Lonely (Minsung ff.)- BEFEJEZETT

Aggodalom

- Ha esetleg jobban fájna a hasad, hívj azonnal és én máris itt leszek- köszönt el Min. Most én is mennék egyetemre, de ez a fránya hasfájás tönkretett mindent. Pedig ma Minhoval elakartunk volna menni a táncterembe, mert már régen voltunk ott, és megbeszéltük tegnap a kávézóban, hogy megmozgatjuk az elgémberedett testrészeinket. Felkaptam az éjjeliszekrényről a telefonom és beléptem az Instagram beszélgetéseimbe, ahonnan megkerestem Minhot.

Hanie_14: Szia! Ma sajnos nem tudok elmenni sehova sem, ágyhoz vagyok kötve jelenleg.

Írtam meg az üzenetet. Rá pár percre pedig bealudtam. Azt viszont nem néztem meg, hogyan is fogalmaztam pontosan, így amikor egy óra alvás után ránéztem a telefonra, megijedtem:

Lee_Minhoe_: Jézusom!! Ugye minden rendben?

Lee_ Mihoe_: Hol vagy?

Lee_Minhoe_: Jisung?

Lee_Minho_: Jisuuuuung??

Lee_Minhoe_: Ha nem írsz vissza, hívom a rendőrséget

Nagyon megijedtem, mivel az utolsó üzenetét tíz perccel ezelőtt küldte el, így reménykedtem, hogy nem hívta ki a zsarukat rám. Azonnal hívtam Minhot, de nem vette fel, csak kisípolt. Amilyen gyorsan csak kipattantam az ágyból, felhúztam a papucsom és egy pulcsit is felvettem, majd egyenesen a bejárati ajtó felé vettem az irányt, amikor is az kicsapódott. Ijedtemben megugrottam. Minho állt ott teljesen kifulladva, tekintetén látszott a félelem és az aggodalom. Tekintetét végre rám emelte, és amikor realizálta, hogy épségben megvagyok, megkönnyebbülve sóhajtott egy nagyot. Összeszedte minden erejét és egy szempillantás alatt előttem termett. Az arcomat két keze közé vette, s megnézte, tényleg megvagyok-e. 

- Minho. Te mit keresel itt?- értetlenül néztem az előttem állóra. Még én sem fogtam fel, hogy itt áll előttem, ráadásul vészesen közel hozzám. Amikor jobban szemügyre vettem, nyeltem egy nagyot. Minho szeme könnyes volt. Lélegzete még mindig rendezetlen, kapkodva vette a levegőt. Nem mondott semmit sem, ehelyett szorosan átölelt.

- Aggódtam érted, te hülye- mondta. Kijelentésén meglepődtem, még jobban is, mint amikor berontott. De miért aggódott miattam? 

- Nyugi Minho, nincs semmi bajom- simogattam a hátát.

- Azt hittem valami rossz történt veled- tolt el magától. Szemei csillogtak az előbukkanó könnyek miatt. Automatikusan ráfogtam óvatosan az arcára és letöröltem az első cseppet. Csak ösztönösen cselekedtem, de megnyugtató volt számára is, és számomra is. A kezem érintésétől behunyta a szemét, nekem pedig akaratlanul is az ajkaira terelődött a figyelmem.

"Vajon milyen lehet vele csókolózni?"- hangzott a fejembe a kérdés. Minho kinyitotta a szemét és észrevette, hogy az ajkait figyelem. Elkezdett közeledni felém, én pedig vártam. Vártam, hogy a köztünk lévő levegő elfogyjon, de ekkor hirtelen Min lépett be az ajtón. 

- Minho?- hallottuk meg a hangját. 

- Áh, meg is van- szedtem le a semmit az arcáról. Minho értetlenül nézett rám.

- Mit csináltok?- jött felém Seungmin. Hangján lehetett érezni a dühöt.

- Csak belement egy szempilla a szemébe és azt szedtem ki- hogy még jobban higgyen nekem, magam elé tartottam az ujjam és megfújtam- Remélem már nem szúr- Min nem nagyon akart hinni nekem, de végül én győztem. Ebben Minho is segített, remekül alakította az áldozat szerepét. Annyira jó volt, hogy egy pillanatra el is hittem a nem létező fájdalmát. 

Barátom ezután kérdőre vont, hiszen ágyban kéne lennem a fájó hasam miatt. Furcsa, de ahogy megjött Minho, szinte azonnal elfelejtettem az én problémám.

- Amúgy hogy-hogy ilyen korán jöttél haza?- vontam kérdőre barátom. Még dél sem múlt el, de ő már haza rontott. Szerdán körülbelül négykor szoktunk végezni, így logikusan tettem fel a kérdést.

- Nem leszek itthon sokáig. Elmaradt az egyik órám, így hazajöttem gyors enni egyet. De úgy látszik megzavartam valamit ezáltal- utalt Minhora. Az említett fiú felhorkant, kimutatva nem tetszését. Reakcióján megforgattam a szemem és elmondtam neki, hogy nem történt semmi sem, csak azért jött át a fiú, mert megbeszéltük a táncpróbákat- És mikor mentek?- "Na, ez jó kérdés"- válaszoltam magamban. Hisz egyáltalán nem beszéltünk erről.

- Keddet, csütörtököt és szombatot beszéltünk meg- válaszolt Minho. Nagy kő esett le a szívemről azáltal, hogy ő válaszolt helyettem, mert tudom magamról, hogy ilyenkor dadogni szoktam, illetve kerülöm a tekinteteket.

- Ilyen sokszor?- lepődött meg Minnie. Hevesen elkezdtem bólogatni. Ezután jött egy kisebb vita.

Seungmin nem egyezett bele. Nagyon nem tetszett neki az, hogy ilyen sokszor megyünk táncolni és Minhot kezdte el hibáztatni. Az elején még higgadt volt, de aztán valami bekattant nála, és elkezdte feljebb emelni a hangját. Ide-oda kapkodtam a fejem a két fiú vitája közt.

- Sungie, te ki mellett vagy?- tették fel a kérdést egyszerre. Tanácstalan voltam, mert lényegében Minho érveit támogatom, miszerint a tánc nem vesz el semmilyen szabadidőt sem, szeretem ezt csinálni, emiatt vagyok boldog.

- Nem tudom. De ennek a veszekedésnek semmi értelme- odamentem Minniehez, és megfogtam a kezét- Ráadásul eddig is sokszor mentem el táncolni. Volt, amikor mindennap bementem a terembe, de te ezt boldogan fogadtad. Most viszont nem értem miért csinálod ezt- Seungmin szeme szikrákat szórt, belátta, vesztett ellenem. Nem mondott semmit sem, fogta magát, kilépett az ajtón és bevágta azt. 

- Nem értem, mi baja- jött mellém Minho. Én sem tudtam, mi zavarja. Tudja nagyon jól, hogy a tánc mentett ki a nehéz helyzetemből.

- Ne is foglalkozz vele- sóhajtottam- Főzök ebédet- a fiú bólogatott és leült tévét nézni.

Fél óra múlva készen is lettem, majd a fiúval együtt megterítettük az asztalt és letettem az ételt középre. Minho nem győzött megdicsérni, milyen jól tudok főzni. Utoljára palacsintát készítettem a kollégiumban - de az nem sikerült annyira, mint most kiderült. Elmondta, hogy igazából akkor nem a barátainak vitte el az én drágáimat, hanem ő maga ette meg titokban -a szobánkban-, amikor én nem voltam ott. Lényegében nem azt mondta, hogy rossz volt, hanem azt, hogy egy kis cukor mehetett volna még bele. 

- Legközelebb azzal foglak várni. Sőt. Ha szeretnéd, akkor holnap átjöhetsz és együtt sütünk. Természetesen én leszek a séf, cukrász vagy mi az, te meg a kukta- ajánlottam fel. Minho bólogatott. 

"Megmutatom én neked, milyen finom palacsintát fogok csinálni."