Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

8

A küldetés, amelyre Mikey küldött nagy volt, olyan nagy, hogy a Haitani testvérek, Sanzu és Kaku is csatlakozni fognak hozzám. Belenéztem a tükörbe és vettem egy mély levegőt. 2 napom volt a felkészülésre, és ez még idegtépőbbé tette. Sanzu visszatért, de ismét elkerültem. Nem tudom, mi ütött belénk tegnap este, hisz nem szeretjük egymást.

A szobámból kilépve egyenesen nekiütköztem.
- Éppen hozzád indultam! - mondta boldogan. -Elviszlek vásárolni.

-Huh? Miért?- kérdeztem értetlenül.

-Sokkal szebb ruhák kellenek, mint ami a szekrényedben van, és szükséged lesz néhány ékszerre is.- mondta és megfogta a kezem. -Amit akarsz, azt megveszem neked.

*

-Sanzu, ez a 15. ruha, amit felpróbáltam, tarthatok egy kis szünetet? - kérdeztem, és elhúztam az öltöző függönyt. Keresztbe tett karral nézett rám, és leült a kanapéra.

-Gyere közelebb - mondta és felém intett. Felmordultam és megforgattam a szemeimet, ahogy odamentem hozzá, ő pedig átkarolt és lehúzott az ölébe. -Ezt sem szeretem, a zöld nem áll jól neked. Próbáld fel ezt, szerintem tökéletes lesz.- mondta és átnyújtott nekem egy másik ruhát.

- Eddig is ezt mondtad.

-Biztos vagyok benne, hogy ez tökéletes lesz!

Felkeltem és újra átöltöztem. Megnéztem az árcédulát, és majdnem hanyatt vágódtam.

- Csúnyán néz ki! - kiáltottam neki.

-Hadd lássam!

-Nem, utálom! A függönyt elhúzta, és elakadt a szava.

- Bassza meg.- mondta az orra alatt.

- Mondtam, hogy csúnya.- hazudtam, amikor megpróbáltam levenni, de behúzta a függönyt és megragadta a csuklómat.

- Annyira jól nézel ki - mondta. Egyik kezét a hátamra tette, a másikkal, pedig úgy tartotta a kezem, mintha táncolnánk. -Te vagy a legszebb lány, akit valaha láttam.-Lehajolt, hogy megcsókoljon, de a telefonom pittyegett. Sóhajtottam. Lenéztem az imént kapott üzenetre, és tudtam, hogy nem tudok kiszabadulni abból, amit éppen kértek tőlem.

-Mennem kell - mondtam, nem vettem fel vele a szemkontaktust. - Utálom a ruhát - mondtam, és hagytam, hogy lecsússzon rólam. Megfordultam és elkezdtem felvenni a saját ruháimat.

- Ez mi itt?- kérdezte, és a hegeket végig simította a hátamom. Gyorsan megpördültem, és az inggel eltakartam a csupasz mellkasomat.

-Kérlek, ne érj hozzám. - kezdett könnyezni a szemem. Csak bólintott a fejével, és hátrált tőlem egy lépést. - Sajnálom - suttogtam.

-Nem, rendben van, néha túl idegesítő vagyok.- mondta, majd békén hagyott, hogy átöltözzek. Felsóhajtottam, nem akartam így elriasztani. Szó nélkül kirohantam a próbafülkéből, és elmentem mellette. Csak nézte, ahogy a kocsihoz megyek. A próbafülke felé fordult, és felvette a ruhát, amit próbáltam az előbb. Ránézett:

-Nem tudod, milyen szép vagy valójában.- sóhajtott. Beülve a kocsiba visszamentünk a házba, ahol Hanma azt akarta, hogy találkozzak vele. Mi a fenét akar most tőlem?!

Az irodájába vonultam és kinyitottam az ajtót.

- Itt vagyok...- Az előtte ülő ismeretlen férfira néztem, eléggé bosszúsnak tűnt. Szerintem Hanma ezt teszi az emberekkel.

Foglj helyet. - intett, hogy üljek le. Leültem a férfi mellé és vártam, hogy megszólaljon.

-Nincs egész nap időm erre a hülyeségre.- szólalt meg az ismeretlen.