőlem. Bár már nem ölel még mindig nagyon közel van hozzám, szinte teljesen össze érnek karjaink ahogy egymás felé vagyunk fordulva.

- Hát, gondolom ezek után nem baj ha elmondom . – köszörülte meg torkát. – Chanyeolnak régebben volt barátnője?

- Hát, egyről tudok de azzal sose találkoztunk még anyáék se. Akkor volt neki amikor gyakornok volt azt hiszem.

- Nem véletlenül nem találkoztatok vele. – látszódott rajta hogy bizonytalan abban hogy el-e mondja vagy se. – Mert nem volt barátnője.

-Mi? – néztem rá értetlenül .- Ezt most nem értem. – vallottam be neki.

- Nem volt barátnője mert az akivel járt hát.... Baekhyun volt.

Néma csendben bambultam magam elé, közben próbáltam felfogni mit is mondott.

- Micsoda?