Lonely (Minsung ff.)- BEFEJEZETT

Boldog Születésnapot! II.

Vakítóan sütött a nap, de ez nem állított meg, így is a lehúzott ablakon kihajolva néztem a szebbnél szebb tájakat. Szerencsére az időjárás nekünk kedvez, a lehető legjobb idő van. Amíg a nyaraló felé tartottunk, Seungminnal egyszer sem szóltunk egymáshoz, csendben töltöttük az autó utat. 

- Jisung?- fordult felém Seungmin. Nézelődésemből felé fordultam és kíváncsian vártam a kérdést. Egy kis ideig még nézegetett ki az ablakon. Száját harapdosta és a kezével kocogtatta a kormányt. Ezt akkor szokta csinálni, amikor valami zavarja- Bántott valaki?

- Tessék?- ijedtem meg. Kicsit gyorsabban reagáltam a kelleténél, mert Seungmin egy pillanatra kérdően nézett rám- Mármint, ezt miből gondolod?

- A karod- levette jobb kezét a kormányról és óvatosan ráfogott a csuklómra, melyen ott virítanak a -lassan már- beforrt hegek- Miért tetted?- ráfogtam a kezére és óvatosan levettem onnan.

- Ne most. Nem akarok erről beszélni.

- Tudom, hogy min mentél keresztül, én voltam az aki egész végig téged támogatott. Több mint két napja történt, de nem mondtad el nekem a problémád. Úgy érzem, hogy nem bízol meg bennem.

- Nem erről van szó. Csak...- sóhajtottam- Ma elmondom neked, esküszöm. Csak várj még egy kicsit.

- Minho volt?

- Hogy jön most ide ő?- "Te miattad szenvedek". Legszívesebben ezt vágnám a fejéhez, de nem ez a legmegfelelőbb alkalom erre. És most meg előhozza Minhot.

- Tavaly majdnem miatta történt meg a baj, nem rémlik?- idegesebbnek tűnt. Legbelül nyugtattam magam, hogy ne szóljak be neki.

- Igazad van. De miatta kerültünk közelebb. Háláld meg neki, máskülönben már rég a föld alatt lennék- az utolsó mondatot inkább magamnak mondtam, minthogy a barátomnak. Seungmin megforgatta szemét, nem is mondott semmit sem ezután. Csendben telt az utolsó egy óra, illetve a maradék időben inkább lehajtottam a fejem és behunytam a szemem. 

Arra keltem fel, hogy Seungmin óvatosan rázogatta a vállam, mivel megérkeztünk. Felültem a kényelmetlen helyzetemből (el is zsibbadt a nyakam alvás közben) és egy jó nagy nyújtózás után kiszálltam a járműből és segítettem neki a bepakolásban. Nem kellett sok idő, a táskákat és a többi dolgot már be is vittük. Nem hoztunk sok mindent, vagy is én legalábbis nem, hisz arra számítok, hogy már ma elmegyek innen, és teljesen kilépek Seungmin életéből. Erre a gondolatra jót mosolyogtam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szomorú vagyok, mert nem! Bár néha összekapunk apróbb dolgokon (főképpen ma délelőtt), de ez semmi, ahhoz képest, ami várni fogja őt.

Elővéve a telefonom, gyorsan megcsörgettem Minhot, hogy megbeszéljük a további teendőket.

- Szóval, hogy legyen?- kérdeztem tőle, miközben fel-alá járkáltam a ház előtti kis teraszon. Nem akartam, hogy Min meghallja kivel beszélek, így inkább fogtam magam, és kijöttem. 

- Most fogjuk berakni a tortát, az mire elkészül, még másfél óra.

- Másfél?- csodálkoztam. Nem vagyok a legjobb cukrász, szakács vagy mi, de emlékeim szerint egy tortát nem eddig kéne sütni.

- Aham. Woo, az ég áldjon meg! Most az órát állítottad be! Nem! Jobb oldalon van a bekapcsológomb!- kiabált a másik oldalról Minho. Szóval ezért másfél az a másfél- Bocsi, visszatérve a tárgyra, szerintem három óra múlva fogunk a nyaralóhoz érni. Addig kibírod, ugye?- sóhajtottam. Nem tudom mit tervezett Seungmin és ettől félek. Ha olyan dolog is van a listáján, míg ideérnek a többiek, akkor tényleg nem tudom mi lesz. Undorodom magamtól már így is, nem kell nekem még ma is az együttlét. Olyan rosszul éreztem magam az aktus közben, képtelen voltam élvezni. Nyilván ezt Seungmin is észrevette, és utána nem folytattuk a dolgot, fogta magát, és kiment a fürdőbe elvégezni magának azt, amit én nem tudtam megadni neki.