Fényed akár a csillagoké

25.rész

- Jisung írt . – motyogtam miközben az értesítést néztem. Melegséggel töltött el hogy írt végre, de ahogy kikapta kezemből a telefont barátnőm egyből eltűnt a mosoly.

- Tudod mit beszéltünk! Semmi irkálás!

-Semmi irkálás!- ismételtem meg majd lémondóan karoltam belé. – Menjünk főnök asszony, mert sose érünk oda!

A többiek lelkesen fogadtak minket , miután kikértük a kaját csináltunk pár képet és igazából közben is amik inkább nevetségesek lettek mint sem jók.

-Eunji! – kiáltott fel Nia, egyik osztálytársam. Egyből felé kaptam a fejem de ahogy megláttam hogy képet csinált rólam egyből lenyeltem a számban lévő falatot.

-Hé! – kiáltottam fel. A lány csak nevetett és mivel az asztal másik végében volt nem tudtam sok mindent kezdeni vele. –Csak ne tedd fel sehova oké?

-Upsz! – nevetett fel félve. – Már késő!

Idegesen nyúltam telefonomért és ahogy megláttam hogy van egy instagramm értesítésem ijedten nyitottam meg. Nia elég híres insagrammon így amit feltesz nem hogy az egész suli, fél Szoül látja.

- Jaj ne!- csaptam homlokon magam ahogy megláttam az előbb készült képet. – Szedd le kérlek!

- Dehogy szedem! A többiekről is van fent kép. Meg amúgy is. - mutatta felém a képet. – Tök aranyos vagyok rajta. Nem hogy inkább örülnél hogy híresebbé teszlek!

- Kis hálátlan! – bökött oldalon Hanuel. – Amúgy tényleg ne aggódj! Aranyos vagyok rajta.

Bele törődve sorsomba inkább hagytam is a dolgot és élveztem tovább a finom ételt. Sajnos elég gyorsan eljött az éjfél így elköszöntem a többiektől és haza indultam, ők tuti még egészen hajnalig maradnak. Sokan járkáltak még az utcákon így nem féltem amíg haza értem, ilyenkor szeretem hogy a városközpont közelében lakunk. Próbáltam minél halkabban közlekedni a lakásban, és miután lefürödtem szó szerint beestem az ágyamba, nem kellet sokat erőlködnöm egyből elaludtam.

Másnap olyan délután 2 felé kelhettem fel, vagy egy fél órát vergődtem amire felkeltem az ágyból és lementem a nappaliba. Sehol se volt senki, szóval dolgozni vannak ami egyenlő azzal hogy ismét egy izgalmas, magányos nap vár rám. Sóhajtva ültem le a konyha asztalhoz és a szendvicsemet kezdtem el falatozgatni. Néha eléggé megvisel az hogy állandóan egyedül vagyok, félre értés ne essék. Megértek én mindent, hisz nem jókedvükből nincsenek itthon hanem mert muszáj dolgozniuk, csak néha tényleg elég rossz hogy egyedül kelek és fekszek. Ha nem lenne nekem a két barátnőm illetve Jisung, nem is tudom mi lenne velem. Apropó Jisung, ahogy látom eléggé sok üzenetet hagyott nekem ,de szót fogadva a lányoknak nem írtam neki vissza. A várthoz képest elég könnyen bírtam ki hogy ne írjak neki vissza, tanultam,takarítottam és filmezéssel töltöttem a hétvégét és amire észhez tértem már vasárnap este volt. Persze hiányzik a beszélgetés a fiúval, de remélem kicsit ő is érzi azt amit én éreztem amikor nem írt vissza.

- Tényleg kibírtad? – kerekedtek ki Hanuel szemei. – Elismerésem! – veregette meg vállaimat.

- Magamat is megleptem. – nevettem el magam. –de már nagyon kíváncsi vagyok miket írt!

-Én is mu....

-Jó reggelt gyerekek! – vágta ki az ajtót Mr.Kim a történelem tanár.

- Majd szünetben mutasd meg. –súgta nekem gyorsan majd elővettük a könyveket.

Alig tudtam kivárni a csengőt, ahogy meghallottam egyből elő vettem telefonomat és megnyitottam a chatat.

,,Parkos srác 32 üzenet"

Ne haragudj hogy nem írtam.

Nagyon elfoglaltak voltunk és semennyi időnk nem volt, ha tudtam volna írtam volna!

Örülök hogy meg tudtátok beszélni!

- jó sokat írt! – pörgettem bele az üzenetekbe.

,,Miért nem írsz vissza, baj van?

( képet küldött)

Cuki kép lett

Aaaaa, kérek Eunji írj vissza! Teljes szívemből sajnálom hogy elhanyagoltalak! Soha többé nem teszek ilyet.

Jó, akkor ne írj!

vasárnap 1:20

Sajnálom hogy ezt írtam, csak magamra vagyok dühös. Megértem ha most nem akarsz beszélni, én rontottam el.

Ha kicsit megbékéltél csak annyit írj hogy jól vagy-e oké?

Nekem annyi is elég, csak lassan bele örülök ebbe hogy nem tudom mi van veled.

Remélem jó napod lesz! ,,

- Húha! – törte meg a csendet Hanuel .- Ez a srác jobban ki volt ebben a 3 napban mint te ebben az egy hétben.

-Én is meglepődtem. – mondtam őszintén. – Azt hittem hogy leszarja majd. – motyogtam az orrom alatt.

- Biztos csak barátok vagytok? – húzta fel egyik szemöldökét.

-Igen.

-Hát..- húzta el a száját. – Nekem ebből nem úgy tűnik! – bökött rá a telefonomra.

- De jól esik amúgy hogy ezeket írta. - vallottam be.

-Hát nekem is jól esne! – nevetett fel. – De most már írj neki, ne kínozd tovább.

Persze ezután egy szünetbe se volt időm írni a fiúnak mivel annyira össze-vissza voltak az óráink hogy azzal eltelt a szünet hogy mászkáltunk a termek között.