Fényed akár a csillagoké

8.rész

- Ez esetben elkérhetném a számodat? – ledöbbentve néztem fel rá de meg se várva válaszomat nyomta kezembe telefonját. Segélykérően néztem Baehyunra de ő a telefonjába volt merülve. Mivel nem akartam tovább ebbe a kínos helyzetben maradni megadtam neki a számomat, direkt elírva az utolsó számjegyet majd mosolyogva vissza adtam neki. Ahogy elment egyből számon kérően néztem  Baekhyunt.

-Miért nem segítettél?

- nem tudtam hogy neked most bejön-e a gyerek vagy sem. –rántotta meg a vállait. – De ahogy látom igen mert megadtad neki.

- Igen, egy rossz telefonszámot. – sóhajtottam fel.

-Ravasz lány. – nézett rám büszkén. Miután megittuk a rendelt italainkat végre valahára haza indultunk. Taxitval mentünk haza mivel délután sokan járkálnak a városban és nem kellene hogy felismerjék Baehyunt. Ahogy haza értünk kifizettük a taxist majd bementünk a házba.

-Megjöttünk! – léptünk be a lakásba. Pár pillanat múlva hangos léptek ütötték meg a fülünket.

-Ki volt az a fiú?- teremt előttem bátyám.

- Micsoda? – néztem ár értetlenül.

- Ki volt az a fiú a kávézóban?

- Te ezt honnan tudod? – itt a mellettem álló fiúra nézet aki csak fütyörészve ment be a nappaliba. Szóval Baekhyun szólta el magát.

- Nem tudom nem ismerem. – bújok ki cipőmből.

- De mit akart tőled?

- Csak a számomat kérte el.

- És te megadtad neki?

-Igen, de...

- Megadtad! – nézett rám olyan arccal mintha azt vallottam volna be hogy megöltem 3 embert.

- Nyugi oppa! – mosolyogtam rá. – Rossz számot adtam meg szóval ne aggódj. –ezt hallva láthatóan egy nagy kő esett le szívéről.

Ezután vacsoráig a ruháimat pakolásztam a szekrényemben illetve előkészítettem holnapra a ruhámat. Hisz hétfőn, azaz holnap megyünk beiratkozni az iskolámba. Hazudnék ha azt mondanám nem izgulok, de ez inkább az a jó izgulás amikor annyira várod hogy nem tudsz mit csinálni.

......

Hamar letudtuk a beiratkozást, nagyon kedves volt az igazgatónő és az osztályfőnököm is aki oda is adta a tankönyveimet.

- Akkor jövő hét hétfőn találkozunk. – illedelmesen meghajoltam majd elköszöntem az osztályfőnökömtől. Chanyeol már a kocsiban várt amikor behuppantam mellé, egészen hazáig a suliról beszéltünk hogy tök szép és hogy mennyire normálisnak tűnik az osztályfőnököm. Ahogy haza értünk és este megjöttek a többiek is nekik is elújságoltam hogy mennyire tetszik az épület és hogy tényleg látszódik hogy minden féle szakmai van ott mivel annyira színes az egész.

- Őrülök hogy ennyire tetszik. – mosolygott rám Suho.

- Bárcsak én is ilyen lelkes tudnék lenni. – mosolyodott el fáradtan Chen.

- Ne aggódj majd hétvégén Jiwoo visszahozza a kedvedet. - Xiumin kijelentésén mindenki elnevette magát. Jiwoo Chen barátnője, már 6 éve együtt vannak és együtt is élnek csak most az új lemez kiadás miatt egy ideig visszaköltözött a fiúkhoz , de hétvégére végeznek az ő részeivel így végre haza mehet majd szerelméhez. Hogy milyen egy híres idol barátnője lenni? Biztosan nehéz és fájdalmas. Hisz nem mehettek oda ahova akartok, nem találkozhattok akkor amikor akartok egyszóval bonyolult. De ha már hat éve együtt vannak elég bizonyíték hogy erősebb a szeretetük egymás iránt mintsem hogy egy kis távolság szétszedje őket. A többi tagnak van e kapcsolata? Fogalmam sincs, még sose jött fel szóba ez a téma de valahogy érzem hogy nem is nagyon szabad ezt felhoznom mindenki előtt.

Mint minden este most is együtt vacsoráztunk majd mindenki ment amerre látott én ismét felmentem a szobába ahova fél óra múlva bátyám is követett.

-Oppa? – tettem le telefonomat magam mellé. – Valakinek van még kapcsolata Chen oppan kívül? – látszólag kicsit meglephette kérdésem de egy kis gondolkodás után válaszolt.

- Ilyen komoly és hosszú nincs. – tette le ő is a telefonját. – De Xiuminnak és Suhonak nemrégiben lett kapcsolata. Remélhetőleg nekik is tartós lesz ezúttal. – ők a legidősebbek így meglepett hogy nekik csak most lett barátnőjük, de hát jobb később mint soha. – Miért kérdezted?

- Csak kíváncsi voltam. –rántottam meg a vállamat. – És a többiek?

- Hát a többieknek csak ilyen találkás barátnői vannak, semmi komoly. – legyintett.

-És Jongin oppanak? Ő és Jennie között mi van? – ha már felhoztam a témát akkor már megkérdezek mindent amire kíváncsi voltam.

- Hát csak a stúdiók akarták, de azóta is jóba vannak. – az hogy az ügynökségek akarták nyilt titok volt, de reménykedtem benne hogy titokban még mindig együtt vannak megérdemelték volna a boldogságot.

- És neked oppa? Mikor lesz sógornőm? – tettem fel a kérdést nevetve. De ahogy megpillantottam megfeszült arcát alább hagyott nevetésem. – Oppa.... tetszik neked valaki? – némán rám pillantott és ahogy szemeibe néztem rájöttem hogy lehet jobb lett volna csendben maradnom. – Tudja az a személy hogy...

-Nem, és nem is baj. – sóhajtott majd magára húzta a takaróját. – Most már aludjunk. – mosolygott rám.

- Szép álmokat! – adtam egy puszit arcára. Bűntudatom volt egész este utána, nem tudtam hogy ennyire érzékeny téma nála ez a szerelem ügy de legalább tudom hogy ne hozzam fel legközelebb. De mégis fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy ki lehet ez a viszonzatlan szerelme aki miatt ennyire szomorú.