Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

24

4 nap telt el azóta, hogy Koko közölte a hírt, hogy az egész Bonten New Yorkban lesz. Nem tudom, hogyan magyarázzam el Kazutorának, hogy tudom, de tudom, hogy nem lesz boldog.

- Akkor mennünk kell.- mondta.

- Nem tehetjük meg, hogy most jöttünk vissza, és nem tudom, meddig lesznek itt. Nem hagyhatjuk újra a lányoknak, hogy vigyázzanak a boltra. - könyörögtem neki.

- Nem maradhatsz itt, nem biztonságos, bezárhatjuk az üzletet, ameddig kell, amíg el nem mennek.

- Mitől félsz annyira? - kérdeztem.

- MITŐL FÉLEK!? - kiáltott rám. - TUDOM HOGY ŐT JOBBAN SZERETED. TUDOM HA MEGLÁTOD RÖGTÖN A KARJAIBA SZALADSZ! NEM AKARLAK ELVESZÍTENI!

A fülemre tapasztottam kezeimet, és elkezdtem körbejárni a szobánkban, miközben továbbra is sikoltozott velem. Értem mi a baja, de tudta, mibe ugrott bele, amikor randizni kezdett velem.

- Mondtam, hogy nem kellett volna belevágnunk egy kapcsolatba. - mondtam nyugodtan. Mind ketten könnyáztatta szemekkel bámuljunk egymást. - Rindou eltűnt, én pedig segítek nekik megtalálni, te pedig nem tudsz megállítani, Kazutora! - mondtam szigorúan remegő hangon.

Nem szólt semmit, kiment a szobából, és becsapta maga mögött az ajtót. Leültem az ágyra, kezembe szorítva a fejem.

Elővettem a telefonom, és megnéztem az összes régi fotót Sanzuról és rólam. Tudom, hogy nem szabadna, de néha nehéz, nem érzem jól magam Kazutorával, és folyton azt hajtogatom magamban, hogy ha megpróbálom, akkor menni fog, de semmi sem működik. A hamis instagrammomba bejelentkezve megnéztem Sanzu profilját. Nem posztolt semmit, mióta utoljára láttam őt. Szó szerint mindenki azt hiszi, hogy meghalt. Utolsó posztja egy fénykép volt rólunk, amint az arcomat csókolja miközben én szélesen mosolyogtam. Mondtam neki, hogy ezt me tegye közzé, mert szörnyen nézek ki. Jót nevettem ennek a fényképnek az emlékére. Úgy érzem, rossz irányba haladok. Sajnálom Kazutorát. Talán egy másik életben.

*

Napok teltek el, és Kazutorával megegyeztünk abban, hogy a szakítás a legjobb megoldás számunkra. Nem volt mérges vagy ideges, de mindenesetre jobb, ha barátok maradunk csak.

Befejeztem a pult takarítását, és kihoztam az utolsó ételt a várakozó embereknek, majd visszasétáltam a konyhába, és felsóhajtottam.

- A New York-i élet nem olyan, mint amilyennek gondoltad? - kérdezte Katy.

- De igen, csak most van egy kis gebasz. - mondtam.

Megrezzentem a pisztolylövés hallatán, ökölbe szorítottam a kezem és lehunytam a szemem.

- Kira, fogd meg Emilit és menjetek az irodámba.

- Mi? És veled mi lesz? - kérdezte.

- Nem lesz semmi baj, menj csak. - mondtam.

Felkaptam egy kést a pultról, és az ajtó felé fordultam, hogy kimenjek. Amikor kinyitottam az ajtót, ismerős zöld szemekkel találkoztam.

- Azt hitted, hogy megszökhetsz előlem, hercegnő? - kérdezte Sanzu.

Mélyet sóhajtottam a megkönnyebbüléstől.

- Jézusom, megijesztettél, seggfej, azt hittem, hogy valaki meg akar ölni!

- Nem lepődsz meg, hogy látsz? - kérdezte zavartan.

- Persze, hogy nem hülye, tudtam, hogy jössz, ilyen sokáig elrejtettek, tudom, hogy megtalálsz ha nagyon akarod.- mondtam letéve a kést.

Csak bámultuk egymást, a haja máshogy nézett ki. A rózsaszín majdnem kifakúlt és rövidebb lett. Erősebbnek tűnt, mintha többet edzett volna.

- Jól nézel ki. - mondta, megtörve a feszültséget.

- Igen, te is - mondtam halkan.

Kazutora berohant az étkezőbe és rögtön észre vett minket.

- Tudnom kellett volna, hogy te vagy az. - mondta bosszúsan.

- Kazutora, örülök, hogy látlak. - mondta Sanzu vad vigyorral az arcán.

- Megmondtam, hogy ne lövöldözz te faszfejű! - mondta Ran, besétálva és tarkón csapta Sanzut. Mielőtt Ran megfordulhatott volna, hogy felém nézzen, én már ölelésbe is vontam.

- Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tudsz hiányi. - mondtam.

- Jaj, lassíts, édesem, leállítod a keringésemet! - nevetett. - Téged is jó látni.

- Nagyszerű a találkozás véget ért, elmehettek. - mondta Kazutora megragadva a karomat.

- Kazu ne bánts. - mondtam, és próbáltam elengedni a szorítását. Meg sem mozdult.

- Azt mondta, engedd el. - mondta Emili a konyhaajtóból. Mindannyian felkaptuk a rá a fejünket. - Hagyd elmenni, vagy meghalsz.

- Nem vagyok az ellenséged, Kazutora, kérlek, ne bánts!

Gyakorlatilag könyörögtem neki. Sanzu és Ran álltak és néztek minket. Sanzu örült, hogy Kazutorával szétesünk.

- Válassz most azonnal, én vagy bonten.- mondta. - Most kezdtél jobban lenni, és már majdnem egy év telt el, kérlek, ne ess vissza.-

- Sajnálom, de a barátaimnak szükségük van rám - mondtam elrántva tőle a karomat. Csak bólintott a fejével. Megfogtam az arcát, és a szemembe nézett. - Ígérem, nem fogok elesni, esküszöm rá! - mondtam megcsókolva.


Sanzu kényelmetlenül nézte ahogy megcsókoltam Kazutorát közvetlenül előtte.

- Istenem, most csókolta meg Kazutorát - mondta Ran nevetve és ránk mutatott.

- Igen, látom te seggfej. - mondta Sanzu bosszúsan.

- Menj haza és pihenj, eleget tettél értem, kérlek ne aggódj- - mondtam neki.

- Szeretlek. - mondta nekem, mielőtt Ranre és Sanzura nézett. - Ha bármi történik vele, én megöllek benneteket. - mondta, mielőtt kiment.

Ran odasétált a két lányhoz, akik a konyhaajtóban álltak edényekkel a kezükben, harcra készen.

- Hát nem ti ketten vagytok a legaranyosabbak? - mondta leguggolva a szintjükre. Katy Emilire nézett, mielőtt egy serpenyővel a feje tetejére ütött és a földre esett. Sanzu és én csak néztük, ahogy ezek a gyerekek legyőzik őt, és kiverik a szart belőle.

- Miért nem csókoltál meg így? - kérdezte Sanzu.1

- Mert nem is kellene egymás közelében lennünk, Haruchiyo. - emlékeztettem.

- De jobban vagyok. - mondta tanácstalanul.

- Mi?

- Igen, tudom, hogy nem tudsz sokat, de sokat változtam, miattad és magam miatt, de főleg miattad. - ismerte be. - Nem igazán drogozok többé, itt-ott füvezek, de egyre jobban vagyok. Mielőtt bármi mást mondhattam volna, belépett Mikey, mellette Kakucho és Koko.

- Mizuki. - mondta mikor elém sétált.

- Manjiro, üdv New Yorkban.

*

A földön ülve kötöztembe és tisztítottam ki Ran sebeit. Négy ember kelett ahoz, hogy leszedjék róla Emiliéket.

- Mivel eteted ezeket a gyerekeket? - kérdezte Ran.

- magasabbik Katy , a másik Emili, ők a kis testőreim az edzésen.- mondtam mosolyogva.

- Ez a krumpli őrülten jó! - mondta Kaku Emilinek

- Még jó, én csináltam. - mondta vissza kissé ellenségesen. Kaku lassan rágta, és csak bámult rá. Katy viszont túl közel ült Mikeyhoz, és őt bámulta.

- Segíthetek? Kérdezte.

- Szeretlek! - mondta áhítattal.

- Ki képezi ki őket? Hanma? - viccelődött. idegesen felnevettem.

- Igen, Hanma...

Éreztem, hogy a karok körülölelnek, felemelnek a földről és elrángatnak.

- Gyere. - mondta Sanzu, és berángat az irodámba. Bezárta mögöttünk az ajtót, és elé állt, megakadájozva, hogy elmenjek. - Beszélnünk kell róla egyszer. - mondta Sanzu, miközben megpróbáltam elmenni mellette.

- Mi van, ha nem akarok?

- Akkor egész nap itt ülünk, amíg nem mondasz valamit. - mondta az ajtó elé ülve.

- Ne légy gyerekes.- mondtam bosszúsan. Egy ideig még háborogtam de hamar meguntam.


- Mikey parancsa volt. - ​​mondtam végül megtörve az 5 perces csendet. - Nem akartam, de tudtam, hogy muszáj. mondtam, majd szemébe néztem vele.

- Lekerültél a térképről. Hagytalak csak azért, mert szerettelek, még mindig szeretlek. Nem akartalak senki mással látni, de itt vagy most New Yorkban egy másik férfival.

- Nem volt más választásom, Haruchiyo! A saját érdekedben volt.

- A saját érdekem? Tudod, hogy mennyi ideig és milyen keményen kerestelek? Az első hetekben már rád találtam, itt voltam és láttam, hogy kinyitottad ezt az üzletet. Láttalak titeket és olyan boldognak, de mégis szomorúnak tűntél. Nem akartalak többé felzaklatni, ezért elmentem. Elmentem, hogy megélhesd azt az álmod, amit kitaláltál magadnak. Könnyek gördültek végig az arcán. Tudtam. Tudtam, hogy láttam őt, amikor először kinyitottam ezt a helyet, de csak azt hittem csak képzelődök.

- Csak azt akarom, hogy boldog legyél, és sajnálom, hogy ilyen szorosan tartottalak, de te voltál az egyetlen, ami földön tartott. Te vagy minden, amire szükségem van. - Sírt. Lenéztem az ölembe, hogy elrejtsem a könnyeimet mielőtt megszólaltam.

- Minden nap megnéztem a közösségi médiádat.- mondtam egy kis nevetéssel. - Az összes fiókodat lestem, hogy egy pillantást is vehessek rád. - Haru, nem gondoltam komolyan, amit mondtam, amikor elmentem. Kurvára szeretlek.- zokogtam kezembe téve a fejem, hogy elrejtsem az arcom. - Minden éjjel veled álmodtam, te voltál az első dolog, ami eszembe jutott minden reggel, amikor felébredek és lefekvés előtt is. Mindenhol ott voltál.
Leültem a térdemre, és közel hajoltam az arcához.

- Ha meg tudod ígérni, hogy így maradsz, együtt lehetünk, de csak akkor, ha megígéred.

- Esküszöm, az életemre esküszöm! - mondta.

- Akkor keressük meg DJ Rindou-t - mondtam, és gyorsan megcsókoltam az ajkát, mielőtt felálltam.