Fényed akár a csillagoké

23.rész

- Hogy kicsoda?! – kiáltottam fel. – Normális vagy?

- Most miért? Kel fuvar vagy nem?

- Hát kell! De megfog ölni! Tudod hogy morog ha rásóznak valami feladatot.

- Ő mondta hogy elmegy érted. - bambán meredtem magam elé. – Én is meglepődtem, de egyből mondta hogy ő ráér és elmegy érted.

- Mikorra ér ide?

- fél óra.

- annyi időm van a halálig. – nevettem fel hisztérikusan.

- Na! Nem lesz semmi baj! De én most leteszem mert mennem kel, majd otthon találkozunk!

- Szia oppa!

Ahogy letette a telefont már az üres nappalira tértem vissza, a fiúk elmentek dolgozni így csak ketten maradtunk Hanuellel.

- Na tudd jönni valaki érted? Ha nem akkor itt is aludhatsz ha akarsz. – huppant le mellém a kanapéra.

- Sehun jön értem, aztán ha haza érek élve már szerencsém van. –húztam el a számat.

-Miért? Nem vagytok jóba?

- Úgy is mondhatjuk. –húztam el a számat. – De inkább te mesélj! Ki az a titokzatos fiú aki így ellopta a szíved? – támaszkodtam meg tenyeremet közben az egyre jobban piruló lányt néztem.

- Hát...- hebegett össze-vissza.

- Nem kell elmondani ha nem akarod. – tettem vállára kezemet. – Nem erőltetem.

- Jackson az. – hadarta el.

- Jackson? Jackson Wang?

-Igen. – bólintott. –Ah annyira kínos! – temette arcát tenyereibe.

- Miért lenne az?- nevettem el magam.

- Még sose mondtam ezt el senkinek, csak neked.

- Miért nem mondod el neki?

- Megörültél? – csattant fel. – Sose élném túl ha megtudná!

- Lehet lenne köztetek valami.

-Nem hiszem. – rázta meg a fejét. – Már 3 éve szerelmes vagyok belé de semmilyen jelét nem látom annak hogy ő is érezne irántam valami. Néha olyan mintha észre se venné hogy élek, máskor pedig annyira édes.- sóhajtott fel.- Főleg amikor annyira beleéli magát valamibe hogy olyan mint egy kisgyerek, meg képzeld amikor nagyon koncentrál kicsit eltátja a száját. Annyira kis vicces olyankor! – nevetett fel. – De szerintem ő nem veszi észre.

- Tényleg nagyon szereted. – néztem a csillogó szemű lányra. Nem is gondoltam volna hogy egy olyan gyönyörű lány mint Hanuel, viszonzatlan szerelemben szenved.

- Hát ez a fiú? – vette ki kezemből a telefonomat és a háttérképemet kezdte el nézni. – Van barátod és nem mondtad el? Talán idol?- nézte meg közelebbről a képet. - Kurva helyes ez a gyerek, tuti idol!

- Igen idol, de nem a pasim! – vettem vissza tőle telefonomat. – Ő Jisung, hamarosan debütál az SM-nél.

- De akkor miért a háttered?

-Hát..- miért is? – Ő az első fiú akivel ilyen szoros a barátságom , és ő is beállította háttérlépnek így úgy voltam vele hogy én is. – részben igazat mondtam neki, de valahogy természetes is volt nekem hogy ez a hátterem.

- Ahaaaaa.- nézett összeszűkített szemekkel rám.- Nekem nagyon gyanús itt valami. –dőlt hátra a kanapén. – Tuti lesz köztetek valami!

- Hidd el, mi csak barátok vagyunk!

- Egyenlőre!

- Fogadjunk! – fordultam teljesen felé . – Ha neked lesz igazad és lesz köztünk valami, kérhetsz tőlem valamit. De ha nekem lesz akkor pedig én kérek tőled!

-Kezet rá! – nyújtotta felém kezét. – Életemben nem voltam ilyen biztos semmibe sem ,mint ebbe.

- Majd kiderül!

Elég hamar eltelt az a fél óra. Sehun csak egy ,, 2 perc és ott vagyok" üzenetet küldött, így felvettük a cipőnket és lementünk az épület elé.

- Az igen kislanyám! – füttyentett egy nagyot Hanuel ahogy meglátta a sarkon beforduló Audi R8-ast . Nos igen, elég fullos kocsijuk van de meg is dolgoztak érte rendesen.

- Örülök hogy megbeszéltünk mindent!- öleltem meg a lányt aki erősen viszonozta.

-Én is! Holnap találkozunk az iskolában! – elváltunk egymástól majd beszálltam Sehun mellé a kocsiba.

- Szia! – mosolyogtam rá.

- Siess! Nehogy felismerjen. – húzta le arcára még jobban a sapkáját.

- Ne aggódj! – vettem le róla a sapkát.

- Mit csinálsz? – kapott a sapka után de én nem adtam oda neki.

- Tudja hogy ki vagy.

- Te elmondtad neki? – kerekedtek ki szemei.

- Igen. És mielőtt elkezdenél tombolni! – vágtam rá mivel láttam hogy már nyitja a száját.- Neki az unokatesója Mark Tuan, és a Got7-el lakik. Nem köp be mivel én is megtenném utána vele. – persze nem tenném meg, de tudom hogy ezzel megnyugtatom a mellettem ülőt.

- Szerencséd. –sóhajtott majd elindította a kocsit.

Integettem a lánynak ahogy elhajtottunk majd gondolva egyet megfogtam Sehun sapkáját és felvettem. A tükröt lehajtva megigazítottam magamon.

- Ha nem tudnád az az én sapkám.

- Tudom, de csak volt. – mosolyogtam rá.- Ezennel elkobzom tőled vigaszdíjként.

- Miféle vigaszdíj?- kérdezett vissza.

- Késtél egy percet. Azt mondta oppa hogy fél óra alatt itt vagy, és az tudtom szerint 30 perc, de te 31 perc alatt értél ide.

- Halálos bűn! – sóhajtott fel.

- Pontosan!- vágtam rá.- Szóval örülj hogy csak ennyi büntetéssel megúsznod.- itt már nem bírtam tovább tartani magam és hangosan felnevettem. Sehun arcán is mosoly ült ki. – Mosolyoghatnál többet is, jól áll!- ahogy kimondtam majdnem számra csaptam.

-Szóval helyes vagyok ilyenkor? - pillantott rám azzal az önelégült fejével.

-Én...nem azt mondtam , én.... fogd be és inkább az utat nézd! – fordultam el tőle és inkább az ablakon kibámulva a várost néztem. Elég kínos helyzetbe hoztam magam, én és a nagy szám!

- Megbeszéltetek mindent? – törte meg a csendet Sehun az egyik piros lámpánál.

-Igen, talán még szorosabb is lett a kapcsolatunk. – mosolyodtam el. Remélem ez volt az a mérföldkő ami a kapcsolatunkhoz kellet. – És neked milyen volt a munka?

- Fárasztó mint mindig. – húzta el a száját. – remélhetőleg nemsokára végzünk és kicsit vége lesz a hajtásnak.

-én is remélem. Rátok fél a pihenés! – értettem vele egyet. – Chanyeol említette hogy lesz egy közös számotok! Nagyon kíváncsi vagyok rá! Ugye ha kész lesz nagyjából a szám, megmutatjátok? –meglepetten nézet rám és mintha kissé zavarban is lenne.

- Igazából már a szöveg készen van.

- Tényleg? Elénekled nekem? – nem tudom honnan vettem ennyi bátorságot, de most valahogy nem érzem azt a feszültséget közöttünk mind eddig.

- Most? – kérdezett vissza.

-Igen!- fordultam felé .- Nagyon szeretném hallani! - Sehun nagyon kevés szöveget szokott kapni, régebben egy kisebb botrány is volt ebből mivel volt olyan hogy csak két mondata volt egy szám alatt. Bár javult a helyzet így sincs valami sok része, ezért is nagy előrelépés neki hogy most közös száma lesz bátyámmal.

- Csak egy kis részletet...