Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

2

Az estére készülődve azt mondták, hogy öltözzek fel csinosan, így egy szűk kis fekete ruhát vettem fel arany ékszerekkel. Még nem mondtam el a két fiúnak, hogy mi a terv, amíg oda nem érünk, mert az isten tudja, hogyan reagálnak.

Kész vagy?-kérdezte Rindou az ajtófélfának támaszkodva, miközben befejeztem a fülbevalóm behelyezését.

- Igen - mondtam boldogan.

-Tudsz legalább tippet adni, hogy mi a terv?-kérdezte, miközben a kocsihoz sétáltunk. Csak megvontam a vállam, mire kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Beszállva Sanzu a vezetőülésbe ült, Rindou pedig az anyósülére.

-Csak egy óránk van a küldetés teljesítésére, ha egy óránál többet leszünk ott akkor nem kapunk fizetést - magyarázta Rindou.

Fizetés?-kérdezem.

-Nekünk, te még mindig adós vagy.-mondta Sanzu, miközben elindultunk.

Megforgattam a szemem, és hátra dőltem, élveztem az autózást, és néztem a körülöttünk lévő nyüzsgő várost. Az utcán parkoltunk le közvetlenül az ebédlő előtt. Rindou kinyitotta nekem az ajtót és rán néztem az épületre.

-Szóval mi a terv? Hogyan jutunk be foglalás nélkül? -kérdezte Rindou.

-Csak hagyd ezt rám.- léptem be. A személyzetre nézve tudtam, hogy ez könnyű lesz, a pulthoz sétálva felkönyököltem rá.- Asztal 3 főre kérem.

Bosszúsan nézett rám. - A foglalás neve?

-Úgy tűnik, elfelejtettem lefoglalni egyet, látod ott a két barátomat?- kérdeztem. Bólintott. - Egy éves évfordulójuk, és keveset járnak el.- köszörültem meg a torkom suttogva.

- Csak akkor ha foglaltak asztalt.- fintorog rájuk

- Azt akarod mondani, hogy homofób vagy!? - mondtam elég hangosan, hogy felkeltsem a körülöttünk lévők figyelmét.

-NEM!.

-Egy szívtelen ember vagy, az életükért küzdöttek azért, hogy nyilvánosan együtt lehessenek, és amint megteszik, azt mondod, hogy ez elfogadhatatlan!?

-SOHA SE MONDTAM EZT!!

-Mi történik itt?-kérdezte egy másik alkalmazott.

-Ez az ember azt mondta nekem, hogy nem ehetünk itt, mert a barátaim melegek!-Kiáltottam

Ez felkeltette Sanzu és Rindou figyelmét, akik odasétáltak hozzánk.

-Nagyon sajnálom kisasszony, megígérem, hogy többet nem ellenezzük. - mondta bocsánatot kérve tőlünk. -Ezek ketten? Ők a meleg pár?-kérdezte.

Oldalba könyököltem Rindou-t, hogy a kezébe vegye Sanzu kezét. - Igen.-mondta fogcsikorgatva. -Mi vagyunk.

-Kérlek, kövessetek! - Ezek ketten kézenfogva sétáltak mögöttem. Nemsokkal rá helyet foglaltunk.

-Köszönjük uram!.- mosolygok rá.

-Kérem kisasszony!. Uraim önöknek pedig gratulálok!.- mondta a két Bonten tagnak. Sanzu mosollyal az arcán, míg Rindou mérgesen nézett rám. A férfi végül elsétált, hogy magunkra hagyjon minket. Kezembe vettem a menüt, és átvizsgáltam, mielőtt kitépték a kezemből.

-Azt mondtad, hogy melegek!?-suttogta Rindou. Felkaptam a pezsgős poharat és kortyoltam egyet és bólintottam, hogy igen.

-Miért tetted!? Ismernek minket az emberek!-

-Nos, Mikey azt mondta, hogy rám bízza, jó ötletnek tűnt.- mondtam zavartan a hangja hallatán.

-Rindou Haitani, Sanzu Haruchiyo - mondta valaki felénk közeledve. - Örülök, hogy látlak titeket, azt mondták, hogy kettesben jöttetek, és szeretnék gratulálni!- mondta.

Felnéztem a férfira, szőke és fekete hajjal, tetoválásokkal a két kezén.

Hanma - mondta Rindou bosszúsan. - Hanma! - mondta boldogan Sanzu.

-És ki ez a szépség? -mondta felém fordulva, kezemet a kezébe vette és megcsókolta.

- Félelmetes, milyen úriember.- mondtam egy kis pírral az arcomon.

-Nem vagyunk melegek.-mondta Rindou. -Küldetésben vagyunk ezért kérlek, ne mondogasd az embereknek, hogy melegek vagyunk.

-Várj, nem vagyunk melegek?-kérdezte Sanzu.

Halk kuncogást hallattam, annyira kiment a fejéből, hogy hol is vagyunk. Hanma megragad egy széket és leül mellém.

-Mi a küldetés?- kérdezte. Kinyitottam a számat, de Rindou közbeszólt.

-Ne mondd el neki, csak külön akar lenni, és csak összezavar mindent.

-Kedves fickónak tűnik, biztos vagyok benne, hogy be tudnám építeni a tervembe - mondtam, és kortyoltam még néhányat az italomból.

Ennek fura íze van. - mondtam, és visszaköptem a pohárba. - Valaki már egy lépéssel előttünk jár.

Hogy érted?- kérdezte Sanzu. -

-Valaki ecstasyt tett az italomba.-emeltem fel a poharat, hogy megmutassam. - Biztos vagyok benne, hogy a tiétekbe is raktak.-mondtam felállva.- 20 perc alatt megtudom a szükséges információkat, csak üljetek itt és nézzetek ki jól.

Elsétálva tőlük nem vették a fáradságot a vitatkozással, körülnézve a szobában, olyan embert kerestem, aki úgy hordja az ecstasyt, mint a cukorkát. Elhaladok néhány ember mellett, és beleütközök néhány idősebb férfiba, bementem a hely hátsó szobájába. Félhomály volt, úgy tűnt, ez az a helyiség, amelyet magánrendezvényekre tartanak fenn. A távolból hallottam egy érdekes beszélgetést.

-Kérlek, adj egy kicsit.-könyörgött a férfi.

-Nem, befejeztem veled az üzletet, ha elkapnának, mindketten lezuhannánk, és túl sok van a rovásomon.- mondta a férfi, és elment.

A sarokból kinézve megláttam a férfit térdelni, úgy tűnt, hogy összeomlott.

Hé - kiáltottam érte. - Mit keresel? -kérdeztem.

-Semmit. Ne foglalkozzon velem egy olyan édes kislány, mint te - mondta felállva, és letörölte a könnyeket az arcáról.

- Ez kell, ugye? - kérdeztem feltartva a fehér porral teli kis zacskót. Hamar odarohant hozzám, és a torkom köré fonta ujjait és a falhoz nyomott.

- Bármennyit fizetek, csak adj egy kicsit, kérlek.- könyörgött.

-Hajlandó vagy meghalni, hogy tápláld a függőséget?-kérdeztem.

-Igen, kérem!- könyörgött még mindig.

Abban a pillanatban megjelent mögötte Sanzu és leütötte egy üvegpalackal.

Felnéztem Sanzura, akinek mosoly terült el az arcán.

-Honnan tudtad, hogy ő volt az?-kérdezte.

-Egy kilóméterről lehetett látni a pornyomokat az ingén. Pupillái 10-szer akkorák, mint a normál, és úgy nézett ki, mintha nem tudna 5 percnél tovább ülni.-magyaráztam. És kivettem a zsebéből ezt a cetlit, rajta a neved.- mondtam és átadtam neki.-Most már csak annyit kell tennünk, hogy megkérdezzük, ki hajt rád, és megvan a bűnös.

-Nagyszerű most már csak arra kell ügyelni, hogy Rindou és Hanma ne igyanak túl sokat, amíg kikérdezzük a palit.

-Hogy mit mondtál?- kérdeztem.- Nem ihatnak semmit, amit hoznak nekik!-mondtam, miközben levettem a magassarkúmat, és elkezdtem visszarohanni az asztalhoz.

A távolban láttam, hogy a két férfi a szájához emeli a poharat, de éppen időben értem oda és vettem ki a kezükből.


-Ti idióták, mondtam, hogy ne igyatok semmit!

- Azt mondtad nekünk, hogy ne igyuk az asztalon lévőkből.-javított ki Hanma.9

Elkaptad a csávót?- kérdezte Rindou.

-Elkaptuk az egyiket, Sanzuval hagytam

-Te kibaszottul bolond vagy!? Soha ne hagyd egyedül az árulókat Haruval!

A másik két férfival a hátsó szobába sétálva hallottam meg a halk sírást.

-Beszélj vagy folytatom.- szólalt meg Sanzu.

Bekukucskálva láttam, hogy egy fogóval mellette ül a földön, és letépi a férfi körmeit.

NEM TUDOM A NEVÉT.-kiáltotta a férfi fájdalmasan.

Nem hiszek neked, uu!!- énekelte Sanzu, kitépve a másik körmét.

Rendben, hagyd abba, hadd intézzem én.- mondtam leguggolva, és elővettem a férfi telefonját a zsebéből.

-Remélem, nem vagy olyan hülye, hogy törölted a legutóbbi üzeneteidet. Ez csak megkönnyítené a dolgom hogy megtaláljam, amire szükségem van.

-Megcsalja a feleségét egy prostival, klassz. Igen, igen, nem fontos.- mondtam magamban.
-Hmm, ez érdekes - mondtam a szöveget olvasva. -Úgy tűnik, az utolsó hívása egy Shuji Hanmához szólt- megfordultam, hogy megnézzem a magas férfit, és felálltam. - Kezdettől fogva tudtam, hogy te vagy, csak egy kis mókás megerősítést akartam.- mondtam.

-És honnan tudtad, hogy én vagyok az? - kérdezte önelégült mosollyal az arcán.

- Az italom egészen addig a pillanatig érintetlen volt addig amíg le nem ültél, elterelted figyelmemet azzal, hogy megfogtad a kezem, hogy ne vegyem észre a mögöttem lévő férfit, aki beledobta az italomban. Ez egy igazán okos lépés volt, mivel nagyon szeretem az olyan férfiakat mint te. De ami igazán megdöbbentett, az a zsebeid tartalma volt.-mondtam és elővettem a pénztárcáját és a mobiltelefonját.

-Az utolsó telefonhívásod egy ismeretlen számtól volt, pár pillanattal azelőtt, hogy oda jöttél. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de akár ide is hívhattad ezt a hülyeséget - mutattam a földön fekvő férfira.

-Wow Rindou, azt mondtad, hogy jó tolvaj, de nem említetted, hogy nyomozó is.-dicsérte a munkámat. Rindou sóhajtott.- Ügyes voltál. Most öld meg Hanmát.- csak nevettem. -Kérlek, tudom, hogy csak egy teszt volt, nincs ok arra, hogy megöljek valakit, aki Mikeynak dolgozik.

-Szexi, vicces és okos.-mondta Sanzu, és felállt mellém.

-Ez egy igen szórakoztató élmény volt, mondd meg Mikeynak, hogy szívesen csinálnék még hasonlót. - mondta Hanma és ezzel el is ment. Én csak dúdolgattam és lenéztem Hanma órájára, amit sikerült ellopnom tőle.

-Mindent kitaláltál 45 perc alatt, ez lenyűgöző - mondta Sanzu, megfordult, és fejbe lőtte a férfit. Kicsit megijedtem.-Mocskos tolvaj volt, olyan, mint te.

-Ez fenyegetés?

- Egyáltalán nem, csak emlékeztetőül - mondta elhaladva mellettem. Idióta, mintha nem venném észre, hogy ellopta a karkötőmet a csuklómról, de hagyom, hogy megtartsa. Hagyom, hogy azt higgye, nem vettem észre.

*

Mikey a székében ült az irodájában, szórakozott tekintettel vizslatott engem.

-Hanma azt mondta, hogy kevesebb, mint 10 perc alatt rájöttél.- kezdte.-Ez igaz Haruchiyo?

-Főnök, ő már az elejétől fogva véget vethetett volna, de úgy döntött, hogy elhúzza a szórakozás kedvéért.-mondta a férfi mellette állva.-Jó vagy, be kell vallanom, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó leszel. Egy kicsit túl jó" - mondta aggódva.-Te nem vagy zsaru, vagy ilyesmi?

-Nem, de már voltam az egyik közelében, és mindenre megtanított, amit tud.

-Akkor miért nem vagy az?-kérdezte Mikey.

- Huh?

-Miért nem vagy zsaru? - kérdezte újra. -Megvan benned a lehetőség, hogy valódi életet élj

Az egyetlen ember, aki valaha is feltette ezt a kérdést, az Naoto, de láttam, mit tesz vele ez az élet. Naoto elvesztette társát Bonten miatt. Brutális volt és hetekig nem tért magához, nem hiszem, hogy valaha is át akarok élni hasonlót.

-Mindegy, most külön vagy Bontentől. Hetente egyszer lesz egy új küldetésed, ez idő alatt vagy megbízatlak helyettem, vagy csinálsz amit csak akarsz. Mehettek

Ahogy mindannyian elhagytuk az irodát, Mikey és én ellentétes irányba indultunk. Sanzu utánam kiáltott, hogy várjam meg. Mellém sétált, és a vállamra vetette a karját, és előre-hátra billegett.

-Mit akarsz ma csinálni? Kérdezte.

-Aludni. Kimerült vagyok.

Ó nemár! Gyerünk, miért nem megyünk el szórakozni?! - mondta izgatottan.

- Attól függ, milyen szórakozás.