- Minho, én szeretlek- mondtam ki az igazságot. Minhonak kikerekedtek a szemei. Hirtelen megijedtem ettől a reakciójától, de ekkor a boldogság vette át a döbbenetet és a fiú felpattanva a helyéről ugrálgatni kezdett és örömtáncot járt.
- EZAZ! Megcsináltam! Tudtam!- ujjongott. Örömmel figyeltem minden egyes felugrását. Boldog vagyok, most először az életemben igazán boldog vagyok. Most, hogy bevallottam az érzéseimet iránta, megkönnyebbülve éreztem a testemet. Már rég óta bennem motoszkált ez a tudat, hogy én nem Seungmint szeretem, hanem Minhot, de nem mertem bevallani magamnak. Viszont tök jól jött ez a képes dolog és a szakítás, így az érzelmeim felül kerekedtek rajtam és tudatosítottam magamban a valós tényt.
Felálltam a helyemről és odamentem az újdonsült barátomhoz.
- Megcsináltuk- mosolyogtam rá és közben megfogva a két kezét húztam magamhoz egy ölelésre. Minho nem habozott, ő is körbefonta a derekamat és szorosan átkarolt. Ráhajtotta a fejét a vállamra (hisz ő a magasabbik, a mellkasomhoz túl már magas) és egyszer csak azt mondta:
- Köszönöm.
Az igazság az, hogy Minho nem is tudja, hogy valójában ő volt az, aki megmentett engem a Magánytól.
YOU ARE READING
Lonely (Minsung ff.)- BEFEJEZETT
Fanfiction"Köszönöm, hogy találkoztam veled aznap" Jisung egy 19 éves fiú, aki egész életében a magánynak volt a barátja. Senki sem szerette őt, és ő sem vágyott társaságra. De ahogy bekerült az egyetemre, minden megváltozott. A magány vajon végleg eltűnt mel...
