- Velem is ugyan ezt tette- mondta Woo.
Most már négyszeresére nőtt szemem. Hogy micsoda? Nem akarom elhinni, nem akarok hinni szavainak.
- Ezt, ezt nem értem- dadogtam. A zavar egyre nagyobb lett az elmémben. Próbáltam összerakni a kirakóst, de nem sikerült. A fejem zsongott a Seungmin által elhangzott, kedvesnek titulált szavaktól. A szívem is hevesebben vert, mint eddig. Az üresség átvette a testem, úgy éreztem nem kapok levegőt. Aztán feleszméltem. Rám jött a pánikroham. Woora néztem kétségbe esetten, miközben a lábam egyre jobban felmondta a szolgálatot.
- Hé, Jisung! Jisung!- pánikolt be ő is. Leguggolt hozzám és a vállaimra tette a kezét. Elkezdte mondani, hogy lassan, mélyeket lélegezzek, de nem sikerült. Gyorsabban kapkodtam a levegőt. Egyik pillanatban Woo arcát láttam, a másikban már Minhoét. Hallottam, hogy kiabálja a nevem, de nem értettem nagyon. Olyan, mintha a víz alatt lennék. Hallok, de nem tisztán. Próbálok felúszni a felszínre, de a mélység mindig visszahúz. Kezdtem feladni, mikor egy fénycsóva jelent meg. Megnyílt bennem a remény sugara, erősebben kezdtem el úszni, míg nem sikerült. Kijutottam onnan.
- Jisung, hallasz? Lélegezz mélyeket! 1,2,3!- tényleg Minho volt előttem, nem képzeltem be. A légzésem kezdett helyre jönni és ezt úgy tudattam a fiúval, hogy megöleltem. Minho a megkönnyebbüléstől kifújta a levegőt- Minden rendben lesz, itt vagyok most már- simogatta a hátam. Jól esett a törődése és ez megnyugtatott. Oldalra néztem. A másik fiú ott ült mellettünk a földön. Ő is megkönnyebbült.
- Jól vagy?- kérdezte Woo. Bólintottam. Minho óvatosan eltolt magától és a szemembe nézett.
- Mi történt?- óvatosan Wooyoungra néztem és bólintottam. Vett egy mély levegőt és elmondta az egész történetet. Kiderült, ő tavaly előtt volt együtt Seungminnal. Az elején kedves volt, törődött vele, össze is költöztek pár hónap után, aztán többször is lefeküdtek. Idővel Min viselkedése megváltozott, nem ért haza időben, a csókok és ölelések is lassan elmaradtak. Mindig a parkba mentek el randizni vagy, mint a mi esetünkben, kávézni és fagyizni jártak. Woo ezt megelégelte és kiöntötte a szívét, mire ennyi volt a reakció:
- Oké, akkor szakítsunk. Másokkal amúgy is jobb volt a szex, mint veled- ekkor jött rá, hogy fűvel-fával csalta meg, míg ő otthon rá várt.
Minho ezután engem is megkérdezett. Elmondtam neki, hogy én ma reggel szereztem arról tudomást, hogy lefeküdt egy csajjal, illetve ugyanezt tapasztaltam, amit elmondott az előbb Woo. Minho nagyon ideges lett, fel akart kelni a földről, hogy megkeresse Seungmint, de nem hagytuk. Mindketten lefogtuk a kezét és visszarántottuk.
- Ne mond el neki, mit tudtam meg- kérleltem- Én magam akarom elintézni a dolgot.
- És hogy?- horkant fel. Nem tudta elképzelni, hogy Jisung ezt megtenné.
- Beleegyezett abba, hogy szombaton elmenjünk egyet 'nyaralni' a tengerpart mellé születésnapja alkalmából. Szerintem akkor lenne a tökéletes pillanat- mindketten elgondolkoztak ezen. Megegyeztek abban, hogy ma délután Jisung felmegy a kollégiumba és megbeszélik a dolgokat. Úgy tervezik, Woo és Minho is megfog jelenni a 'nyaraláson', hogy 'felköszöntsék' Seungmint.
Addig Jisung úgy tesz, mintha minden rendben lenne.
Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ez a részt sokkalta rövidebbre szántam, mivel a következő két vagy három részt a lényegre szeretném fordítani, így azok hosszabbak lesznek a megszokottnál.
Remélem tetszik nektek a történet. Próbálom három naponta hozni a részeket, viszont az egyetem mellett ez nem annyira könnyű. De mindent megteszek, ígérem <3
Továbbra is Jisungban és Minhoban gazdag napot kívánok nektek!
~Miniminiemouse~
YOU ARE READING
Lonely (Minsung ff.)- BEFEJEZETT
Fanfiction"Köszönöm, hogy találkoztam veled aznap" Jisung egy 19 éves fiú, aki egész életében a magánynak volt a barátja. Senki sem szerette őt, és ő sem vágyott társaságra. De ahogy bekerült az egyetemre, minden megváltozott. A magány vajon végleg eltűnt mel...
