Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

27

Biztos, hogy ez így van? - kérdeztem Bajitól, miközben a nappaliba vásárolt asztal utasításait bámultam.

- Úristen, már százszor elmondtam, hogy igen. - mondta magabiztosan. A vállam megrántva letettem az utasításokat és lefeküdtem a kanapéra és elővettem a telefonomat. A relaxációm nagyjából 3 másodpercig tartott, az ajtó kinyílt és becsapódott. Kazutora dühösen csörtetett be a nappaliba.

- Itt vannak a barátaid. - mondta dühösen, és felment az emeletre. Bajival ugyanolyan zavarodott tekintettel néztünk egymásra, mielőtt felkeltem, hogy megnézzem, ki van kint. Amikor kinyitottam a bejárati ajtót, láttam, hogy Ran a kocsi ajtajának támaszkodik, egyenesen rám nézett és mosolyogva integetett. Sanzu épp beszélt valakivel telefonon mellette, de hamarosan rám nézett, és ő is intett.

*

- Ez egy igazán szép lakás. - mondta Ran, és kortyolt egyet a csésze kávéból, amit készítettem neki. Bajival ketten keresztbe tett kézzel bámultuk a két férfit a konyhaasztalnál.

- Tudod, milyen veszélyes itt lenni? - kérdeztem.

- Megvan ennek a háromnak a védelme, nem? - kérdezte Ran. Sanzu nem nézett fel, miközben Baji szemével ölni lehetne.

-Mondhatok vala....

- Nem! - szakította félbe Baji Sanzut. - Érezd magad szerencsésnek, hogy nem öllek meg, amiért majdnem megölted Chifuyut, hogy információkat szerezz tőle. Szerencséd van, hogy nem öllek meg azért, mert szó szerint kiűztél mindkettőnket abból a kibaszott országból! - üvöltötte.

Majdnem elfelejtettem, hogy Sanzu aktívan megverte Chifuyut minden alkalommal, amikor meglátta, aminek eredményeként Chifuyu arra kényszerítette Bajit, hogy csatlakozzon hozzánk New Yorkba. Megköszörültem a torkom, hogy oldjam a feszültséget.

- Miért vagytok itt?

Ran mindkét kezét Sanzu vállára tette, és erősen megszorította.

- Kérdezd meg Sanzut!

- Én csak látni akartalak és beszélgetni.- suttogta amit én alig hallottam.

- Mi?

- Látni akartalak..-suttogta, de ezt se hallottam.

- Mi?!

- Óh isten, beszélgetni akar veled! - ordította idegbeteg módjára Baji.

- Tényleg?- kérdeztem Sanzutól mosolyogva amire bólintott egyet.

- Nem vagytok gyerekek, nőjetek már fel! - nyögte Baji és elsétált.

- Haru, ha beszélgetni akarsz, írhattál volna nekem. - mosolyogtam. Rám nézett és elmosolyodott, ekkor az enyém egy kicsit elhalványult, de nem annyira, hogy észrevegye. Be van drogozva...

- Klassz, hova megyünk? - kérdezte Kazutora a konyhába lépve. A karját a vállamra rakta, másik kezével pedig elfordította a fejemet, hogy megcsókoljon. Basszus ez most kínos. Csak mosolyogva az arcán Sanzu felé fordult. Sanzu olyan erősen ökölbe szorította az öklét, hogy az ujjpercei elfehéredtek. A bejárati ajtó kinyílt és Chifuyu kocogott be a konyhába. Egy pillantást vetett Sanzura, és szarkasztikusan összerezzent, ahogy csak tudott, mielőtt elnevette magát.

- Most nem nyúlhatsz hozzám, te köcsög! - mondta Chifuyu, Sanzu homlokát megpöccintve és elszaladt.

*

A bevásárlóközpontban sétálva Kazutora és Sanzu között álltam, Ran pedig mögöttem. Nem tudom, hogyan keveredtem ebbe a zűrzavarba, de remélem, hamarosan vége lesz.

- Éhes vagy? - kérdezte tőlem Sanzu.

- Nem, csak egy órája ettünk. - beszélt helyettem Kazutora.

- Nem téged kérdeztelek.

- Gyűlöllek!

Mindketten mozdulatlanul meredtek egymásra, ezért inkább Ran mellé sétáltam. Bele harapott a perecbe és felnevetett.

- Ez nagyon jó, kérsz? - kérdezte tömött szájjal.

- Rohadtul elegem van a játékaidból! - mondta Sanzu Kazutorának, és meglökte, Kazutora pedig visszalökte. Éreztem, hogy lüktetni kezd a fejem, ezek felnőtt férfiak és éppen verekednek egy bevásárlóközpontban...

- ELÉG! - kiáltottam.

Abba hagyták a verekedés és csalódott tekintettel néztek rám.

- Álljatok fel! - morogtam rájuk. Mindketten azonnal felálltak a földről. Először Kazutorára mutattam. - Te... nem vagyunk együtt! - mondtam, majd Sanzuhoz fordultam. - És te... NEM vagyunk együtt, nem vagyok kötve senkihez, és ha továbbra is így viselkedtek, Rindou valószínűleg meghal!

- Remélem nem..- motyogta Ran.

- Sajnálom. - dadogta Sanzu

- Én is sajnálom.- mondta Kazutora.

- Kazu azt akarom, hogy menj el a boltba és segíts a lányoknak ma, Sanzu, te pedig hogy hagyd abba ez a faszságot, és menj bizonyítékot keresni, hogy Rindou él-e még.

- És te mit fogsz csinálni? - kérdezte Kazutora.

- Vásárolunk. - mondta Ran.

Kazutora odalépett hozzám, hogy késztetésből búcsút csókot adjon, lényegében figyelmen kívül hagyva mindazt, amit mondtam.

- Később találkozunk. - mondta és megcsókolta az arcomat.

- Igen később találkozunk csajszi. - mondta Sanzu megcsókolva a másik arcomat és elment.

Hallottam, ahogy Ran nevet a hátam mögül. Lassan Ranhoz fordultam és ütni kezdtem ahol értem.

*

Ültünk az étteremben, és csak tologattam a villával a tányéron lévő ételt. Nyilvánvalóan ideges voltam, és mélyen elgondolkodtam, de Ran ezt nem bánta, mivel folyamatosan bosszantott

- Végül beszélned kell velük. - mondta. Leraktam a villámat és bosszúsan néztem rá.

- Tudom, kit akarok, hogy kivel akarok együtt lenni.

- Akkor menj, mondd meg neki!

- Elég..

- Nyuszika, tudom, hogy ez megterhelő, tudom, hogy olyan nyugodtnak és zavartalannak tűnök, de annyira zavar, hogy azért jöttünk ide, hogy megkeressük a testvéremet, de ehelyett elakadok, és valami szerelmi háromszöget nézek, ami szó szerint meg akarlak fojtani. - mondta. Rindou miatt jöttek vissza, és én még semmit sem tettem, hogy megtaláljam. Majdnem elfelejtettem, hogy miért vannak itt. Kibaszott hülye vagyok. Elővettem a telefonom.

- Add a telefonodat. - mondtam.

10 percen belül sikerült nyomon követnem Rindous utolsó tartózkodási helyét. Felhívtam Sanzut, hátha talált már valamit.

- Hé, mizu? kérdezte. - Találtál már valamit?

Sóhajtott. - Még semmi, csak egy csomó zsákutca. Milliószor átnéztem Hanma e-mailjeit, és semmi sincs.

- 15-re érted megyek, légy készen. - mondtam letéve.

Én megyek egyedül, két cím van. Ti menjetek az elsőre, én pedig a másodikra. - köszönt el Ran megölelve és adott egy puszit a homlokomra. -Jó, hogy visszatértél. - mondta mosolyogva.

*

Sanzuval csak álltunk és néztük a kis farmházat a város keleti részén.

- Ez nekem nem tűnik olyan bíztatónak. - mondta Sanzu és bedugta mindkét kezét a kabátja zsebébe. Igaza volt, ez a hely elég elhagyatott. Bár tökéletes hely lenne elrejteni valakit, különösen olyanokat, mint Rindou. Oda mentem hogy kopogjak az ajtón, de Sanzu gyorsan megfogta a csuklómat, hogy megállítson.

- Hülye vagy, nem kopogtatunk be, csak rúgd be. - mondta. Elrántottam a csuklómat és bekopogtam az ajtón. Vártunk egy pillanatig, majd meghallottuk a csoszogás hangját belülről. Ökölbe szorítottam a kezem, és vártam, hogy kinyissák az ajtót. Az ajtó lassan kinyílik, feltárva egy idős hölgyet.

- Igen? - kérdezte. Idegesen felnevettem, Sanzu csak nézte, amint megpróbálom elmagyarázni ennek a szegény nőnek, miért vagyunk a verandáján.

- A rendőrségtől vagyunk és szeretnénk feltenni pár kérdést egy eltűnt személlyel kapcsolatban. - mondtam. Lehetetlen, hogy azt higgye, hogy a New York-i rendőrségtől vagyunk, úgy nézünk ki, mint minden idők két legkeresettebb bűnözője.

- Miért nem mondtad! Gyertek be! - mondta boldogan. Rámosolyogtam, és elképedtem, hogy a hazugságom bevált. Mindkettőnket leültetett a nappali kanapéjára, és töltött nekünk egy csésze teát. - Nagyon szép pár vagytok. - mondta félbeszakítva minket.

- Kedves magától, de nem vagyunk egy pár.

- Legalábbis még nem. - mondta a néni.

Elvékonyítottam az ajkaimat, és csak kínosan biccentettem egyet a fejemmel. Sanzu széles mosollyal csak egyetértett a nővel.

- Ezt a férfit keressük. - mondta Sanzu, és elővett egy fényképet Rindouról, és átnyújtotta a hölgynek. Erősen tanulmányozta a fényképet, láttam a másodperc töredékét, amikor felismerte, csak egy másodperc volt, amit Sanzu nem vett észre.

- Soha nem láttam. - mondta, és visszaadta a fényképet. Hümmögtem a válaszára.

- Mondja , miért hazudik?
A nő idegesen felnevetett, és letette a teáját.

- Mondták nekem, hogy okos lány vagy, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Sanzu és én teljesen össze voltunk zavarodva. - Nos, megtettem minden tőlem telhetőt. most elmegyek - mondta felállva.

Néztük, ahogy a bejárati ajtóhoz megy, és távozik.

- Mi a fasz volt ez? - kérdezte Sanzu.

- Fogalmam sincs - mondtam az ajtóra nézve. Felálltam és felé sétáltam, és megpróbáltam kinyitni az ajtót, ami kívülről zárva volt.

- Nem! - rángattam a kilincset, amíg el nem tört.

- Idióta! - mondta Sanzu, és adott egy kis pofont a tarkómra. Megfogott és vissza vitt a kanapéra majd rádobott.

- Figyelj és tanulj. - mondta, és felemelte a lábát, hogy berúgja az ajtót. Semmi. Addig csinálta újra és újra, amíg fájni nem kezdett neki. Eltelt egy óra, és kipróbáltunk minden ablakot, hátsó ajtót, pinceablakot, mindent. A nappali padlóján ültünk, nem tudtuk, mit csináljunk. Térerő is alig volt. Hamarosan Sanzu telefonja csörögni kezdett. Hitetlenkedve nézett le a telefonjára, és hangosította ki.

- Hello? - mondta Sanzu.

- Szia Haruchiyo. - mondta Rindou monoton hangon.

- Merre vagy!?

- Most nem fontos, az a fontos, hogy megtanuljatok együtt dolgozni anélkül, hogy összebalhéznátok.- kezdte. Az új küldetés mindkettőtöknek az, hogy csapatként dolgozzatok, nincs kábítószer, nincs romantika. Oldjátok meg. - Ezzel letette a telefont.

- Ezek tényleg átbasztak minket?! - kiáltottam fel. Sanzu a földhöz csapta a telefonját, és felsóhajtott.

- Úgy tűnik.