Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

19

-Nagyon szép lett az üzlet. - mondtam és leraktam a táskámat az állatkereskedés pultjára.

- Nagyon keményen dolgoztunk rajta.- mondta Chifuyu, és körbemutatott. Megnyitása óta először láttam az állatkereskedést, megnéztem az aranyos cicák ketreceit, és éreztem, hogy elolvad a szívem, ha rájuk nézek.

- Kazu hamarosan vissza ér. - mondta, és leült az egyik macskához. Éreztem, hogy a farok a karom köré fonódik, és egy kis szőrös test nyomódik hozzám. - Ő Tofi, úgy tűnik nagyon kedvel téged! - mondta Chifuyu boldogan. - Mindenkit utál, még azt sem engedné, hogy megsimogassam.

A kis fekete fehér baba közelebb bújt hozzám, kinyújtottam a karomat és felkaptam. Azonnal kényelmesen elhelyezkedett a karomban.

- Te sírsz?

-Nem! - mondtam visszatartva a könnyeket. Megnyikordult az ajtó amikor valaki bejött.

- Hol van? - kiáltotta Kazutora, és kétségbeesetten körülnézett.

-Hátsó szoba! - kiáltotta Chifuyu. Belépett az ajtón és azonnal rám nézett.

-Jól vagy!? Valaki bántott!? - kérdezte.

- Nem, most jól vagyok.. - mondtam Tofit simogatva.

*

Leültem Kazutorával és elmondtam neki mindent, amit eddig megtudtam.

- A legszarabb érzés mikor átvernek téged.- fejeztem be a mesélést.

-Ez elég szarul hangzik, de ők egy banda, nem vártam tőlük kevesebbet. Mikey valószínűleg kezdettől fogva meg akart ölni, de Sanzu meggyőzte, hogy ne csak nem értem miért. - mondta Kazutora.

Megforgattam a szemem a gondolatra, miközben kivettem egy tablettát a táskámból, felpattintottam néhányat, és leöntöttem vízzel. Kicsit fura íze volt. Valami azt súgta, hogy ki kéne hánynom. Nem hallgattam a saját ösztöneimre, és úgy tettem, mintha minden normális lenne.

-Na mindegy, nem tervezek visszamenni. - mondtam, és letettem a vizet.

- Soha?

Igent bólintottam.

- Erős vagy, túl leszel rajta.- mondta felállva, hogy vissza menjen dolgozni. Felkeltem, és megpróbáltam követni őt.

- Woah - mondtam, mire elsötétült a látásom és éreztem, hogy instabillá válok.

-Mizuki? - mondta Kazutora, de olyan távolinak tűnt.

Kinyújtottam a kezem, hogy megragadjam a pultot, de elhibáztam, leestem a padlóra. Kazutora fölém hajolt és próbálta kiszedni belőlem, hogy mi a baj, de nem hallottam, rohamom lett.

Sanzu pov

Mikey irodájában ültem, és vártam, hogy végre vissza jöjjön, hogy elmondhassam neki, mi történt. Besétált és leült, de mielőtt kinyithattam volna a számat megcsörrent a telefonja.

-Hogy mi?! - mondta bosszúsan a másik vonalban lévőnek. A szeme tágra nyílt, letette a telefont, és csak ült.

-Mi történt? - kérdeztem.

-Semmi, elkell intéznem valamit! - mondta és ismét felállt. - Bármi is történt, várhat későbbre.

Kiment a szobából, engem ott hagyott egyedül. Elővettem a telefonom, és ismét írtam Mizukinak.
Megnéztem az autóját, hogy hol tartózkodik, régebben nyomkövető eszközt tettem bele, de eddig nem használtam. Az autó Kazutora tulajdonában lévő állatkereskedésnél volt. Megfogtam a fegyverem és kimentem a házból. Csak úgy tudom rávenni, hogy hagyja békén Mizukit, ha megölöm.

*
Lesétáltam az utcán a boltba, lassítottam a lépteimet, hogy megfigyeljem az előttem lévő jelenetet. Rendőrség és helyszínelő szalag mindenhol az üzlet előtt. Láttam, amint Mikey az egyik rendőrrel beszélget, Kazutora és Chifuyu a másikkal, és egy mentőautót, aki elszállított valakit. Odamentem Mikeyhoz amikor a rendőr távozott.

-Hol van Mizuki? - kérdeztem. Csak nézett rám érzelem mentesen.

-Nem tudom.

-Ne hazudj nekem, hol van! - kiáltottam.

-Meg kell nyugodnod! - mondta a fogát csikorgatva, miközben a rendőrök elkezdtek figyelni minket.

- Nem érdekel, hol van! - mondtam újra. Felvettem a szemkontaktust Kazutorával, majd a vérben borított kezeit néztem. Odamentem hozzá, és megragadtam az inge gallérjánál.

-Mit csináltál!? - üvöltöttem az arcába. A tisztek odarohantak hozzánk, és lerángattak róla.

-Nem csináltam semmit! Azok a kibaszott tabletták voltak, amiket adtál neki! - kiáltott rám.

Mizuki pov

Térdemet a mellkasomhoz szorítva ültem a korházi ágyon. Egy hete itt rohadok. 3 napja keltem fel de senki se látogatott.
Ő se látogatott...

-Látogatója van.- szólt be a nővér. Nem mozdultam, még ha ő is az, már késő, hogy egyáltalán törődjek vele. Olyan volt, mintha lefagytam volna.

- Hé - mondta Naoto, leült mellém, de nem válaszoltam. - Most jöttem vissza az országba, sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb. - mondta. Csendben ültünk egy ideig. - Tehát mi történt?

-Senki..- suttogtam, miközben a szemembe könnyek szöktek. -Még Ran se jött hozzám pedig a legjobb barátjának tart!

-Sajnálom.

- Haza akarok menni Naoto! - sírtam. - Kérlek, vigyél haza, Anát akarom.

- Tudod, hogy nem tehetem...

-MIÉRT NEM! - kiáltottam rá. Megint elhallgatott, én sóhajtottam egy mélyet. Megfordultam, és az egész testemet betakartam a takaróval. - Ébressz fel, ha vége a nyárnak.

-Már vár rád. - mondta. - Bujkál, ezért nem jött el hozzád, egy hete keresett meg segítséget kérve.

- Segítséget kért? - nevettem.

-Igen oké...Megfenyegetett, hogy megöl, ha nem viszlek vissza Bontenbe, szóval ez rajtad múlik, nem igazán érdekel. Szerintem csak blöfföl. - mondta közömbösen.

- Megyek - mondtam. - Azonnal indulhatunk - mondtam felkelve az ágyból, és szinte azonnal a földre estem.

*

Egyedül mentem be a házba, nem akarom, hogy folyton magammal rángassam Naotót.
A bejárat előtt álltam és hallgatóztam, de egy hangot sem hallottan. Mintha senki sem lenne otthon, a francba, valószínűleg nincsenek otthon. Csendben átsétáltam a házon. Elmentem Sanzu szobájához, és az ajtóhoz tettem a fülem. Csoszogást hallottam a szobából, bent volt, de nem tudtam megmondani, mit csinál.

- Haru! - szóltam be az ajtón. Az ajtó azonnal kinyílt, és ránéztem. Ran volt az.

-Ó, istenem! - mondta, és ölelésbe vont. Elég szorosan ahhoz, hogy eltörje a csontjaimat.

- Azért ne ölj meg! - mondtam halk nevetéssel.

- Annyira aggódtam érted, mindannyian aggódtunk érted, annyira sajnálom, hogy nem mentem be hozzád! - nyafogott.

- Jól van, biztos van okod arra, hogy nem jöttél el hozzám. - mondtam, de ő csak kikiabált

- Rindou! Visszatért!

Rin kisétált a szobájából, és úgy nézett ki, mint aki... sírt? Odalépett hozzám és megölelt.

- Te hülye! - mondta, miközben megölelt, és könnyek szöktek ki a szeméből. - Olyan hülye vagy, hogy soha többé ne ijessz meg minket így!

- Ahh Rin! - mondtam, miközben visszatartottam a könnyeimet. Hátrahúzódtam és megfogtam az arcát. - Nem megyek sehova.

Hallottam egy táska leejtésének hangját, elfordítottam a fejem, és láttam, hogy ott áll. Elengedtem Rint, és gyakorlatilag a padlóra esett a lendülettől.

-Haru! - mondtam sirva. Nem tudott beszélni, csak magához szorított.

*

8 nap telt el azóta, hogy túladagoltam, távol tartottam magam a drogoktól. Furcsa volt ilyen sokáig józannak lenni, de hazudnék, ha nem mondanám, hogy nem jó.

Haitaniék bulit akartak nekem rendezni, hogy megünnepeljék, hogy nem haltam meg, és amikor azt mondom, hogy a Haitaniak, akkor Ran-ra és csak Ran-ra gondolok.

A ma esti eseményekre készültünk, amikor megláttam Rindou-t a kinti DJ-pult mögött sétálni.

-Mit csinálsz? - kérdeztem tőle kíváncsian.

-Tinédzserkoromban DJ-ztem - mondta.

- Tényleg? Hadd halljak valamit! - mondtam.
Elindított egy zenét, de olyan borzasztó volt, hogy kényszert éreztem hogy megüssem.
Egy ideig veszekedtünk, de hamar megadta magát, és megengedte, hogy bedugjam a telefonomat. A Bonten többi tagja most kint volt egy csoportban és figyelt minket. Nagy napszemüveg volt rajtam, egyik kezemben egy sör, a másikban a mikrofon, miközben Justin Biebert énekeltem.

- Baby, baby, baby oohh! - kiáltottam majd Rin elé tartottam a mikrofont.

-Baby oh.- mondta egyhangúan.

Józanságomat ivással ünneplem, kedves. Ran boldogan felrohant, és elfoglalta Rindous helyét.

- BABY, BABY, BABY OOOOOOHHHHH! - Ran tiszta örömmel énekelt. Előre-hátra imbolyogtam, miközben táncoltunk, Ran egy kicsit túlságosan ELelérzékenyült így Sanzu lerántotta rólam.

- Énekelj Haru!- kiáltottam a mikrofonba, miközben feltartottam.
Egy ideig még szórakoztunk aztán oda mentünk. Többiekhez.

- Miiikkeyyyy - mondtam az ölében ülve. - Manjiro, szeretném megköszönni, hogy megmentettél az utcán! Persze, srácok, kihasználtatok, de tudod mit, boldog vagyok azzal, ahol ma vagyok!.- Mélyen a szemébe néztem, a hajával játszottam, miközben közelebb hajoltam az arcához. - Ki van még ott veled? - kérdeztem, de lerángattak róla. Sanzu a vállára vetett, én pedig kitartottam az életemért.

- Csak így tovább, és bedoblak a medencébe.- mondta őrült mosollyal az arcán.

-Nem mernéd!

A következő pillanatban bele ugrott a medencébe.

-Kimerültnek látszol. - mondta.

- Majdnem meghalni nagyon kimerítő. - nevettem fel.

- Végre itt vannak a hölgyek! - kiáltotta Ran, miközben egy csomó lány lépett be.

Odaúsztam a lépcsőhöz, és levettem a ruháimat. Sanzu közvetlenül a hátam mögött követett, de amikor kiszállt a vízből, levette az ingét, ezért rendesen megbámúlták a lányok.

- Nézzétek tovább, és kivájom a kibaszott szemeteket. - fenyegettem meg őket. Csak piszkos pillantást vetettek rám. - Kibaszott szukák! - mondtam az orrom alatt. Megfordultam és megnéztem, hogy mi az enyém, odalépve hozzá, az ajkaimat az övéhez tapasztottam. Istenre esküszöm, ha valaki hozzáér megölöm.

-A francba, olyan dögös vagy. - mondta csípőmre tett kézzel, és leemelte rólam az átázott ingem.

- Hadd dugjalak meg itt, és most! - ragaszkodott hozzá. Bármilyen részeg vagyok is, szívesebben halok meg, mint hogy mindenki minket nézzen. Egyre többen érkeztek, miközben mindketten a teraszon táncoltunk. Rövidnadrágban és melltartóban voltam, de nem igazán bántam. Sanzu megpördült, és láttam, hogy Kazutora itt van, azonnal odarohantam hozzá és a karjaiba ugrottam.

- KAZU! - kiáltottam boldogan. Elhúzódtam az ölelésből és néztem, ahogy a szemei ​​végigvándorolnak a testemen. Nem vettem észre a tényt, hogy egyre jobban bámul.

-H-hé! Dadogta, de hamarosan megköszörülte a torkát. - Látom jobban érzed magad.

- Sokkal jobb most, hogy itt vvagy
Éreztem, hogy valaki megragadja a tarkómat, majd az arcom oldalát, hogy megcsókoljam őket. Sanzu mély csókra húz, miközben közvetlenül Kazutorára nézett.

- Menj vissza a medencébe - mondta Sanzu, felkapott és visszadobott.

- Menjetek szobára! - mondta Rin a mikrofonon keresztül.

Az éjszaka jól telt el. Megismertem pár arcot. Mikey báttyát is Shinichirot.

*

- Mi ez? - kérdeztem Sanzut, aki éppen egy csomó aktát csapott le az asztalomra.

-Holnapig el kell végezni a papírmunkát.- mondta. Levettem a szemüvegem és megfogtam a halántékomat. - Hacsak nem csatlakoznál hozzám egy küldetésben.

- Miféle küldetés?

*

"TE MOST VICCELSZ VELEM! - kiáltottam, miközben fejjel lefelé lógtam, több méter magasan a levegőben.

Esetleges hibákért bocsi, már késő van😂😭