Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

A kezdetek

Az utcán sétálok kapucnival a fejemen közben fülhallgatóban szól az aktuális kedvencen. Gyorsan sarkon fordulok bele ütközve egy emberbe, kivettem a zsebéből gyorsan amit csak tudtam.
 
-Elnézést.-mondtam akit éppen kizsebeltem.
 
Gyorsabban kezdtem el szedni a lábaim közbe megnéztem mit sikerült kivenni. Egy tárca volt benne egy 20 dolláros számla és valami hitelkártya féle. Ki is dobtam a közeli bokorba.
 
-Ennek nem lesz jó vége abba kéne hagynod!.- szólal meg mellettem legjobb barátnőm Ana Yukimasa. - Egy nap rossz embert fogsz kirabolni és csak a hírekből fogjuk megtudni, hogy megtalálták az erdőbe a feldarabolt tested.- teszi még hozzá.
 
-Mit tudsz te?- kérdeztem tőle miközben tovább sétáltunk.
-Azt hiszem rosszul vagyok.-mondom és bele ütközök még egy férfiba. Őt is gyorsan megfosztom pár dologtól. -Mi más kárt okozok? Csak megfosztom őket pár dollártól.- mondom és megnézem mi az új szerzeményem.
 
Ahogy realizáltam mi van a kezemben rögtön megtorpantam és vigyorogva néztem fel Anára.
-Úgy tűnik ma lesz pár új rucink!- mondom kezembe tartva egy fekete kártyát.
 
-Ne csináld csajszi, nem tudjuk kié a kártya. Pillanatok alatt megtalálnak és nekünk vége.- mondja és elpöcköli a cigijét. Csak vállat vontam.
 
-Nem hiszem, hogy Mr. Konokoi Hajime megharagudna.-olvastam róla le a nevet.
 
Belépve a boltba mindent ami tetszett bele dobáltam a kosárba, rég volt már szerencsém ilyen kártyához. Általába max 50 dollárt szoktam keresni egy nap alatt, de ez itt maga a jackpot.
 
-Nem gondolod hogy ez már túlzás?.- kérdezi barátnőm.
 
-Nem.- csak ennyit mondtam válaszul.
 
Éppen sétálunk ki az utolsó boltból, közbe kortyolgatom a Mekiből hozott kavémat mikor szembe jön velünk régi barátom Naoto Tachibana aki mellékesen rendőrtiszt.
 
-Naoto! Hogy vagy ezen a szép napon? Akarom mondani estén?-kérdezem tőle vigyorogva.
 
-Én ebben nem veszek részt.- mondja Ana és kicsit arrébb megy.
 
-Tudni akarom?- kérdezi miközben végig mér.
 
-Nem, nem.- röhögök az arcába.
 
-Nem szedi már a gyógyszereket, igaz?.- kérdezi Naoto Anától.
 
-Sajnos nem.- válaszolja.
 
-Ugyan már minek nekem gyógyszer, nincs rá szükségem. - Az élet tele van szórakozással.- szólalok meg.
 
-Inkább hagyd abba mielőtt le leszel tartóztatva.- fogja meg a karomat Ana és kezd el húzni a másik irányba.
 
Hátra nézve látom, hogy két férfi dühösen tart felénk. Megragadtam Ana karját és futni kezdtünk. A tömegben véletlenül elvesztettük egymást de nem agódtam miatta. Engem keresnek. A következő sikátorba megbújtam.
 
-Nézd Rindou találtunk egy patkányt.- mondja az magasabbik.
 
A nyakukon lévő tetoválást azonnal felismertem.
 
-Srácok, nem tudom mi történik most, de szeretnék haza menni.- mondom és sétálnék el mellettük, de megragadták mind ketten a karomat.
 
-Van nálad valami ami a miénk.- mondta azt hiszem Rindou.
 
-Nem tudom miről beszéltek.-mondom vállat vonva.
 
-Tényleg?.-mondja a magasabbik és kikapja a zsebemből a kártyat.-Akkor ez mi?-kérdezi miközben a szemem előtt tartja a kártyát.
 
Erre már nem tudtam mit mondani. Egyszer csak egy ütést érzek a tarkómnál és azonnal összeestem.
 
Homályosan de láttam, hogy egy rózsaszin hajú fiú átad egy másiknak. Nem sokkal utána a hideg földre raknak és megkötöznek.
 
Nyögve lassan felülök, felszisszenek mikor megérzem hogy a vér még alig alvadt meg ott ahol megütöttek. Felnézek és azonnal észre veszem Rindout.
 
-Végre felkeltél. Már azt hittük sose kelsz fel.-mondta miközben államat megfogta hogy a szemébe nézhessek.
 
Egy akta csapódott előttem a  földön a rózsaszín hajú fiú által.
 
-Elég könnyű volt megtalálni Ohara Mizuki.-mondta és hatalmas pofont adott.
 
-Veled mi van?- kérdezem miközben egy adag vért kiköptem.
 
-Saját magadnak köszönheted.- mondta Rindou.
-Ilyen fiatalon lopni másoktól. Nem gondoltad hogy egyszer nagy bajba kerülsz? Kérdezi
 
-Hagyjátok őt srácok, még nem is haragszok rá. Csak 1300 dollárt költött. Meg se érzem.- szólalt meg egy fehér hajú srác a sarokban.
 
Ő az ő Kokonai.
 
-Akkor mi a faszért hoztuk ide?- emelte fel hangját Rindou.
 
-Csak vissza akartam kapni a kártyám. Nem azt mondtam hogy raboljátok el!- emelte fel ő is a hangját.
 
-De ha már így jártunk lehet hasznos lesz számunkra.- szólalt meg a magas.
 
-Maradj ki ebből.-mondta Kokonai.
 
-Hallgass meg. Ő most tartozik nekünk.-mondta a magas. -Miért ne törleszthetne nekünk?
 
-Szerintem jó ötlet Ran.- mosolygott a rózsaszín hajú.-Szerintem elsőnek a veséjét kéne eladni, azt én is ki tudom faragni belőle.- vigyorog tovább
 
-Kérlek ne!-szolaltam meg remegő hangal.
 
- Ha nem akarsz meghalni mással is tudsz fizetni.- szólalt meg egy alacsony rövid fehér hajú akinek a szeme alatt sötét karikák voltak.
 
A karikás szemű leguggolt elém kezét állam alá teszi hogy rá nézzek.
 
-Tudod most hol vagy?- erre csak nemlegesen megrázom a fejem.- Édesem ez itt a Bonten.-mondja
 
Találkoztam már ezzel a névvel. Pár hónapja pár alacsonyabb rangút kifosztottam már. Szóval aki előttem áll nem más mint Sano Manjiro Mikey. Volt Toman vezető aki most a Bontent vezeti.
 
-Sanzu adj neki tiszta ruhát és fürödjön meg. Egy óra múlva legyen az irodámban.-Mondta a rózsaszín hajúnak.
 
-Örömmel főnök.- nézett le rám.-Úgy tűnik te leszel az új játékszerem! Alig várom hogy átöltöztesselek!- mondja és a hajamnál fogva felrángat, hogy felaljak.
 
-Ne legyél vele ilyen durva.- szidja le Rindou.
 
-Ez nehéz lesz, imád másokat bántani.- mondja Ran
 
Egyszer csak térdre rogytam és elkezdtem köhögni.
 
-Ezzel meg mi van?.- akad ki Sanzu
 
 
Ran oda szalad hozzám és elkezd kutatni a zsebemben. Előveszi az inhalátoromat, oda rakja a számhoz és mély levegőt veszek.
 
-Asztmás.- válaszolja Ran közben rásimít a fejemre és rám mosolyog.
 
-Mehetünk? - kérdezte Sanzu és elkezdett kivezetni a szobából.
 
-Kérlek ne hagyd el az inhalátoromat!- ordítottam még Rannak.