Lonely (Minsung ff.)- BEFEJEZETT

Együtt?

- MI A...?- ültem fel hirtelen, közben a takarót a nyakamig felhúztam. Hirtelen tettemtől Minho szemei is kipattantak, és miután realizálta a helyzetet, ő is hasonlóan cselekedett.

- Jisung, mit keresel te mellettem ilyen helyzetben?!

- Én is kérdezhetném ugyanezt tőled?!- egy ideig bámultuk egymást és próbáltuk feldolgozni azt, amiben vagyunk jelenleg.

- Ahh...- túrt a hajába- Ezt elbasztam- Minhora néztem. Nyugtalannak tűnt, és nem tetszett neki a helyzet. Én is hasonló szinten voltam, nem örültem, hogy a legjobb barátommal feküdtem le, de megtörtént. Bár, jobb lenne, ha emlékeznék is erre az eseménydús éjszakára...

- Figyelj- tettem volna rá a kezemet, de elhúzódott. Szomorú lettem, hogy most így viszonyul hozzám- Nem tudom mi volt, de megtörtént. Sajnálom, ha felkavartam benned a dolgokat. Tudom, hogy még mindig őrlődsz ezen a kérdésen, hogy kihez vonzódsz. És most én vagyok az, aki felborította az egészet, sajnálom- sóhajtott egy nagyot és felnézett rám.

- Emlékszel, amikor meséltem neked valakiről, aki talán tetszik nekem?- bólogattam. Hogy ne emlékeznék arra a napra, amikor csak úgy betört hozzánk és elmondta ezt nekünk- Rájöttem, hogy az érzéseim iránta azok valósak. És ezt te csak megerősítetted. Köszönöm.

- De én, hogy seg...- nem értettem, mire célzott ezzel, így elakartam mondani neki, hogy nem én vagyok az a személy, aki tudna segítséget nyújtani neki, hisz most is egy olyan abszurd szituációban vagyunk, ami nem, hogy megkönnyíti a dolgát, hanem lerombolja teljesen az addigra felépített biztos talajt. De még mielőtt elmondhattam volna neki a véleményemet, közelebb hajolt és lágyan megcsókolt. Furcsa érzések kavarodtak bennem, szinte az egész pillangó tartományom kiszökött a gyomromban és ott repdestek.

Mikor elhúzódott tőlem, azonnal közelebb hajoltam hozzá, pirosban úszó arcát kezeim közé vettem, s azt kis távolságot, -amely köztünk volt- megszakítottam, s rátapasztottam ajkaimat az övéire. Heves csók csatába kezdtünk, amíg alá nem kerültem. Most felettem volt Minho és a nyakamat kezdte el puszikkal hinteni. Egyre lejjebb haladt, míg végül át nem adtuk magunkat a délelőttnek.

- Köszönjük!- a szobakulcsot odaadtam a nőnek, majd elhagytuk a hotelt. Még dél sem múlott el, így időközben vettünk magunknak kaját, hogy azt a kollégiumban eltudjuk fogyasztani. Természetesen Woonak is vettünk, de még mindig nem hallottunk semmi hírt felőle. Próbáltuk elérni telefonon, de nem elérhető és még az üzenetet sem nézte meg, amit Minho írt neki. 

Visszaérve koliba betettük az ebédet a hűtőnkbe és lefeküdtünk aludni. Vagyis inkább Minho hunyta le szemét, mivel én egyáltalán nem tudtam lehajtani a fejem. Az ágyamban feküdtem, és a plafont bámulva gondolkoztam a kettőnk érdekes kapcsolatáról.

A Minhoval eltöltött idő alatt szép sorjában visszatértek a tegnapi buliról elfelejtett emlékek, emiatt pedig egész végig égett a fejem, miközben sétáltunk hazafelé. 

A képszakadás akkor kezdődött, mikor a sráccal ittunk és beszélgettünk a pult mellett. Időközben egy-egy csókot elejtettünk és ez addig folytatódott, míg meg nem fogta a kezem és elkezdett húzni fel az emeletre. Már nem voltam magamnál, csak mentem utána, de ő pont erre várt. Kiakart használni engem és a terve egy része el is kezdődött. Ledöntött az ágyra, a nadrágját pedig már kezdte levenni, mikor kicsapódott az ajtó. Ezután annyit láttam, hogy valaki behúzott neki, felkelt engem az ágyról és belé karolva elhagytuk a házat.

A jellegzetes parfüm illatáról egyből megismertem, hogy Minho az. Szorosabban hozzá bújtam, mert tudtam, hogy ő biztonságban tart engem. Már lejártuk az út felét, amikor az eső szakadni kezdett, így gyorsan beszaladtunk a legközelebbi hotelba azt gondolva, hogy miután eláll az eső, haza megyünk. De még fél óra múlva is ugyanott ültünk a hotel aulájában, ezért eldöntöttük, hogy kiveszünk egy szobát.