Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

11

Ott ültünk az asztalnál, nem tudtam mihez kezdeni magammal.

-Szóval? Mi közöd hozzá? - vont kérdőre.

-Megpróbálom tisztázni Sanzu nevét, az emberek azt hiszik, hogy ő ölt meg téged.

-Kik gondolják, hogy megölte? - kérdezte Baji.

-A rendőrség.- mondtam a kezemet nézve. Még véletlen se vettem fel velük szemkontaktust.

-És mi a fenét csinálsz te a rendőrséggel?

- Kihallgattak! Jesszusom, természetesen bűnöző vagyok, ha elkapnak, kérdezni fognak tőlem dolgokat. Csak magam akartam látni, hogy Haru képes-e megölni a saját húgát!

Senju hümmögött, majd megszólalt.

-Úgy tűnik, nagyon szereted Haru-Niit, együtt vagytok? Sokat beszél rólatok, amikor látom, és még képeket is mutatott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz az első találkozásunk!- mondta egy apró mosollyal a végén.

-Nem igazán tudom, hogy együtt vagyunk-e, de a lényeg az, hogy nem haltál meg, és az én mellékküldetésem befejeződött. Tudod, hogy Takeominak nagyon hiányzol, igaz?

-Igen, tudom, csak el kellett távolodnom a banda erőszaktól, és az egyetlen módja annak, hogy megvédjem az volt, hogy mindenki azt higgye, Haru-Nii megölt. Ezt senkinek sem mondhatod el, még neki sem. Ha megtudja, azt hiszi hogy bekukkantottál a cuccai közé, és rám találtál, nem tudom, mit fog csinálni.

-Mit tudsz még mesélni Haruról?-kérdeztem

-Kicsit őrült, nincs sok barátja, te pedig nagyon kedves lánynak tűnsz. Túl kedves hozzád, hogy őszinte legyek. Borderline személyiségzavarban szenved. Ezért ragaszkodik annyira Mikey-hoz és ha jól látom veled is megtörténik.- magyarázta. -Nem szereti, ha sokan tudják ezeket a dolgokat, de Mikey és Baji már tudják, csak ne csúfold emiatt. Sok mindenen ment keresztül.

-Soha nem csúfolnám ki emiatt. Lenne még egy kérdésem, és elnézést kérek a tolakodó viselkedésemért, de honnan szerezte a sebhelyeit?

A szoba feszültnek tűnt, Baji és Senju is elbizonytalanodó pillantást vetett rám.

-Ez nem a te dolgod! Nagyon kilógsz a sorból...-kiabált rám Baji.

-Rendben van, ne kiabálj vele.- mondta Senju.
-Látom, hogy nagyon törődik vele, és megbízom benne.- felém fordult, és megköszörülte a torkát. -Mikey fiatalabb korunkban okozta neki azokat a sebhelyeket, amiért magamat hibáztatom. Haru és én azóta nem vagyunk jóba, de mostanában sokkal kedvesebb, és ezt szeretném megköszönni. Jobb emberré teszed őt.

Tényleg miattam változik?

*

Egész nap ott motoszkált a fejemben. Koko irodájában ültem, és a plafont bámultam. Nem zavarja a jelenlétem, amíg nem nyitom ki a számat.

-Szerzek neked egy saját irodát.- mondta végül, de nem kapott tőlem választ. -Helló? - mondta, és megfogta a vállam amitől megijedtem, így ugrottam egy kicsit. - A fenébe, akármilyen kábítószert is szedsz, tényleg elvesztél a gondolataidba.

Csak mosolyogtam rá. - Csak boldog gondolatok - mondtam vállat vonva. -Életemben először kezdek valamit jól csinálni.- könnyed mosolyt vetett rám.

-Bárcsak ugyanezt mondhatnám magamról.

- Segítsek?

- Nem hiszem, hogy tudnál segíteni azon a fajta zűrzavaron, amiben vagyok .-mondta, miközben végiglapozta a papírköteget.

-Verekedjünk!-Egy pillanatra megállt, és visszanézett rám. -Van egy gyerek, akivel együtt nőttem fel, minden nap gondolok rá. Tudom, hogy még mindig itt lakik, a pokolba is tudom, hol dolgozik! -mondta

-Akkor most azonnal menjünk hozzá!- mondtam felállva.

-Jaj, lassíts hercegnő, mit gondolsz, hova mész nélkülem? - kérdezte Sanzu a szobába lépve. - Egész nap nem láttalak, és már megint mennél?

- Menj csak vele, fontosabb dolgokkal is kell foglalkoznod.-4mondta Koko, és a keze mozdulatával elhessegetett. Kezeimmel az asztalára csaptam és közel hajoltam hozzá és suttogtam.

- Holnap délben megyünk, legyél készen!

-Persze,persze.- intett a kezével.

Kimentem Sanzuval az oldalamon. Felnéztem rá, hatalmas mosoly pihent az arcán. Mindenesetre örülök, hogy keresztezhettem útjait vele.

-Akarsz velem egy küldetésre jönni? Mivel jelenleg nem csinálsz semmit?- kérdezte.

-Attól függ, mennyit kell sétálnom?

-Csak egy kicsit, de lehet, hogy be kell mocskolnod a kezed, remélem meg fogsz védeni.

-Ez egy teszt?

- Nem. -nevetett. -Egyáltalán nem, talán egy kicsit, de még mindig te vagy a bérgyilkosunk akit kiképzünk, elbasztad az utolsó küldetést, és Mikey egyáltalán nem elégedett ezzel.

-Ó, igen, elfelejtettem, hogy elbasztam, nem mintha egyedül nem tudnád megvédeni magad. Azt mondod, hogy nem tudod megvédeni magad nélkülem?

Egy pillanatra láttam, hogy összezavarodik.

-Mi!? Ne légy hülye, ha akarnám, most azonnal megverhetném a segged!

-Folyton ezt mondogatod magadnak.- megállt a nyomomban, amitől zavartan megfordultam, és a hátam a fallal találkozott hirtelen. A fejem fölé szorította a karját, és a térdét a combjaim közé nyomta.

-Ne becsülj alá csak azért, mert megengedtem, hogy szexelj velem. - suttogta a fülembe.

-Fogadni mernék, hogy a hétvégére a személyes kurvámmá tehetnélek, bármit megtennél, hogy egy pillanatra is veled legyek. - suttogtam vissza mélyen a szemébe bámulva.

-Nem bánnám, hagynám, hogy uralkodj rajtam az ágyban, de nem amíg mi dolgozunk, amíg dolgozunk, te vagy a kurvám. Megértetted?- mondta, felemelte a térdét és nekem nyomta. - Hallgass az én parancsomra, senki máséra csak az enyémre.

Végül elengedett, bármilyen tablettát is vett ma be, minden bizonnyal jól végezte a munkáját. Pillanatok alatt visszatért normális önmagához.

- Most pedig menjünk és öltözzünk fel a küldetésre, én a babámnak foglak használni. - mondta boldogan elsétálva tőlem.

-Imádok öltözködni veled!- mondta megpörgetve, hogy a tükörbe nézzek. Egy szűk rózsaszín ruhába öltöztetett amihez ezüst ékszereket aggatott rám. Mintha ő lennék csak női változatba...

-Mi történt a válladdal? - kérdezte, és megragadott engem. Belenéztem a tükörbe, és láttam, hogy egy kis zúzódás keletkezett.

- Fogalmam sincs, biztosan beleütköztem valamibe korábban - mondtam zavartan. Megragadt és magához húzott.

-Ha megtudom, hogy valaki bántott, megölöm.

-Nyugi, ígérem, senki nem bántott - mondtam, próbáltam érvelni vele, de ő erősebben szorított.

-Nem érted, milyen hosszú ideig foglak megvédeni téged. Ezt teszik a barátok egymásért, nem igaz?

-De nem kell mindig megvédened, én is tudom kezelni a saját dolgaimat.-Átfutott a gondolat a fejében, hogyan is felejthetném el. Még 2 hete van arra, hogy a legjobb bérgyilkossá váljak, akit valaha láttak, és itt játszik velem öltözősdit.

-Átadom neked ezt a küldetést, be kell bizonyítanod Mikey-nak, hogy jó bérgyilkos leszel.- mondta, és felém nyújtotta a fegyverét.

-B-biztos vagy benne? - kérdeztem idegesen. -Nem akarom feldühíteni, hogy megváltoztatom a parancsait.

-Rendben van, most ez az én parancsom, mint a felettesed.-mondta szigorúan. -Ma este 2 férfit keresünk, ők testvérek. Mindenképpen vidd ki őket, ha muszáj, lehetőleg anélkül, hogy bárki észrevenné, de ami neked jó.

-És ez parancs?

-Igen, és hallgatsz rám!-mondta. -Utálnám, ha meg kéne öljelek. A szavai a fülemben csengtek, nem tudtam, mire gondol, de szinte hallottam a fájdalmat, amit ki kell mondania. - Ne aggódj hercegnőm, mögötted leszek.- mondta, ujjait az állam alá téve, hogy felnézzek rá. Az ajkaimra nézett, majd a szemebe, majd megcsókolt, az ajka mindig olyan puha volt, és olyan volt az íze, mint a szamóca, egy csipetnyi dohánnyal és fűvel keverve, de olyan jó íze volt. Bódító volt. - Mindig mögötted - mondta.

*

Besétáltunk a klubba, átkarolta a derekam, egy csapat nő beszélgetett és ránk mutatott, de mi másra számíthatok. Ez egy bonten tulajdonú klub, természetesen ezek a nők tudják, kicsoda Sanzu, és persze rá akarják vetni magukat. Nagyon jól nézett ki ma este, olyan kibaszottul jól, hogy elmerülten bámultam őt.

-Mire gondolsz? - kérdezte tőlem, miközben áthaladtunk a tömegen.

Lábujjhegyre álltam, hogy elmondjam neki. -Annyira csábító vagy.- suttogtam a fülébe. -Talán ha hazaérünk, megengedem, hogy a lábam közé vesd magad.- elmosolyodott a szavaim hallatán, és idegesen nevetve próbálta összeszedni magát. A pultnál ültünk és italt rendeltünk.

-Még mindig nem tudom elhinni, hogy egy olyan mint te, hogy képes engem kedvelni.- mondta. Szomorú, hogy így gondolkodik. Sanzu Haruchiyo az egyik legvonzóbb férfi, akivel valaha találkoztam életemben. Meghozták az italainkat, mintha lassított felvétel lenne, felkapta az italát, de valami nem stimmelt. Ösztönből kicsaptam az italt a kezéből.

-Mi a..!

-Valami nem stimmel - mondtam, miközben felkaptam a teli poharam. Vettem egy mély levegőt, és elővettem a vész fecskendőt.

-Ha valami történik, szúrj ezzel combon!

Mielőtt tiltakozni tudott volna, kortyoltam egy nagyot az italból, majd letettem.

-Megőrültél!?- kiáltott rám. A fejem könnyű volt, és felnevettem. a szavaim már nem értette, ha Sanzu ivott volna, akkor pillanatok alatt meghalt volna, de én bírom ezt a cuccot.

-Szükségem van rád...- nem tudtam megállni, hogy ne röhögjek, miközben éreztem, hogy elhomályosul a látásom. Valami nedvesség szivárgott ki a számból, amiről tudtam, hogy nem nyál, hanem vér. -Szép színek.- mondtam, és a vörösre festett kezemre néztem. Szúró érzést éreztem a felső combomban, és összerándultam a fájdalomtól. -Aú!- felkapott és az egyik hátsó szobába vitt, kinyitotta az ajtót, és a lábával becsukta. Leültetett az ágyra.

-Olyan kibaszott hülye vagy!- mondta, miközben felgyűrte az ingujját. - Bírom a vért, de nem hánytatok, kibaszottul tartozol nekem!- mondta, és le dugta az ujjait a torkomba.

Elkezdtem hányni a padlóra, újra és újra, míg nem éreztem, hogy visszatérek. -Istenem Haru, nem szúrhattál volna hamarabb?-kérdeztem az arcomat törölgetve a kézfejemmel, miközben még mindig hánytam.

-Mégis mi volt ez!? -kérdezte aggódva. -Jól vagy!? Miért tetted!?"

-Még szerencse, hogy megtettem, meghaltál volna, ha megiszod. -mondtam neki. -Heroinnal volt megfűszerezve, nem akarok beszélni róla, de ismeri ezt a cuccot a szervezetem, ezért tartom magamnál a fecskendőt, nem azért hogy magamon használjam, csak tudom milyen ha túladagolják, segíteni akarok másokon.

-És valóban muszáj volt megkóstolni az italt?

- Valahogy, tudnom kellett, nem akartam elbaszni.- mondtam felállva. Még mindig egy kicsit kibillentem az egyensúlyból, de elkapott.
- A kék inges és fekete hajú férfi tette, kikaptam a zsebéből a pénztárcáját, miközben a tömegen mentünk.- mondtam, miközben átadtam Sanzunak a férfi igazolványát. Levettem a cipőmet és oldalra dobtam, csak visszatartanak. Azt akarom, hogy ez a megfelelő módon történjen, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy szkeptikus vagyok magammal szemben.

-Pontosan 10 perc múlva visszajövök, ha nem jövök vissza akkor meghalltam. -mondtam mély levegőt véve. Kimentem, de megragadta a karomat és visszahúzott.

-Nem kell többé egyedül intézned a dolgokat, kérhetsz segítséget.- elkerekedtek a szemeim a szavai hallatán. „-Mindig egyedül leszel.-kántálta nekem anyám. Egyáltalán figyelsz rám?" kérdezte, amikor szavait tisztán értettem.
-Igen, Jézusom anya, tényleg ezt kell még egyszer átélnünk? - kérdeztem bosszúsan. -Felkészítelek az igazságra, soha nem fogsz találni senkit, aki ne dobna el, ha lehetőséget adnak rá.

- Szállj ki belőle! - kiáltotta Sanzu, és össze-vissza rázott. - Elveszítelek? -kérdezte némi szomorúsággal és aggodalommal a hangjában.

Pislogtam párszor, mikor eszembe jutott, hol vagyok. Mi volt ez, olyan, mint amit Kisakival való találkozásnál éreztem.

-Jól vagyok - mondtam a fejemet rázva. -Maradj itt, azt akarod, hogy én legyek a legjobb bérgyilkos, akit Bonten valaha látott. Megmutatom!

-10 perc Sanzu!- adtam a kezébe a telefont.

Ezzel kisétáltam. Sanzu ugyanazon a helyen állt, megdöbbenve, hogy mennyire független vagyok. Mikey-re emlékeztettem. Mindig veszélyes helyzetekbe hozom magam. Emlékeztettem is erre az egy gyerekre, akit régebben ismertek.

9 perc telt el. Még 1 perc, és kiszalad azon az ajtón, és rám talál. A földön fekve találna, több szúrással. Ez egy harc volt, amit nem nyertem meg. És a végén, ha most meghalok, emlék se leszek. Sanzu csak tovább lépne, hisz csak néhány hónapja ismertük egymást. Könnyek szöktek ki a szememből, miközben azon gondolkodtam, mik lehettünk volna. Ha Kisaki nem állt volna a ma este útjába.

5 perce

Áttörtem a tömegen, homályos gondolkodásmóddal, de tudom, mit kell tennem. Nem lehet olyan nehéz. A zene nagyon jó volt, kicsit megpördültem és elveszettnek tűntem, de itt mindenki be volt drogozva vagy piálva, így senki sem törődött velem. Kíváncsi vagyok, tudok-e bárkivel is breaktáncot vívni a kettő között...

-Üdv újra Lady Sanzu - szólalt meg egy hang a hátam mögül.

-Szia Kisaki.- vigyor volt az arcán, ez egy harc volt, amire nem voltam felkészülve. -Figyelj, tudom, hogy nagyon dugni akarsz, de most dolgom van, és tényleg nem tudok tovább foglalkozni veled.

-Ott hagytál, hogy ne követhetnélek egy kicsit. Meg akarlak ismernu téged és azt a lányt, mi volt a neve? Ana?

A szívem hevesen kezdett dobogni, és az arcomon is látszott, ahogy olyan sápadt lettem, mint a fal. Csak mosolygott, tudván, hogy puha pontot talált el.

-Ha nem jössz velem, gondoskodom róla, hogy soha többé ne lásd.- mondta a fülembe. A szemeim kipattantak, ahogy félretoltam az útból. Egy penge közvetlenül a gyomromat találta el.

-Te kibaszott kurva!- a férfi bosszúsan kiáltott rám, én csak eltoltam a célpontját az útból. Kihúzta a pengét, és össze vissza szúrni kezdte a karomat.

Leestem a földre a gyomromban lévő sebet szorítva. Kisaki lenézett rám, és azon gondolkodott, hogy mit tegyen.

-Bassza meg!- mondta az orra alatt, miközben letérdelt, hogy segítsen nekem. Letépte a ruha ujját, és nyomást gyakorolt ​​a mélyebb sebekre. Eltelt 10 perc, és Sanzu már úton volt, hogy megkeressen. Meglátta fölöttem Kisakit, és elrúgta tőlem.

-MIT CSINÁLTÁL!?- A fegyvert a fejéhez tartva kiáltott fel.

-HARU, SEGÍTETT NEKEM! -kiáltottam. Kinyúltam hogy megrángassam Sanzu nadrágját, és letérdelt mellém. Kivettem a fegyverét a kezéből, és egy kicsit felültem. A tömegben rohanó férfira mutatva agyonlőttem, majd a másikat, aki segíteni ment neki.

- Megöltem a testvéreket.- mondtam és visszaadtam neki a fegyvert.

*

Az ügyeleten ültünk. Megint. Sanzu úgy döntött, hogy most egyszer elengedi Kisakit, mert segített nekem. Még mindig nem tudom, hogy Ana jól van-e, ezért elküldtem Kokót, hogy ellenőrizze. Koko nem örült ennek. Ran, Rindou és Kaku mind meglátogattak.

-Mit csináltál vele!?- kérdezte Takeomi Sanzu tarkójára csapva.

- Hagyd békén Takeomi, miért vagy még itt?- kérdeztem, miközben a kórházi ágyon próbáltam folytatni a békés szunyókálást.

-Most jöttem vissza egy üzleti útról, és hallottam, mi történt, meg akartam győződni arról, hogy élsz. - mondta. Takeomi és én nem vagyunk annyira közeli barátok, de természetesen Sanzu kedvéért meg akar bizonyosodni róla, hogy jól vagyok. A másik 3 a váróban várt, nem akarom, hogy így lássanak

-Mizuki?!- Mikey ismerős hangja kiáltott hozzám. Kinyitottam a szemem, és felültem, és láttam, hogy a fehér hajú férfi az ajtókeretnek támaszkodik.

- Ti ketten menjetek ki - mondta Takeominak és Sanzunak.

Csak bólintottak és becsukták az ajtót. Leült mellém a székre, karjait a térdére támasztva. Nem szólt semmit, így behunytam a szemem.

-Amit mondtál, az igaz - mondta végül. - A magam ellensége vagyok.

-Köszönöm, jól vagyok ha kíváncsi voltál.- mondtam gúnyosan.

-Fogd be! Ha valaha elmondod valakinek, hogy ezt mondtam, megöllek. -fenyegetett. - Hosszú idő óta először aggódtam egy ember miatt. Emlékeztetsz egy régi barátra, akit Takemichinek hívtam. Egy idióta volt. - mondta halkan nevetve.

Sose láttam őt még nevetni...

-Még akkor is megváltoztatod Bontent, ha nem veszed észre, ezzel jobbá teszel minket. Az eredeti tervem az volt, hogy Haruchiyo megöljön a hónap végéig, ha nem javulsz, de nem veszíthetek el senkit aki értékes számunkra. Ezért szeretném, hogy te legyél Haruchiyo jobb keze. Mindig mellette fogsz dolgozni, és ugyanolyan tekintélyed lesz a többiek felett, mint neki.
Azt akarom, hogy te intézd fontos ügyeinket. Egy kis utcai patkánytól a nagy banda tagokig. Gondolod menni fog? - kérdezte.

-Erre most nem tudok válaszolni. -mondtam őszintén.

-Rendben van, nem vagy abban a megfelelő állapotban, hogy elfogadd, de ha jobban leszel, választ várok.- mondta felállva. Aztán átnyújtott nekem egy kis dobozt. -Ez neked szól, vigyázz rá!- Azzal kisétált.

Kinyitottam a dobozt, és egy kis gyémánt nyakláncot találtam. A doboz belsejében egy név volt. "Emma Sano"

Helyesírásért ne haragudjatok, nem néztem át😄