Lonely (Minsung ff.)- BEFEJEZETT

Boldog Születésnapot! I.

Elérkezett a nagy nap. Seungmin születésnapjára készültem, de nem csak én. Woo és Minho is sürgött-forgott a kollégium konyháján. Megkértem őket, hogy süssenek ajándékba egy felejthetetlen ízesítésű tortát. Mikor ezt meséltem nekik, egymásra vigyorogtak, de nem mondtak semmit sem. Nem tudom, hogy féljek vagy ne, kitudja mit fognak csinálni szerencsétlen tortával. 

Seungmin nem volt mellettem reggel, tegnap el kellett mennie a "szüleihez", hisz a hétvégét velem fogja tölteni, ezáltal nem tud elmenni hozzájuk. Érdekes, hogy tavaly nem ment oda mondván azt, hogy következő héten megy el miattam. Hát nem csodás? Hogy megtudnak változni az emberek... Egyet pislogok és eltűnik az addig felállított hamis személyiség, lehull róla  a lepel, és az álarc mögül kitűnik a valódi énje. 

Nagy nehezen felkeltem az ágyból és a konyhába mentem, hogy készítsek neki egy kisebb muffin tortát. De csak azért is, hogy bevezessem a kitervelt csapdánkba. Előszedtem a hozzávalókat és a tálakat, mindent, amire szükségem lesz az édesség elkészítéséhez. Összeöntöttem mindent, reszeltem bele citromhéjat és ki is kifacsartam. Nem sajnáltam a levét, jó sokat tettem bele. Tudni illik utálja a citromot, rosszul van az ízétől. Azt biztosra tudom, hogy nem allergiás rá, mivel tavaly -jó szándékból- elkísértem dokihoz, majd pár vizsgálat után megjött az eredmény, miszerint nem érzékeny rá. Szóval ne aggódjatok, nyugodt szívvel teszek bele sokat.

Kész lett a massza, már csak a formába kell beleöntenem és kisütnöm. Amíg a forró sütőben voltak a 'finomabbnál finomabb' muffinok, elkészítettem a krémet, amit majd a tetejükre fogok kenni. Ebbe azért nem került citrom, azt sokalltam volna még én is. Az aranybarnára sült finomságokat körbe raktam és rájuk került a massza. Szépen, késsel eligazítottam, a tetejére szórtam cukor darabkákat és bele böktem a gyertyákat. 

Jól nézett ki, de ahogy tartja a mondás: "Szép kívül, ördög belül". Remélem ízleni fog neki a torta. Én készítettem, és amit a saját kezeimmel alkotok, azokra sosincs panasza. Amíg magamban nevettem az ördögi tervemen, kinyílt az bejárati ajtó.

- Megérkeztem!- kiáltott Min. Boldogan integettem neki, majd a karjaiba vetődtem- Látom, hiányoztam neked- nevetett. "De még mennyire"- gondoltam.

- Boldog Születésnapot Minnie!- kicsit hátrébb dőltem, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Köszönöm. Nem hittem volna, hogy így az ölembe fogsz ugrani- száját mosolyra húzta, ami eléggé műre sikerült. 

- Tudod, hogy szeretlek?- válasz helyett bólogatott, majd az ajkaimra támadt. Most vadabb volt mint eddig. Az elején alig tudtam tartani a tempót, de kénytelen voltam felvenni vele a versenyt. Kis idő után eltoltam magamtól, a gondolat, hogy ma is más szájában turkált (vagy kitudja hol), felkavarta a gyomrom. Kiszálltam az öléből és bevezettem a konyhába, de úgy, hogy közben eltakartam a szemét. Most már őszintén mosolyogtam, vártam a reakcióját, ahogy megkóstolja a meglepetésemet.

A helység közepén megálltunk. Nem értette, hogy miért vagyok ennyire rejtélyes, mikor ezelőtt csak az orra alá dugtam az édességet. Kicsit még rajt hagytam a kezem a szemén, hogy megbizonyosodjak arról, minden a helyén van-e. Aztán elvettem onnan. Seungmin nem bírt megszólalni, végül az ámulatból kikelve elmondta, hogy gyönyörű lett a tortám. Elmagyaráztam, hogy nem tudtam megkóstolni, mert nem tudtam pontosan mikor fog hazaérkezni.

- Milyen ízű?-kérdezte.

- Banánosat csináltam- kivett egy darabot, majd beleharapott. Erre a pillanatra vártam. Min elkezdett fulladozni, de nagyjából vissza tartotta és csak mosolygott, miközben azt mondta: "Ez nagyon finom lett". Boldog voltam, az elképzelésem szerint haladtunk. Miután nagy nehezen, könnyekkel küszködve lenyelte az utolsó harapást, megkínáltam még egyel.