Fényed akár a csillagoké

7.rész

Ahogy bementem egyből az ágyba vetettem magam és leírtam a történteket Minjae-nek. Miközben írtam hirtelen egy hangos ajtócsapódást hallottam majd Suho  hangját ahogy Sehun nevét mondja eléggé indulatosan,majd ismét egy ajtó csapódás. Sóhajtva ültem fel azzal a szándékkal hogy lemegyek de bátyám megelőzött és bejött a helységbe. Láttam arcán hogy feszült de egy gyenge mosolyt küldött felém.

-Minden oké? – ült le mellém és átkarolta vállaimat.

- Aha. – bólintottam egy aprót. – A többiek?

- Sehun elment Suho pedig utána ment. – akkor jól hallottam.

- Oppa. – fordultam bátyám felé. – Menjünk le a többiekhez, szeretnék valamit mondani.

Ahogy leértünk a nappaliba , még ott volt mindenki szóval nem kellet keresni őket. Kellemetlenül álltam előttük de aztán nagy nehezen kinyögtem.

- Nem Sehun hibája volt. Vagyis...- haraptam rá ajkamra. - Mindkettőnk hibája volt igazából.

- Ezt bár mondhattad volna hamarabb is, megérdemelte hogy végre leállítsuk. – szólalt meg Xiumin.

- Már tényleg kezdett átlépi egy határt. De hátha ettől észhez tér majd. – mosolygott rám biztatóan Chen.

Ezután beszélgettünk egy kicsit majd mindenki külön vonult. Én mentem elsőnek fürödni, nem akartam találkozni még véletlenül se Sehunnal így miután inni is hoztam magamnak nem mászkáltam többet a lakásban. Már félig aludtam, amikor ajtónyitódást hallottam. Túl fáradt voltam ahhoz hogy foglalkozzak vele , hisz holnap úgy is kiderül minden. Lassan besuppedt mellettem az ágy majd ahogy kényelembe helyezte magát a mellettem fekvő megfordultam és hozzá bújtam.

- Jó éjt oppa!

-Jó éjt!

Általában reggelenként a többiek hangoskodásukra szoktam felkelni, hiába vannak lent a nappaliban így is felhallatszik minden. De ma reggel viszont teljesen másképp ébredtem és ez nem más mint drága Byun Baekhyun-nak köszönhető.

- JÓ REGGELT! – hirtelen vágódott ki a szóba ajtó majd hangosan nevetve ugrott rám a váratlan vendég.

- Ah! Oppa agyon nyomsz! – nyekeregve próbáltam leküzdeni magamról a fiút aki ezzel nem foglalkozva kezdett el birkózni velem. Nevetve próbáltam felvenni vele a versenyt de mind hiába, izmosabb volt nálam. A nagy ,,harc" közben arra lettem figyelmes hogy valaki áll az ajtó előtt, fejemet felé fordítva gyanúm be is igazolódott . Sehun állt ott, zsebre tett kézzel és számomra értelmezhetetlen arckifejezéssel. Mielőtt bármit is mondhattam volna elkapta rólunk fejét és letrappolt a földszintre. Értetlenül néztem a sunyin mosolygó Baehyunra aki hirtelen lepattant rólam majd a szekrényemhez sétált amit a két nappal ez előtt vett nekem Chanyeol. – Mit csinálsz? – ültem fel az ágyban.

- Hát ruhát választok neked.- válaszolt rám se nézve. – tök jó ruháid vannak! – vett ki egy kék egybe ruhát. – Miért nem vetted eddig fel őket?

- Itthon voltam eddig, sehova nem mentem ahova fellehetne venni őket. – amióta itt vagyok sehova nem mentem, csak párszor a közeli boltba bevásárolni, de ezen kívül csak a négy falon belül voltam.

- Na akkor most itt az ideje. – tette le az ágyra a ruhát majd ismét bele bújt a szekrénybe. Miután nagy nehezen döntött Baekhyun ruha ügyben, felkaptam őket majd a fürdőbe mentem. Miután magamra vettem a ruhát csak egy kevés sminket tudtam magamra tenni mivel bátyám felkiáltott hogy ha sietek akkor eltudnak vinni minket a plázához. Fejemre feltettem a hajpántot majd egy utolsót igazítottam hajamon mielőtt lesiettem volna hozzájuk.

-Itt vagyok! – trappoltam le a lépcsőn. A cipőmhöz siettem amibe sietősen bele is bújtam majd értetlenül néztem a fiúkra.

- Wao, te így is tudsz kinézni? – adott hangot meglepettségének Jongin.

- Bármilyen hihetetlen , igen! – nevettem el magam majd a kocsihoz indultunk.

Mivel 9 személyes a kocsi, és a sofőrrel együtt már minden hely foglalt volt így valakinek az ölébe kellet ülnöm.

- Ülj az enyémbe. –intett nekem bátyám.

-Persze és majd taposson végig mindenkit amikor kiszállunk .- förmedt rá Baekhyun de igaza volt, bátyám ült legbelül így két emberen is keresztül kellene préselnem magam hogy be és kiszálljak. – Az ajtóhoz legközelebb ülj le! – ez volt a leglogikusabb megoldás de ahogy tudatosult bennem hogy ki is az a személy, inkább mégis benyomorítottam volna magam bátyámhoz. Döntéstelenül álltam és próbáltam valami elhatározottságot préselni magamba de az egyszer biztos hogy nem fogok beleülni Oh Sehun ölébe.

- Sietnünk kellene! – szólt hátra a sofőr.

-Na gyorsan ülj le és induljunk! – sürgetett Baekhyun. Beszálltam a kocsiba és bár dühös voltam magamra hogy nem tudom vissza fogni magam, piros arccal pillantottam Sehunra aki csak egy pillanatig nézett szemeimbe majd kezeit levéve combjairól az ablakon kinézve az utcát kezdte el nézni. Ez egy igen lenne az ő részéről? Elvégre elvette a kezeit. Azért tette hogy lebírjak ülni nem?

- Gyere már! – mielőtt bármit is bírtam volna mondani Jongin megfogta a derekamat és a saját ölébe húzott. – Mehetünk. – monda majd pár pillanaton belül el is indultunk. Furcsa érzésem lett ahogy ott ültem az ölében, de nem attól hogy ilyen közel van hozzám hanem inkább hogy milyen érzés lenne ha Sehun ölébe ültem volna. Félve pillantottam az említett személyre aki csak oldalra fordulva bámulta az utat. 10 perc alatt oda értünk a plázához, Jongin végig szorosan fogott az út alatt hisz a reggeli forgalomban nem meglepő ha egy gyökér miatt hirtelen le kell fékezni.

- Akkor majd otthon találkozunk. – intettünk a kocsiban ülőknek majd megvártuk amíg elhajtanak. Ahogy elindultak egy pillanatra találkozott tekintetünk Sehunnal aki csak a szokásos mérges arckifejezésével nézett rám.

- Egész nap hisztizni fog. – kuncogta el magát Baehyun.

-Miért? – kérdeztem kíváncsian miközben befelé haladtunk a hatalmas épületbe.

- Ha nem az van amit ő akar akkor bevágja a hisztit. – már ép kérdezni is akartam hogy de mi nem úgy történt amit ő akart, de megelőzött. –Ó, nézd milyen jó nadrág! – ragadta meg kezemet és húzott be az első üzletbe, amit vagy 50 követett.

Hulla fáradtan huppantam le a pláza kávézójának egyik székére. Szerintem az egész plázát körbe jártuk már. Először a szükséges dolgokat vettük meg nekem mint a füzetek,tollak és a különböző iskolába kellő dolgok majd a többi időt a ruháknak szenteltük. Az iskolába kellő cuccok és a ruháimmal együtt se vettem annyi mindent mint az előttem ülő fiú akinek látszólag meg se kottyant ez a fél napos vásárlás.

- Csináljunk képet! – vett elő telefonját az említett. Pár képet csinált amit el is küldött nekem is majd nevetve fordította felém a telefonját. Egy csoportos chat volt neki kialakítva a fiúkkal ahova beküldte az egyik képet rólunk. Ahogy olvastam az üzeneteket csak szemeimet forgatva toltam vissza neki a telefont. Mindenki hozta a saját formáját így már meg se lepődtem amikor Jongin érdeklődni kezdett hogy ki ez a lány Baekhyunnal mert ha nem szerelmes belé akkor ő majd a barátnőjévé tesz. Persze ezt látva bátyám egyből válaszolt is hogy felejtse el mert nem akar egy ilyen bolondot a családba. Ahogy kihozta a pincér a rendelésünket megköszöntük de miután még mindig mellettünk állt felnéztem rá. Ugye nem ismerte fel Baehyun oppát? De ahogy találkozott tekintetünk az egyébként nem csúnya fiúval, rájöttem hogy én vagyok az aki miatt még itt maradt.

- Ne haragudj de,- hajolt kicsit közelebb. – A pároddal jöttél? – meglepetten néztem rá majd megráztam a fejem.

-n-nem. – ezt hallva mosolya szélesebb lett majd elő vette a telefonját.

- Ez esetben elkérhetném a számodat?