Fényed akár a csillagoké

28.rész

Az egyenruhát felvettem, és mivel elbeszélgettem az időt Suhoval így nem volt időm kivasalni a hajam. Na de nem baj, néha belefér ha így megyek suliba. Végül Chen vitt suliba aki lelkesen mesélte hogy pénteken elfognak menni élete szerelmével randizni, amit már vagy 3 hete terveznek. Az izgatottság és a szeretet ami hangjából hallatszott miközben mesélt, és ennek hála azon kaptam magam hogy már az én szám sarkán is ott gubbaszt az a bizonyos mosoly. Miután megállt az iskola előtt, megköszöntem a fuvart majd elköszönve becsuktam a kocsi ajtót és Hanuelhez siettem.

- Na de jól megy! – mondta azonnal ahogy oda értem. – Kocsival jössz iskolába.

- Hát a jobbaknak már csak így megy! – dobtam hátra a hajam megjátszott beképzeltséggel. Hanuel erre csak megforgatta a szemeit majd belém karolva elindultunk az osztályterem felé.

Ahogy leültünk helyünkre egyből bele kezdtem a mesélésnek. Neki is ugyan úgy elmeséltem mindent mint tegnap este Minjaenak.

- Miért nem leszel mindkettővel?

- Hanuel! – csaptam meg karját.

- Jól van, jól van! – emelte fel védekezően kezeit. – De akkor se verd ezt ki a fejedből. Szombaton lesz az a buli, elmegyek én is veled. Elkel valahogy intézni hogy Sehun is elmenjen, és ha flörtölnél Jisungal és rajta látszódni a féltékenység. – erre csettintett egyet. – Nyert ügyed van!

- Flörtöljek vele? – ízlelgettem amit mondott.

- Igen, ezzel két legyet ütsz egy csapásra. Ha Jisung is beszáll akkor nyilván nem barátként néz rád, mondjuk ezt eddig is tudtuk. – röhögte el magát.

- Ahhh! – dőltem rá a padra. – Nem tudom.

-Én igen! Ezért mondom!

Szerencsére a nap további részében hanyagoltuk ezt a témát így sikerült kicsit elterelni a gondolataimat és az átlagos, unalmas iskolai dolgokon gondolkodni.

- Park Eunji!

Szinte remegő lábakkal mentem ki a tanárnőhöz aki halványan mosolyogva adta át a dolgozatot. Gyorsan a helyemre mentem és miután leültem, erőt vettem magamon és megfordítottam a lapot. Egyes, megint.

- A, Eunji ne már ! - vette ki kezemből a matek dogát Hanuel. Akinek hármas lett, értitek? HÁRMAS.

- Ebből bukás lesz. – jelentettem ki majd inkább eltettem a táskámba a papírt amin szereplő jegy elszomorította az egész napomat.

- Dehogy! Hármasra állsz nem?

- Ezzel már nem. - ráztam meg a fejem. – így is 2.8 voltam. Most hogy megkaptam ezt már olyan 2.5 lehetek.

- Ne aggódj! Csak le lehet fizetni Mr.Kim-et nem?

- hát nagyon remélem...különben nem lesz ebből semmi jó.

Miután véget ért a tanítás , elköszöntem Haneultől mivel ő a banka ment mert a bankkártyájával kapcsolatban kel neki valami papírt intézni. Így egymagam indult el a buszmegálló felé.

- Ki lehet az? – vettem ki táskámból a telefont. Meglepetten néztem a kiírt névre. – Szia! – szóltam bele.

- Szia Eunji! – szólt vissza Jisung boldogan. – Nincs kedved bejönni a céghez?

- Hát.... végül is bemehetek. Miért ?

- Csak gyere be, meglepetés!- és ezzel rám nyomta.

Értetlenül álltam a buszmegállóban, majd ahogy megláttam a felénk közeledő buszt, ami pont a cég környékére megy, gyorsan felszálltam rá. Miután leszálltam, akkor jöttem rá hogy hogyan is nézek ki. Le vagyok izzadva, mivel tesim is volt ma, a hajam nincs kivasalva és a sminket is letöröltem magamról tesi után. Röviden sehogy se néztem ki! De okos vagyok és spórolós, szóval megkerestem a legközelebbi DM-et ahova bementem és a teszt termékekkel kisminkeltem magam. És még hogy! Otthon se ment volna jobban. Fésűm azért volt, nem kellet a boltban találhatók egyikével megfésülődnöm. Még gyorsan egy kis parfümöt is fújtam magamra, ha már ott voltam miért is ne? Már sokkal magabiztosabban sétáltam a cég felé ami ajtajához érve lemondtam a biztonsági őrnek a jelszót, majd beléptem az épületbe. Csodás volt és tiszta mint mindig. Írtam Jisungnak hogy ott vagyok, azonnal válaszolt is hogy várjam meg a hallban. Szót fogadva vártam a fiúra amikor is valaki megállt mellettem.

- Eunji hát te?

- Oppa! – fordultam Kyungsoo felé. – Ti is itt vagytok?

- Igen most még tánc próbánk van. De te mit keresel itt?

- Eunji! – mindketten a hang felé fordultunk és egy felénk közeledő Jisungot pillantottunk meg.

- Kérlek ne mond el oppának hogy láttál. Tudod milyen egyből félre értené. - Kyungsoo nem mondott semmit csak bólintott és mielőtt oda ért volna hozzánk a fiú elköszönt és elment.

- Szia! – állt meg előttem Jisung és megöleltük egymást.

- Szia! – ahogy elengedtük egymást egyből elkezdett valamerre húzni. – A többieket nem zavarja ha én is ott vagyok?

- Dehogy! – vágta rá szinte megsértve. – Mindenki kedvel téged, főleg Taeyong és Mark. – meglepetten néztem rá. Nem gondoltam volna hogy Mark is kedvel, vagyis azt hittem semlegesen áll hozzám.

A második emeletre mentünk fel, ahol a csapat saját táncterme volt. Nagy megtiszteltetés ha saját termet kapnak, így nem kell a gyakornokokhoz és a többi csapathoz igazodniuk. Ahogy felértünk egyből megnyugodtam mivel tudtam hogy itt véletlenül se futok majd össze bátyámmal.

- Itt is lennénk! – nyitotta ki előttem az ajtót.

- Sziasztok! – köszöntem halkan, de így is mindenki figyelmét felkeltettem a teremben.

- Eunji! – Taeyong egyből felállt a padlóról és hozzám sietett. – Örülök hogy itt vagy.- ölelt meg amit meglepetten viszonoztam.

A többiek is kedvesen köszöntek, persze Mark megint elszólt valami frappáns megjegyzést ami miatt Jisung kergetni kezdte őt. Én csak nevetve néztem őket, de ahogy belépett a koreográfus abba hagyták a hülyülést.

- Ó, hello! – torpant meg egy pillanatra amikor meglátott majd rám mosolygott. – Nem is tudtam hogy ilyen szép lánnyal bővül a csapat. – megjegyzésére csak elpirultam majd motyogtam egy köszönöm féleséget. – Byun Hoseiok! – nyújtotta felém a kezét.

- Park Eunji! – ahogy meghallotta nevemet felcsillantak szemeiben a felismerés fényei.

Mögém nézett majd rám és ismét a mögém ahol a többiek álltak. Erre persze nevetni kezdtek, ami számomra elég kínos volt mivel nem értettem a szituációt. Zavaromat Hoseiok is észre vette így megmentésemre mondta hogy nyugodtam üljek le a székére, ő úgy is állni fog végig. Egyből a szék felé mentem amibe helyet is foglaltam, a telefonomat elő véve írtam Hanuelnek hogy hol is vagyok jelenleg. A lány egyből írta hogy ha történik valami egyből közöljem vele.

A fiúk próbáltak, én pedig hol őket néztem, bambultam vagy telefonoztam. Következőleg akkor tértem észhez amikor fáradtan felkiáltottak hogy szünet van.

- Eunji kérsz valamit a büféből? – kérdezte kedvesen Yuta.

- Minket miért nem kérdezel meg? – háborodott fel Jonny.

- Növessz melleket és téged is megkérdez. – erre persze ismét hangos nevetés tört ki, de én egyre inkább azon voltam hogy felállok és elmegyek. Arcomon láthatták hogy nekem nem olyan vicces ez a dolog így abba hagyták.

- Egy forrocsokit kérnék ha nem baj. – mosolyogtam Yutára. A fiú bólintott majd ki is ment a teremből.

- Bocsi a fiúk miatt.- ült le mellém a földre Jisung. – Nem direkt csinálják, ilyen a természetük.

- De nekem nem. – közöltem vele.

- Sajnálom.- nézett fel rám szomorúan.

- Neked nem kell bocsánatot kérni. – sóhajtottam. – Mindegy is. – ráztam meg a fejemet. – Meddig lesztek itt?

- Valószínűleg estig. – vonta meg vállait. – Nem tudom pontosan megmondani. Te meddig maradsz?

- Nem tudom, ameddig lehet. Sőt lehet haza se megyek hanem inkább nálatok alszok. – közöltem kétségbeesésemet.

- N-nálunk ? – kerekedtek ki szemei. – Miért? Vagyis nem az hogy baj csak...!

- Megint egyes lett a matek dogám, ha bátyám megtudja nekem végem. – mondtam el szívem bánatát.

- Csak nem lesz olyan mérges.

- Chanyeol? Dehogynem! Eleve nagyon rossz kedve van, ha megtudja hogy még nem is sikerült a matek ah...! – túrtam bele hajamba. – Nem akarok haza menni... -néztem a fiúra szomorúan.

- Szeretnél ..- köszörülte meg torkát. – Nálunkaludni?