Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

4

Másnap a lépcső aljába vártam, hogy Sanzu elkészüljön végre. - Elég sokáig tartott - mondta mellém sétálva.

-Én? Nézz magadra, még mindig nem vagy kész a készülődéssel.- mutattam rá, miközben a blézerével a kezébe éppen gombolta be az ingét. Erre csak egy válrántás volt a válasza. Ma este az a célunk, hogy megtaláljuk az árulót. Mikey azt akarja, hogy „kitágítsam a látókörömet", és képezzem ki, magam hogy a legjobb bérgyilkosuk legyek Sanzu után.

A helyzet azonban az, hogy nem szeretem bepiszkítani a kezeimet. Hanmával a klubban találkoztunk, végignéztem az itt tartózkodó embereken. Olyan könnyű észrevenni a gazdagokat és a szemétládákat, akik idejönnek a feleségeik háta mögött. - Nagyon dögös vagy - mondta Hanma, és a vállamra tette a kezét.
Leemeltem magamról a karját.

-Érints meg még egyszer, és megöllek.- morogtam neki. Sanzu felhorkant Hanma sikertelen próbálkozására.

-Látom a célpontunkat.-mondtam nekik miközben belekortyoltam az italomba.

-Mi? Máris?-kérdezte Sanzu. Mire rám kapta a tekintetét már közeledtem a férfihoz, lekaptam egy italt a mellettem lévő asztalról, és úgy tettem mintha véletlenül öntöttem volna le őt.

-Oh, nagyon sajnálom.-mondtam brit akcentussal. -Hadd segítsek.-mondtam, és kisegítettem a blézeréből. Megfordult, hogy kiabáljon velem, de visszafogta magát, amint meglátott.

-Az egész az én hibám kedvesem, jobban kellett volna figyelnem a környezetemre.- mentegetőzött. -Hogy hívnak?

-Katy.- mondtam, és felé nyújtottam a kezem, hogy megrázza. Hümmögött és megfogta a kezem.

- Szép név Katy, segítesz átöltözni, mivel tönkretetted ezeket? -kérdezte mosolyogva.

-Ez csak természetes.

Követve őt hátra, hallottam, ahogy Hanma és Sanzu civakodnak a fülhallgatómban.

-Valami elterelte a figyelmed? - kérdezte a férfi.

-Igen, valójában vettem ma be pár szem tablettát.-mondtam. Hirtelen abbamaradt a civakodás a fülemben, hirtelen csend lett, amitől csomóba keletkezett a gyomromba.

-Ezek ketten végre abbahagyták az ordibálást?- kérdezte az ingujját feltűrve.

Egy pillanatra megdermedtem, amikor megéreztem, hogy valamit a karomba fecskendez, és a testem rögtön elzsibbadt.

Egy pillanatra megdermedtem, amikor megéreztem, hogy valamit a karomba fecskendez, a testem rögtön elzsibbadt.

A fenébe, még 20 perce sem voltunk itt, és már elkaptak minket. A testem a földre zuhant, de nem éreztem semmit, bár még mindig ébren voltam, nem tudtam megmozdulni. A férfi odasétált hozzám, és leguggolt hozzám.

-Most pedig lássuk, ki is vagy valójában.- mondta a melltartómba nyúlva, és elővette az igazolványomat. -Mizuki, sokkal jobban tetszik, mint a Katy.- simogatta meg az arcom.

Meg voltam kötve. Hanma és Sanzu mellé, löktek , akik szintén meg voltak kötözve. Úgy tűnt, ők ketten igazi harcot vívtak ki. Ha ezek ketten befogják a pofájukat...

-Nem hiszem el, hogy ti küldtétek nekem ezt az amatőrt.-nevetett. -De nagyon csinos, szerinted mennyit ér? Talán milliókat. - mondta a fülem mögé tűrve a hajamat.

Lehunytam a szemem és lassan, nyugodtan lélegeztem. Miközben a férfi arról beszélt, hogy mindannyiunkat megfog ölni. Lassan átvágtam a nyakkendőt, amivel a lábam volt megkötve, majd a karomnál is. Ez a kis kés volt a legjobb dolog, amit valaha elloptam Anától. Éreztem, ahogy a torkom köré fonódik egy kéz.

-Mit éreznének ha megölnélek téged előttük?- kérdezte, és lehúzta a számról a ragtapaszt

- Ne törődj vele, halott leszel, mielőtt lehetőség adódna.- köptem rá. Ő csak vissza ragasztotta a számat.

-Egy óra múlva visszajövök, talán akkor magától a bonten fejétől fogjuk megtudni.

3 férfi követte őt, csak kettőt hagytak hátra. Azokat egyedül is leverem, nem? Fejemet Hanma vállára hajtva hangosan felsóhajtottam.

-Hé! tilos hozzányúlni!- kiáltott rám. Lejött a tapasz a számról és elkezdtem hangosan zokogni.

-De ő a barátom! - kiáltottam, és könnyek csorogtak végig az arcomon. - Ha meghalok, a lehető legközelebb akarok lenni hozzá.- zokogtam.

Ahh, rendben.-mondta kétségbeesetten. - Csak fogd be, jézusom!- Érzem, ahogy a zavarodottság sugárzik a mellettem lévő két bonten tagról.

Lassan elkezdtem levágni a kötelet Hanma kezéről, majd a lábáról. Abban a pillanatban, amikor megérezte, hogy a kötél leesik, egy pillanat alatt felállt, és egyenesen a két férfi felé futott, és kiütötte őket. Felálltam és kioldottam Sanzut is.

-Remek előadás volt!-mondta Hanma és megragadva engem elkezdett táncolni.

-Tudom, ne érjen hozzám! - mondtam bosszúsan elhúzódva tőle. Megfordultam Sanzu felé:

-Jól vagy?-kérdeztem.

-Mit érdekel?-kérdezte bosszúsan, miközben dörzsölte a csuklóját.

-Bazdmeg, csak kérdeztem.- Szemeimet forgatva lehajoltam a két eszméletlen férfihoz, és kivettem zsebükből a pénztárcájukat. Összerezzent, ahogy lövéseket hallottam közvetlenül mellettem. -Jézusom Haruchiyo, nem tudtad volna megvárni, amíg arrébb lépek? Sanzu megköszörülte a torkát.

-Emlékezz, miről beszéltünk.

-Ó, ugyan már halottak...

Tedd vissza!

Felnyögtem, és leejtettem a tartalmat a kezeim közül a földre, és megfordultam, hogy elmenjek, Hanma megállított.

-Várnak ránk - mondta visszatartva.

Figyelmesen hallgatóztam az ajtó mögül, nem aggódtam annyira, de el akarom kerülni a lehető legtöbb vérontást. Felnézve elmosolyodtam magamban.

-Szerintetek ti ketten elfértek ott? - kérdeztem felfelé mutatva

*

-Hihetetlen, hogy megtudtál győzni minket erről.- mondta Sanzu, miközben átkúsztunk a szellőzőn.


- Inkább lőjenek le, vagy ez?- kérdeztem. Nem szólt semmit, láttam egy kijáratot közvetlenül előttünk.

-Imádom, nagyszerű a kilátás.- mondta Hanma, aki közvetlenül mögöttem akart lenni. A rövid ruhám elkezdett felcsúszni, néhány másodpercenként megálltam, hogy visszahúzzam.

Egy hosszabb időre megálltam.

-Miaz?-kérdezte Sanzu.

-Érzed ezt?-kérdeztem. Másodpercekkel utána recsegést hallottunk, és egy "Uh Oh"-t hallattunk, ahogy a szellőzőn keresztül lezuhantunk az alattunk lévő szőnyegpadlóra. Felnyögtem a fájdalomtól, amikor Hanma felsegített.

-Futás!.-kiáltotta.

Sanzu maga mellé húzott. Hanmának pedig megparancsolta hogy hátul legyen.


-Miért én legyek elől!? Kérdeztem.

-Azért hogy szemmel tarthassalak.

-Ó, tényleg azt hiszed, hogy így elárullak titeket?

-Igen.- jött a válasz egyszerre a kettőtöl.

Óvatosan sétáltunk tovább, Sanzu fegyverével a kezében.

Lekapcsolták a lámpákat, és hallottam, a halk lépteket körülöttünk és az elfojtott kiabálást. Kezdtem pánikolni, nem láttam semmit. Visszakapcsolták a lámpák. Csak Hanma és én voltunk. Ijedt pillantást vetettünk egymásra, látva Sanzu fegyverét a földön.

*

-Azt mondtam, hogy a lányt hozd!-kiáltotta a férfi.

-Azt hittem ő az!-kiáltott vissza a másik. -Nem az én hibám, hogy hosszú a haja ezért azt hittem lány!- kiáltott Sanzura utalva, aki ismét meg volt kötözve.

A két férfi a távolban vitatkozott, miközben Hanma és én szorosan követtük őket.

-Haha, sírt. - nevetett Hanma, én pedig mellbe csaptam.

-Ki kell találni hogyan hozzuk ki onnan, már tudom, ha most lövünk...


Lőj!.-mondta, és felém nyújtotta a fegyvert.

-Mi?

Hallottad, lődd le őket.

-Nem, megőrültél! Nem ölök embereket.- mondtam bosszúsan. A kezembe tette a fegyvert, és intett, hogy lőjek.

-Lőj, különben áruló vagy.- mondta. -Hamar lejár az időd.

-Ő nem a lány, nincs szükségem rá, szabadulj meg tőle" - mondta a férfi.

Kidugtam a fejem a fal takarásából, és rájöttem, hogy nincs más választásom, az előtte álló férfi biztosan nem habozik. Lassított felvételként befordultam a sarkon, a fegyvert az egyik férfi felé emeltem, volt egy ezredmásodpercem gondolkodni. Csak egyetlen puskalövés maradt, amely visszhangzott a folyosón. Kinyitottam a szemem, féltem, hogy elhibáztam, de pontosan tudom, soha nem hibázok. A hátraeső férfira néztem, tökéletes lövés egyenesen a fejét találtam el. Lelőttem a másik férfit, aki futott, hogy segítsen neki, mindketten meghaltak.

Remegett a kezem, korábban is gyilkoltam már embereket másokon keresztül, de a saját kezemmel soha. Soha nem gondoltam volna, hogy így fog megtörténni az első gyilkosságom.


-Nagyon jól célzol.- mondta Hanma vidáman elsétálva mellettem, hogy felsegítse Sanzut.

Dühösnek éreztem magam, éreztem magam. Dühösen elrohantam a kettő mellett, miközben megpróbálták megkérdezni, hová megyek. Haza akarok menni, fáradt vagyok. Nem akarok több embert megölni.

*


-Hogy érted, hogy elvesztetted!? - kérdezte Mikey az előtte álló két férfit.

-Nem tudom, elfutott, aztán soha nem jött vissza. Egy órán keresztül kerestük, de csak holttestet találtunk holttestek után. Azt feltételezzük, hogy elkapták, és most meghalt.- magyarázta Hanma.

Sanzu csendben ült, miközben Mikey és Hanma civakodott. SMS-t küldött nekem, türelmesen várva valamire, bármire, ami bizonyítja, hogy életben vagyok.

Mikey irodájának ajtaja kitárult, én pedig fáradtan, izzadtan és vérben ázva léptem be

-Úristen.- mondta Hanma az orra alatt, és rám nézett. Mikey és Sanzu csendben figyelték a mozdulataimat. Az asztalra csaptam a fegyvert, és megfordultam, hogy kisétáljak.

-A problémákat megoldottuk, megyek zuhanyozni.

-Ne! Várj!- kiáltott Sanzu és utánam iramodott.

-Mi történt? Megsérültél?-ért mellém.

-Volt egy feladatom, amit elvégeztem - mondtam zavartan.

-Egy órán keresztül kerestünk, legalább 40 halottat számoltunk össze.- mondta, miközbe követett engem a fürdőszobába.

-Ahogy mondtam, megoldottam a problémát.- mondtam megfordulva, és megpróbáltam az arcába csukni a fürdőszoba ajtaját.

-Mi történt?- kérdezte újra. Ez volt az az oldalam, amit jól elrejtettem, nem hiszem el, hogy csak ez kellett ahhoz, hogy egy férfi újra előhozza ezt belőlem. Nem tudom miért, de most megvan a saját célom


"Védd Haruchiyo Sanzut"