Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

22

Végig hátradőlve feküdtem, és élveztem az előttünk álló autózást, fülhallgatóval a fülemben, nem törődve a körülöttem lévő világgal. Egyszer csak megéreztem, hogy kiveszik a fülemből.
 
- Mindjárt ott vagyunk, ülj fel.
 
-  Ugyan már, tényleg oda kell mennem? - nyögtem felülve.
 
- Csak pár órát bírj ki,  legalább az itt élők többségét ismered. - mondta. Rám pillantott, és mosolyogva nézett vissza az útra, mielőtt megdörzsölte volna a combomat. - Ígérem, minden rendben lesz szerelmem.
 
 - Chifuyu is ott lesz?
 
- Természetesen, ő és Pah elég jól ismerik egymást. Ígérem nem leszünk ott sokáig. - nyugtatott meg Kazutora.
 
Nagyon szerettem volna találkozni a barátaival, körülbelül másfél éve elmentem vele Takemichi esküvőjére, de nem igazán találkoztam senkivel, mivel el voltam rejtve. Nem volt a legcsodálatosabb ötlet, hogy valaki Bontenből ott legyen.
 
Odaértünk és már láttam, hogy rengeteg ember megy befelé. Az pánik eluralkodott rajtam, és elővettem a kis gyógyszeres üveget de Kazutora megragadta a csuklómat, hogy megállítson.
 
- Nincs szükséged ezekre, én végig veled leszek. - mondta és vissza tette a táskámba. Odalépett az oldalamhoz, és  kisegített az autóból. Aggódtam. Nem tudni ki ismeri őt és ad neki fülest, hogy itt vagyok. 6 hónapja, hogy elhagytam Bontent. Egyikükkel sem beszéltem, még Mikeyval sem. Néhány hónapig visszautasítottam a pénzt, amit megpróbált nekünk küldeni, míg végül abbahagyta. Rosszul voltam a gondolattól, hogy valamelyikük meglát. Főleg ő, Sanzu. Sokat gondoltam rá, nem volt könnyű elhagyni azt a férfit, akit szerettem. Visszatekintve látnom kellett volna hogy ez lesz belőle, de annyira naiv voltam. Elvakult a szépségétől. Kazutora átkarolta a derekam, miközben beléptünk. Szemei ​​fürkésztek, mielőtt megtalálták volna az asztalt. Éreztem, hogy kezdek hiperventillálni.
 
-Nyugi. - mondta, és megcsókolta az arcom. Csak mosolyogtam, és úgy tettem, mintha nem lennék olyan ideges. Odaértünk az asztalhoz és megláttam pár ismerős arcot. Hakkai, Baji és Chifuyu.
 
- Ó! Ez Mizuki! - mondta boldogan a lány Hakkai mellett. Felállt, és kikapott Kazutora karjaiból.
 
-Hakkai sokat mesélt rólad! Yuzuha vagyok. -  mondta bemutatkozva.
 
Leültetett maga mellé. Velem szemben egy lila hajú férfi ült.
 
- Szia. Mitsuya vagyok. - mondta, és kinyújtotta a kezét, hogy megrázzam.
 
 Megráztam a kezét, de éreztem valaki tekintetét a karomon, ahol még mindig ott van a Bonten tetoválásom. Mitsuya mellett ülőre néztem. Kazutora megköszörülte a torkát, hogy enyhítse a feszültséget. Odahúzott egy széket és leült mellém.
 
- Mizuki ő Draken. - mondta bemutatva minket.
 
- Örülök, hogy találkoztunk. - mondtam mosolyogva.
 
-Örülök, hogy találkoztunk.
 
- Mizuki?! - kiáltott fel valaki Draken mellett. Takecmichi.
 
- Pont olyan gyönyörű vagy, mint ahogy Kazutora mesélte! - mondta a Michi mellett ülő lány.
 
És így kezdődött az esténk.
 
*
 
 
 
- Szóval Mizuki. - kezdte Yuzuha. - Hogy tetszik New York?
 
- Valóban elképesztő, nemrég nyitottuk meg saját éttermünket, és az üzlet is jól megy. - mondtam és  kortyoltam egyet a vizemből.
 
- Ez nagyszerű! Talán egyszer Hakkai és én elmehetnénk meglátogatni, mindig is arról álmodoztam, hogy New Yorkba megyek.
 
- Yuzuha! Nem hívhatod meg magad csak úgy helyekre! – mondta neki a bátyja.
 
- Ó, kérlek, mintha nem ezt csinálnád állandóan Mitsuyával! - mondta vissza.
 
-  Ez azért van, mert évek óta ismerem Taka-Chant!
 
- Megyek, hozok egy szelet tortát, megleszel? - kérdezte tőlem Kazutora. Bólintottam, és megcsókoltam, mielőtt felállt, hogy elmenjen. A  helyére rögtön leült Takemichi.
 
- Mikor jöttél vissza!? - kérdezte.
 
- Én is örülök, hogy megismertelek. - mondtam. Még nem találkozott velem, rövid ideig találkoztam vele, de nem emlékszik rá, mióta megváltoztattam a múltat.
 
- Nincs sok időm, de vigyáznod kell. Ott voltam, amikor Mikey ugrott, mindenre emlékszem, kérlek, tudom, hogy őrültségnek hangzik, de veszélyben vagy! - mondta kétségbeesetten.
 
 Mielőtt kinyithattam volna a számat, kirángattak a helyemről.
 
-Táncolunk? - kérdezte Draken.
 
- Nincs kedvem..-  mondtam kissé ellenségesen, miközben  vonszolt. Kéz a kézben elkezdtünk táncolni.
 
- Sokat hallottam rólad. - mondta. - Takemichi ha Mikeyról vagy Bontenrőn van szó, kicsit őrült lesz. Ne beszélj vele, ha nem muszáj. - magyarázta. -Itt biztonságban vagy, ne hallgass rá, senki sem tudja, hogy visszatértél, és itt senki sem fog nekik mondani semmit.
 
 - Hol van Fuyu és Baji? - kérdeztem körülnézve őket.
 
- Kicsit körül néznek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a titkod rejtve maradjon. Van egy motorkerékpár üzletem, és vacsora után találkozunk mindannyian. - mondta. Megforgatott és ekkor pillantotta meg a nyakláncomat. -Hol szerezted ezt? - kérdezte rásimítva.
 
- Mikey adta nekem. - mondtam zavartan.
 
-  Neked adta Emma nyakláncát?
 
- I-igen. - dadogtam, amikor észrevettem a hangnem változását. Nem volt dühös, de sértettnek tűnt.
 
- Ismerted Emmát?
 
- Igen. Nagyon is. - mondta mosolyogva. Gyorsan témát váltott. - Szóval New York, mi?
 
-Igen - mondtam kínosan, miközben újra táncoltunk.
 
- Meddig tervezel ott maradni?
 
- Valószínűleg életem végéig,  nem térhetek vissza ide. Még az is, hogy most itt vagyok, kiborít, de Kazu miatt bármi.
 
- Ti ketten nagyon szeretitek egymást, úgy látom, ez szép. Megérdemlitek egymást..Vigyázz rá, sok mindenen ment keresztül. Nagyon sokat beszél rólad. - mondta.
 
Szemem Kazutorát keresi, amint egy barack hajú férfival beszélgetett a tortánál. Rögtön elmosolyodtam őt látva.
 
- Szeretem őt.
 
- Mozdulj, hadd táncoljak a lánnyal. - szólalt meg egy hang mellettünk. Megfordultam, hogy megölelhessem Chifuyut. - Hónapok óta nem láttam, és máris mindenkitől ellopod!? - mondta Drakennek.
 
- Csak a tiéd. -  mondta gyengéden, és átadott Chifuyunak.  - Ma este még beszélünk,  szeretnék feltenni néhány kérdést. - bólintottam.
 
-Mindenkit megismertél? - kérdezte Chifuyu.
 
- Úgy érzem, mindannyian ismerik a titkaimat és meg akarnak ölni.
 
- Ne aggódj, csak kevesen tudják, a többiek azt hiszik, hogy a védelmünk alatt vagy, se több, se kevesebb.
 
- Hol van ma este? - kérdeztem kíváncsian. Szomorú pillantást vetett rám a kérdésemre.
 
- Kint van, de nincs a közelben.
 
-Láttad őt? - kérdeztem.
 
- Igen. - szorította meg az öleléset.
 
- Tudsz mondani valamit róla?
 
- Tudod, hogy nem tehetem meg – mondta, és megpörgetett, mellettünk állt Kazutora
 
- Rajtam kívül mindenkivel táncolsz? - kérdezte mosolyogva
 
- Hamarabb kellett volna kérdezned. - mondtam a karjaiba rohanva. Keze lágyan simogatja a karomat.
 
- Lenyűgözően nézel ki, valahányszor meglátlak, elakad a lélegzetem. - mondta magához húzva. Össze-vissza imbolyogtunk a lassú zenére. Olyan érzés volt, mintha csak mi léteznénk..... Amíg Baji fel nem bukkant.
 
- KEZDŐDJÖN A BULI PUTRIFEJŰEK! - kiabált a mikrofonba, mielőtt lejátszotta a LMFAO-t. Nem tudtam nem nevetni. Idióta.
 
*
 
Hamarosan véget ért a buli, mindenki be volt rugva, én távol maradtam az ivástól, de Kazutora viszont elkezdte kihívni Bajit, és hát itt vagyok, segítek neki sétálni a kocsihoz.
 
 - Annyira utállak. - nevettem. Lustán felemelte a kezét és megfogta az arcom.
 
- Annyira tökéletes vagy – suttogta. - Egyszerűen megennélek olyan cuki vagy.
 
- Kérlek szállj be a kocsiba. - mondtam és besegítettem hátúlra. Ahogy  becsatoltam, el is aludt. - Úgy tűnik, nem Drakenhez megyünk. - mondtam az orrom alatt, és becsuktam az ajtót. Éppen be akartam ülni a kormányhoz, amikor éreztem, hogy valaki bámul.
 
- Tudom hogy ott vagy! - kiáltottam a koromsötétbe.
 
-  Az érzékszerveid még mindig olyan jók, mint régen. - mondta, miközben kisétált az árnyékból.
 
Nem tudtam lenyelni a gombócot a torkomban, és éreztem, hogy a könnyeim elkezdenek hullani Odafutottam hozzá és szorosan megöleltem.
 
- Annyira hiányoztál! - mondtam.
 
- Te is nekem. - mondta Koko és visszaölelt. - Mindnyájunknak hiányzol, nincs nap, hogy ne gondolnék rád.
 
 Visszahúzódtam, hogy ránézzek, millió kérdésem volt.
 
- Hogy vagytok? - kérdeztem. - Hogy van Haru? Hogy van Mikey? A többiek még élnek? Hogy van Mr. DJ Rindou? - Koko nevetett.
 
- Mindenki jól van, ne aggódj, Haru egyre jobban van. Időnként rád kérdez, de tudod, hogy megy.
 
Hallottuk, hogy valakinek megköszüröli a torkát.
 
- Nem szabadna itt lenned - mondta, én pedig az Inupi néven ismert, hosszú szőkehajúra néztem. - Szigorú parancsom van, hogy megbizonyosodjak róla, hogy Bontenből senki ne menjen a közelébe, beleértve téged is.. Koko
 
- Tudom, egyszerűen nem tudtam visszafogni magam. - mondta, és a mosolyogva. Indulás előtt becsúsztatott nekem egy papírt. - Hívjon fel holnap reggel, mindenki elmegy küldetésre. - mondta. Megint megöleltem.
 
- Szeretlek Koko, ha elmondhatod akkor mond a többieknek, hogy hiányoznak!
 
- Bárcsak megtehetném, de nem is tudják, hogy visszatértél, lehet, hogy megnéztem a banki tranzakcióidat, de lehet, hogy nem, a titkod nálam biztonságban van. - mondta elengedve. Leintette Inupit, és elment.
 
- Úgy teszek, mintha nem láttam volna semmit. - mondta, és ő is elindult.
 
Beülve a kormány mögé még ránéztem Kazura aki mélyen aludt. Rásimítottam az arcára. Kemény 17 órás repülő út vár ránk haza New Yorkba.
 
-Menjünk haza szerelmem.- suttogom és beindítottam az autót, hogy utolérhessem Chifuyuékat.