Fényed akár a csillagoké

22.rész

- Az unokatesód?

- Miért ennyire nehéz felfognod? – nevetett fel. –De ha nem hiszed el, nemsokára itthon is lesznek a fiúk.

Vagy még 10 percig hitetlenkedtem, de ahogy kinyílt az ajtó és meghallottam több fiú hangot is , kezdtem elhinni hogy tényleg nem blöfföl. De ahogy belépet hozzánk a konyhába, életnagyságban Kim Yugyeom elfehéredve néztem a lányra.

- Basszus, te tényleg nem hazudtál! – erre ő csak felnevetett.

- Öm...szia! Te ki is vagy? – nézett rám teljes értetlneséggel a fiú

- Oppa ,ő itt Eunji! – erre már a további 6 ember is a konyhába ért.

- Sziasztok! – hajoltam meg.- Park Eunji vagyok! – ők is köszöntek bár arcukon láttam hogy nem nagyon tudják most mi van.

- Hana, ide jönnél egy kicsit! – hívta ki a nappaliba Mark a lányt. Hana, milyen jó becenév, lehet én is így fogom hívni.

- Te vagy az a lány aki egy osztályba jár azzal a bolonddal ugye? – lépett hozzám Bambam.

- Igen. – mosolyogtam rá.

- És a rajongónk vagy? – kíváncsiskodott tovább.

- Hát...izé. – nevettem fel kínosan. – Nagyon szeretem a zenéteket. – pirultam el.

- Ja de aranyos vagy! – nevetett fel Bambam.

- Eunji ide jöttél egy kicsit! – kiabált a nappaliból Hanuel. Ahogy oda értem idegesen fordult felém. – elmondanád ennek az idiótának hogy te nem fogod elmondani senkinek? – zavartan cikázott tekintetem és a szintén ideges fiú között.

- Öm.. elhiszem hogy nehéz elhinni. – néztem fel Marka. – De én tényleg nem fogom elmondani. Eunji a barátnőm és ha elmondanám azzal neki is gondot okoznék.

- ezzel aztán sokra mentünk. – horkantott fel Jackson. – És mi lesz ha mondjuk összevesztek? Akkor elmondod mindenkinek? Azt hittem ennél több eszed van Hanuel. – a lány arcát látva mintha minimum egy kést szúrtak volna belé , olyan arcot vágott.

- Ilyen nem lesz!

- Miért is nem? Véletlenül nem nemrég vesztetek össze?- erre már Hanuel se tudott mit mondani.

- Még nem volt időm elmondani ezt neked Hanuel. – fordultam a lány felé. – Elakartam , de sose volt alkalmam rá. – sóhajtottam fel.

- Micsodát?

- Lehet nehezen fogjátok elhinni, de azzal tudom bizonyítani hogy nem fogom senkinek se elmondani mert.... mert az én bátyám is egy idol. – értetlenül nézett rám mindenki.

- Idol? Mégis kicsoda?

- Park Chanyeol.

- Park Chanyeol? Az Exobol? – kérdezett vissza JB.

- És azt várod hogy ezt elhiggyük? – nevetett fel Jackson. – Nem is hasonlítotok .- na már megint témánál vagyunk.

- Ha nem hisztek nekem. – vettem elő a telefonomat majd megnyitottam a bátyámmal és a többi taggal készült kódolt mappámat. – tessék!- adtam át Marknak a telefont.

Ahogy a képeket nézték egy idő után , mintha kissé dühös Hanuellel találtam szembe magam.

- Miért nem mondtad el hamarabb?

-És te? Miért nem mondtad el nekem?

- Hát...mert nem is gondoltam volna hogy ő a bátyád. Semmi jelét nem adtad és féltem elmondani.

- Én is így voltam vele. – mosolyogtam rá. – De most már legalább nincsenek titkaink?

- Nincsenek. – mosolygott szélesen Hanuel és megölelt.

- Ah ,legalább tudjuk hogy biztosan nem mondod el. – mosolygott rám Mark.

Egy ideig még lent beszélgettünk a fiúkkal majd felmentünk.

- Sose gondoltam volna hogy mindkettőnknek köze van valamelyik idolhoz. De hogy félisten Chanyeol húga vagy, sose hittem volna! - rázta meg a fejét. Én erre csak felnevettem.

- Azt hiszem elég meglepetés ért mindkettőnket. – sóhajtottam fel.

- És akkor te most velük élsz?

- Aha, úgy mint te. – feküdtünk el az ágyon.

- Had menjek el egyszer hozzátok! – pattant fel izgatottan. – Ah milyen szerencsés vagy hogy azokkal az isten csávókkal élsz együtt!

- Mintha te nem!- nevettem el magam.

- Én? Ezek tiszta bolondok! – bökőt az ajtó felé.- Olyanok mint a kis majmok!

- Halottam ám! - kiáltott be a házból valahonnan Youngjae.

-Hupsz! – fogta be száját kuncogva Hanuel.

Majd két órát töltöttem náluk amikor indulni akartam haza.

- Jönnek érted? – kérdezte meg JB.

- Nem, busszal megyek haza.

- Azt kétlem. Nem láttad a híreket? – értetlenül néztem rá. – Ma délután nem járna a buszok. Valami botrány volt és tüntetnek a sofőrök.

- Hát ez remek! – sóhajtottam fel. Vagy háromnegyed óráig tart busszal haza mennem, gyalog meg sose érek haza.

- Nem tudnátok elvinni?

- Az a baj hogy 20 perc múlva vissza kel mennünk a stúdióba.- trappolt le a lépcsőn Mark. – Valaki nem tudna érted jönni?

- Mindjárt megkérdezem. - félre vonultam a többiektől és csörgetni kezdtem bátyámat. – Szia, oppa ráérsz most?

- Szia hugi! Most nem, miért?

- Átjöttem Hanuelhez , és ma délután nem járnak a buszok és nem tudok haza menni. – mondtam dühösen.

- Mi az hogy nem járnak?

- Hát hogy nem járnak! Valaki nem tudna értem jönni?

- Tudod jól hogy elfoglaltak vagyunk az album miatt, mindenkinek dolga van. – szidott le kissé.

- Tudom, bocsánat!

- Semmi baj.- sóhajtott fel. – Te se haragudj csak nem úgy haladunk ahogy kellene és idegesek vagyunk.

- Sajnálom oppa!

- Nem kel törpe, valamit kitalálok! – sóhajtott fel. – Várjál csak! – csattant fel. – Leteszem, nemsokára vissza hívlak.

- Oké!

Ameddig vártam a hívását vissza mentem a többiekhez, de alig telt el 2 perc már ívott is.

- Van fuvarod!

- Na, ki?

- Sehun! - mondta boldogan.

- Hogy kicsoda?!