Lonely (Minsung ff.)- BEFEJEZETT

Vége

Még nincs vége a történetnek! :)

- Mikor mostál utoljára hajat?- kérdeztem tőle nevetve. Minho azonnal eltolt magától, keresztbe rakta maga előtt a kezeit és elnézett oldalra, hogy még véletlenül se akadjon össze a tekintetünk.

- Ez gonosz volt- játszotta továbbra is a sértődöttet- Még csak most jöttünk össze, de te már itt sértegetsz.

- Jól van na, ezt muszáj volt- simogattam meg a hajkoronáját- Tudod, hogy szeretlek?- Minho most már rám kapta a fejét és önelégülten mosolygott.

- És azt tudod, hogy Én szeretlek?- kontrázott rá.

- Mindennél jobban, ami azt illeti- nevettem- Most így visszagondolva, már rég rájöhettem volna az érzéseidre, hisz mindenhol ott voltál, amikor segítségre szorultam.

- Nem tudom, hogy tudod-e, de én voltam az, aki aznap megmentett téged ott, a testnevelés öltözőben- szemeim kétszeresére nőttek. Nem hittem el, amit hallottam. A szívem hevesebben kezdett el dobogni a hír hallatára. Tényleg annyira sokkban voltam, nem fogtam fel a hallottakat. Vagyis felfogtam, de nem akartam elhinni. Aznap Minhoval nem éppen a legjobb kapcsolatot ápoltuk, de ő jött és megmentett, és ez volt a hihetetlen számomra. Hogy Ő volt az.

- Hahó! Föld hívja Jisungot!- lóbálta szemem előtt kezeit.

- Tényleg te voltál az?- hitetlenkedtem- Nem csak bekamuzod, ugye?- Minho mosolyogni kezdett és kezeit az arcomra tette.

- Tudom, hogy akkoriban a kapcsolatuk az alvilág küszöbét verte, de higgy nekem. Már akkor kedveltelek és amikor megláttam, hogy futsz be az épületbe, tudtam, hogy valami nincs rendben. És amikor ott feküdtél a földön mozdulatlanul, azt hittem, hogy te...hogy te...- Minho nem tudta végig mondani, de tudtam mire akar kilyukadni. Szemei már a könnyektől csillogtak, olyannyira, hogy a saját tükörképemet is láttam bennük. Megérintettek a szavai, így ráfogtam kezeire és nyomtam egy apró, gyengéd puszit a szájára. Szája sarka felfele görbült, közelebb hajolt és hosszasan megcsókolt. 

- Menjünk haza- mondtam. Ő bólintott és kézen fogva mentünk vissza a kollégiumba. Amint beértünk a szobába, Woo támadott le minket. Össze-vissza hadart, hogy ő ezt gondolta volna, vagyis de, mert látszott Minhon, meg, hogy látta az egészet, stb stb stb. Nevetve hallgattuk végig a lelkesedését, közben rápillantottam barátomra, aki szó szerint ragyogott a boldogságtól. 

Mikor Woo végre megnyugodott, elmeséltünk neki mindent. A találkozásunkat, hogy nem kedveltük egymást, aztán szóba jött a pletyka, az újra találkozás, a tánc terem és végül a Seungminnal való kapcsolatom is előjött.

- Szóval, Minho- fordult az említett felé- Mikor kezdted el kedvelni Jisungot? Mert ezt még nem mesélted- "Erre én is kíváncsi vagyok."-gondoltam magamban.

- Hát, már akkor felfigyeltem rád, amikor először léptem be a terembe, ezért is mentem neked direkt- vakarta meg a tarkóját. Felháborodótan megütöttem a vállát, de ő csak nevetett- De igazság szerint akkor jöttem rá, hogy én barátként nem tudok rád tekinteni, amikor esett az eső és ott álltál a bolt előtt, hogy megvárd, míg az eláll. Annyira mesebeli volt az egész pillanat. Nem gondoltam volna, hogy ennyire elveszed az eszem.

- Ne mondj ilyeneket, mert elolvadok- beletemettem az arcomat a tenyerembe, hogy ne vegye észre azt, hogy az egész arcom tiszta vörös lett miatta. 

- És te, Jisung?- kérdezte Woo.

- Amikor először láttam őt táncolni- emlékeztem vissza a leggyönyörűbb pillanatra. A kecses mozdulatai olyan érzelmeket ébresztettek fel bennem, ami eddig nem létezett iránta.

Woo felpattant a helyéről és, hogy megünnepeljük azt, hogy összejöttünk, megittuk a maradék italunkat, amely még tegnapról maradt meg. Bár most nem mentünk semmilyen buliba sem. Bár, most nem is hiányzott, attól függetlenül, hogy az estét Minhoval töltöttem. Ünneplés közben megtudtuk, hogy akit láttam az ajtóban még délben, ő tényleg a barátnője és már fél éve együtt vannak. Csak még nem szerette volna elmondani, mert nem akart ezzel terhelni minket. Természetesen ezután jól fejbe húztam, hisz nem ha elmondta volna, akkor Minho nem piszkálja annyit a barátnő kereséssel. A lányt Jinanak hívják és Woonál egy évvel fiatalabb, illetve kiderült, hogy ugyanarra a szakra járunk, csak ő most kezdte el az egyetemet.

Másnap csodálatos napsütésre ébredtünk. Mivel ma vasárnap és nincsen még egyetem, így a barátommal eldöntöttük, hogy elmegyünk egy tök jó helyre enni és kávézni. Az első hivatalos randink!

Mivel ez az első randink, így olyan ruhát vettem fel, ami elegáns, de mégsem ordítja azt magáról, hogy előkelő helyre megyünk. Minho egy szürke, lazább nadrágot, fehér pólót és rá egy fehér inget vett fel, én pedig szinte ugyan így öltöztem annyi különbséggel, hogy én egy elegánsabb sötét szürke nadrágot választottam, egy fekete hosszú nyakú pulcsit és rá egy világosbarna, vékony inget. Amikor először megláttam barátomat, azt hittem, hogy ott helyben elsüllyedek a ámulattól, olyan jó nézett ki.

A Han folyótól nem messze néztünk ki egy tök jó étkezdét. Nem akartunk étterembe menni, inkább arra gondoltunk, hogy jó lenne együtt enni és inni valamit és ez a hely tökéletes volt ebből a szempontból. Minho a húst sütötte, én pedig csak néztem őt. Még hús sütés közben is szexin néz ki. "Nem érdemlem őt meg"-gondoltam. Sokat beszéltünk és hülyéskedtünk. Őszintén, nem emlékszem, hogy mi csináltunk volna-e ilyet ezelőtt, de nagyon jó esett. Tényleg olyan volt, mintha már tíz éve ismernénk egymást. Jó, lehet, hogy Seungminnál is ezt mondtam, de most tényleg így érzem.

Miután befejeztük az evést, ivást, lementünk a folyó partra, leterítettünk egy plédet és megcsodáltuk a naplementét. Minhora néztem, aki ámulattal bámulta az eget. Ráfogtam arra a kezére, melyen támaszkodott és közelebb hajoltam, hogy arcon pusziljam. De a barátom gyorsabb volt és felém kapva a fejét ellopta tőlem a csókot.

- Hé!- háborodtam fel- Elrontottad ezt a meghitt pillanatot- nem bírtam sokáig és kitört belőlem a nevetés. Ekkor újra közelebb hajoltam, de amikor az ajkaim az övéit súrolta, meghallottunk egy hangos kiáltást.

- HAN JISUNG!- ijedten a hang irányába fordultam és megláttam egy igen ismerős alakot. Az anyám volt az, aki nem éppen a legjobb kedvében jött felénk.

Nagggggyon boldog vagyok, hogy ennyien olvastátok eddig szerény kis történetem.

Az egyetem sajnos kimerítette az ötlettáram és nem tudtam mit kitalálni, így egy kicsikét rátok hoztam a szívbajt 😂 Így utólag is bocsánatot kérek.

De, nem hagyom, hogy Seungmin több szerepet kapjon Jisung mellett, így ezalatt a hétvégén próbáltam feltölteni az üres táramat, ami sikerült is. A következő rész valószínűleg pénteken fog kijönni, utána pedig tényleg három naponta hozom a finomabbnál  finomabb darabokat.

Szóval vigyázz Minsung, jövök! <3