Lonely (Minsung ff.)- BEFEJEZETT

Megbántam?

A héten minden nap elmentem a táncterembe, de hiába. Minho nem jelent meg többet vagy pedig nem egy időben voltunk ott, ezt már nem tudhatom. Az iskolában sem beszéltünk, úgy tűnt, hogy valami miatt kerül engem, de nem értettem miért, hisz nem csináltam semmi olyasmit. Néha éreztem, hogy engem néz, de több figyelmet nem tulajdonított nekem. Kicsit szomorú voltam emiatt, de mit tehettem?

Két hét után feladtam a dolgot, és csak hétfő, kedden, meg pénteken mentem táncolni. Tudtam, hogy tudja azt, én még mindig nem bocsátottam meg neki, ezt éreztem a viselkedésén. A két hét alatt Seungminnel viszont egyre közelebb kerültünk. Muszáj volt fenntartani a látszatot, hogy mi együtt vagyunk, így szinte minden nap megvártuk egymást suli után, utána pedig elmentünk randizni is, ezt pedig megörökítettük azzal, hogy a közösségi oldalainkra, néha-néha kiraktunk egy képet. Ennek következtében az egész suli tudott a kapcsolatunkról és mindenki erről beszélt, de jelen pillanatban ez nem érdekelt minket. Tudtuk, hogy ez befog következni, így volt időm felkészülni erre.

Most is éppen "randizunk" a kedvenc kávézónkban. Én epres forró csokit kértem, Min pedig kávét szürcsölget. Egész délutánunkat ott töltöttük, észre sem vettük, hogy lassan zárnak. Miután felálltunk, egyből megfogtam Min kezét, úgy indultunk el utunkra. Az esti városban gyönyörködve sétáltunk hazafelé. Eleinte furcsa volt ez a kézfogásos dolog, de idővel már arra eszméltem fel, hogy automatikusan összekulcsoljuk a kezünket. Annyira álomszerű volt ez az egész, ez pedig legbelül megőrjített. És ez arra vezetett, hogy összezavarta az érzéseimet. Vágytam az ölelésére, a kézfogásos sétákra, az együtt töltött időkre. Arra, hogy reggelente a tökéletes arcvonásait csodálhassam, a közös sütésekre, szinte magam mellett akarom tudni őt. Lehetséges, hogy megkedveltem őt?

- Olyan jó az idő- szippantottam bele az esti levegőbe. Seungmin bólogatott, de nem szólalt meg, amit furcsának találtam, ezért megálltam és magam felé fordítottam, hogy a szemébe tudjak nézni.- Valami baj van?- megrázta a fejét, de még mindig nem mondott semmit sem. Vizslattam az arcát, de nem tudtam kiigazodni az arckifejezésén.- Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.

- Tényleg nincs semmi- szólalt meg halkan.

- Tudom, hogy nem az igazat mondod. Elszeretnéd mondani, mi bántja a pici szíved?- mély levegőt vett. Becsukta a szemét, közben pedig az ujjával a kézfejemet simogatta.

- Azt hiszem, szeretlek- nézett fel végre. Kicsit meglepődtem, de számítottam rá, hisz éreztem a kettőnk közti kapcsot. Minre mosolyogtam és megöleltem.

- Én is szeretlek, ettől nem kell félned- most már ő is szorosabban ölelt át. Így maradtunk egy kis időre, nem mondtunk semmit sem, így is tudtuk, hogy az egyik mit érez a másik iránt. Lassan eltávolodtunk egymástól és boldogan nyújtottam felé a kezemet- Szóval akkor már nem kell a kamu dolog, ugye?- Min felnevetett, és ahelyett, hogy megfogta volna a kezem, az közelebb hajolt, és egy puszit nyomott az arcomra.

- Számomra eddig sem volt az- ezután és is nyomtam egy puszit az arcára.

- Most, már kvittek vagyunk- mindketten hangosan felnevettünk. A világ legboldogabb napja volt aznap. A tiszta égbolton még a csillagok is fényesebben ragyogtak a megszokottnál. A hold velünk együtt táncolt örömében. Soha nem fogom elfelejteni ezt a napot.

Hogy megbántam-e? Egyáltalán nem.

Reggel a madarak csicsergésére ébredünk fel. Na jó, ez egyáltalán nem így volt. Min hangos ébresztője keltett fel engem, de mivel a barátom még erre sem ébredt fel, nekem kellett kinyomnom.

- Jó reggelt!- keltegettem fel őt, közben puszikkal szórtam meg. 

- Több ilyen jó reggeltet szeretnék- dünnyögte vidáman.

- Ahhoz fel kéne kelni- simogattam a hátát.

- Hadd aludjak még egy kicsit. Hosszú volt az éjszaka valaki miatt- szavai miatt mosolyra húztam a számat. 

- Nem is tudom ki mászott be hozzám a zuhany alatt- forgattam meg a szemem. Min nem válaszolt, csak morgott egyet. Úgy tűnik visszaaludt. Megfogtam a kezét és felültettem. Válaszul kaptam egy morcos nézést és egy nem tetsző morgást.- Csinálok reggelit, addigra legyél kész- felálltam az ágyról, de megfogta a kezem és visszahúzott.

- Jó reggelt puszit már nem is kapok?- közelebb hajoltam és nyomtam egy hosszas puszit a puha ajkaira.- Ezzel jó is laktam.

- Legalább kevesebb dolgom lesz a reggelit illetően- nevettem fel, és még mielőtt mondott volna valamit, gyors kifutottam a szobánkból, le a konyhába. Néha olyan mint egy nagyra nőtt kisgyerek. 

Legszívesebben én is még az ágyban maradnék, mert eléggé álmos vagyok, hisz tényleg hosszúra sikerült az éjszaka. Nem terveztem azt, hogy miután összejöttem valakivel, egyből lefekszünk, viszont itt ez megtörtént, és nem bántam meg, mert nagyon jó volt. Az egész úgy kezdődött, hogy míg én zuhanyoztam, addig Min halkan mögém állt, miszerint szeretné, ha együtt fürödnénk le. Az elején még normálisan ment minden, aztán nem bírtam tovább és nekidöntöttem a falnak, megcsókoltam, amit rövid idő alatt viszonzott is. Egy heves csók csata után meg igen, jött aminek jönnie kellett. A fürdős kalandunk után pedig a szobában folytattuk, és nem rövid ideig. 

- Csak nem a tegnap este jutott eszedbe?- hallottam meg mögülem azt a bizonyos vidám hangot.

- Ennyire látszódik?- nevettem zavaromban.

- A suliban azért fogd vissza magad- nézett rám pervezül. Válaszul csak vállba ütöttem.

Bárcsak minden reggelünk lenne.