Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

15

Ebben a fejezetben kicsit felpörögnek az események. Kicsit katyvasz lehet számotokra ez a fejezet, de mire végig olvassátok megértitek! Ne felejtsetek el csillagozni! ❤️

Sanzu megkért hogy legyek csendesebb, mivel ez egy kényes téma Mikey számára. Egy elhagyatott épülethez érkeztünk, úgy nézett ki mint egy árkád, egy magas 10 emeletes épület. Bementünk és Mikey leült az egyik székre.

-Miért nézel így? - suttogtam Mikeynak

-Miért suttogsz? - mondta bosszúsan.

-Nem tudom, nem szabad, hogy itt legyünk?

- Az idegeimre mész!

Sanzu elszaladt, hogy idehozzon valakit. Most először hagyott egyedül Mikeyval.

- Szeretnék mondani valamit.- mondta komolyan. -Gyere, ülj le.
Leültem mellé, és fáradt szemeit bámultam, ahogy előre nézett.

-Amióta ismerlek, mindig gondoskodtál a dolgokról, még akkor is, ha nem kérték. Te és én valóban egyformák vagyunk, csak vigyázz Haruchiyóra helyettem, oké?

- Persze, Mikey - mondtam zavartan.

Sanzu visszajött és leültetett egy fekete hajú fiút az egyik székre.

-Sanzu, egyedül akarok maradni Takemichivel. - mondta. Szóval ő Takemichi. Mikey felé fordultam, aki Takemichi tarkójához tartotta a fegyvert. Odarohantam és megfogtam Mikey karját, de Sanzu elrángatott onnan ki a folyosóra.

-Nem megyek innen sehova!.- mondtam.

-Engedelmeskedj neki!- mondta és megpróbált elrángatni.

-Haru!- kiáltottam rá. -Ha nem engedsz el, felrúglak!- fenyegettem, de nem hallgatott rá. Nem volt más választásom hasba térdeltem és kigáncsoltam. -Mondtam, hogy engedj el. Menj, várj kint - mondtam neki.

*

Eltelt 25 perc, céltalanul sétáltam. Hallottam a lövéseket és a sikoltozást, sikoltozás a kinti emberektől. Kinéztem a legfelső emeleti ablakon, és láttam, hogy az emberek felfelé mutatnak.

-Gyerünk! - kiáltotta Mikey.

-Mi a fasz..- suttogtam magamnak. Mikey ugrani készült. Rohantam, amilyen gyorsan csak tudtam. Hogy hagyhattam volna ki, hogy meghalljon. Berontottam a tetőajtón, és megláttam Mikeyt

-MIKEY! - kiáltott utána Sanzu az épület aljáról.

Abban a pillanatban megbotlott, olyan gyorsan futottam, ahogy csak tudtam. Kinyújtottam felé a kezem, és hamarosan azon kaptam magam, hogy az épületről kirepülve próbáltam megfogni a kezét. Tágra nyílt szemekkel nézett rám, miközben ujjaink összeértek. Ekkor izzadva és lihegve ébredtem. Felültem, és próbáltam levegőhöz jutni.

-Mizuki, jól vagy? - kérdezte felriadva mellettem Sanzu. Köhögni kezdtem, és hamarosan hánytam. Sanzu megfogta a hajam, miközben többször hánytam a szemetesbe. Hirtelen felálltam, és kirohantam a szobából, Sanzu próbált marasztalni de én elmentem. Felszaladtam a 3. emeletre, és Mikey szobájába mentem. Kinyitottam az ajtót, mozdulatlanul álltam, és láttam, hogy csak ült az ágyban, könnyekkel a szemében.

Mi a faszt keresel te itt!? - kiáltott rám. - Menj a picsába...

-Kérlek, ne öld meg magad - mondtam, becsukva magam mögött az ajtót és kulcsra zártam.

- Tudtam! - mondta a fogát csikorgatva. Kikelt az ágyból és a falhoz szorított. - TE VISSZA HOZTÁL IDE! - kiáltotta. A fejemhez tartotta a fegyverét. - Lefogadom, hogy ha most azonnal megöllek, visszajössz. - sírta el magát újra.

Sajnálom Mikey - mondtam sajnálkozva, szinte magam is sírva. - Nem tudom, miről beszélsz.- suttogtam. Térdre rogyott, és a lábamba kapaszkodott, miközben letette a fegyvert a földre, és csak sírt.

-Miért hoztál vissza?!


2 évvel később

-Rendben, értem. - mondtam a munkatársamnak, miközben előkészítettem a következő rendelést. Megragadtam a tányérokat és elindultam az asztalokhoz. Leraktam a vendégek asztalára, és elmosolyodtam. Visszamentem a konyhába és felsóhajtottam.

-Miaz? A New York-i életstílus nem az, amit reméltél? - kérdezte a munkatársam.

- Nem, nem erről van szó, csak nem aludtam sokat. - mondtam egy apró mosollyal. - Megyek elszívok egy cigit, 10 perc és jövök.- mondtam, és levettem a kötényem.

Éppen hogy kiléptem a hátsó ajtón lövéseket és sikoltozásokat hallottam meg és éreztem hogy valaki a hátam mögött áll.

-Azt hitted, hogy megszökhetsz előlem, hercegnő? - kérdezte.

Vissza az időbe

-Mizuki! - mondta Sanzu és az arcomba csettintett ujjaival. Megráztam a fejem, és próbáltam visszanyerni a homályos látásomat.
- Mindig ezt csinálod! - panaszkodott.
Kinyitotta a kocsiajtót és kisegített.

-Nem mindennap megyünk 5 órás autóútra, szerelmem, kimerült vagyok!- mondtam mosolyogva.

Megcsodáltam a szállodát amit egy teljes hétre csak a Bonten vett ki. Hatalmas és gyönyörű. Ma egy éve hogy elloptam Koko kártyáját.

-Nem örülsz, hogy loptam tőled? - mondtam boldogan, miközben Koko mellett sétáltam, és összefontam a karjainkat.

-Ó, igen, nagyon boldog vagyok, hogy egy kurva ellopott tőlem 9 ezer dollárt, és a főnököm lett. - mondta gúnyosan.

- Óh, Koko ne légy olyan morcos, vakációzni jöttünk!- mondta Ran a másik oldalamon egy itallal a kezében, napszemüveggel és kigombolt Hawaii ingével.

- Én örülök, hogy itt vagy! - mondta Kaku boldogan - Legalább kordában tartod a hülyéket.

- Juhu...- mondta Rindou egykedvűen.

Megfordultam hogy láthassam a mögöttünk lévőket.

- Ugyan Mikey! Gyorsabban is tudod szedni a lábaidat!- kiáltottam neki.

-Otthon maradhattál volna. - suttogta Sanzu Mikeynak. - Fel fogod idegesíteni őt, ha végig ilyen leszel.

-Túl korai, hogy ébren legyek, beszéljünk újra néhány óra múlva.- mondta ásítva.

-Már ideges Hanma távozása miatt, nem kell rontani a helyzetén. - emlékeztette Sanzu.

-Igen, igen - mondta Mikey, és lesöpörte.

Sanzuval felmentünk a szobánkba és elkezdtünk kipakolni. Kinyitottam az erkélyünk mindkét ajtaját, és éreztem a hűvös nyári szellőt, közvetlenül az óceánra néztünk. Mögém lépett, és átkarolta a derekam, és megcsókolta a nyakam oldalát.

- Milyen a kilátás? - kérdeztem.

- Jobb lenne, ha meztelen lennél. -suttogta bőrömre. Megforgattam a szemeimet és megpördültem, hogy megcsókoljam.

-Te vagy a valaha volt legidegesítőbb ember akivel találkoztam.

-Tudom.- dúdolta ajkaimra és vissza csókolt. -Menjünk igyunk valamit!

7 hónapja beszéltem le Mikey-t az öngyilkosságról, eseménydús volt az a 7 hónap. Elmentem Takemichi esküvőjére Kazutorával, Sanzunak ez nem tetszett. Aztán Sanzu megpróbált megküzdeni Kazutorával bla bla bla. Hanma elhagyta a Bontent, ami bántott, kicsit összenőttünk, és sikerült jól kijönnöm vele, de ő egyszerűen eltűnt, Anával együtt. Végleg leragadtam a Bontennél, Sanzu pedig őrültebb, mint valaha.


* -Csak lődd le! - kiáltott rám Sanzu, miközben a fegyverrel küszködtem.

-Ó, istenem, próbálkozom! - kiáltottam vissza bosszúsan, lassan megfordulva, hogy csalódottan nézzek rá.

- Úgy tűnik, akkor felrobbantjuk a helyet! - mondta, és meggyújtotta a gyufát.

-MI!?*

De valahogy kisebb nagyobb sikerrel tudom őt irányítani. Kimentünk az ebédlőbe, ahol a többiek már ebédeltek.