Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

1

Leültem a kanapéra ahova Sanzu bevitt, és végre leoldotta a kötelet a kezemről. A csuklómat dörzsölve néztem ahogy kinyit egy szekrényt.

-Rég volt nálunk lány, általában asszisztenseket veszünk fel akik itt tartják a ruháikat, de hamar meghallnak. Ezek tuti jók válasz és menj, vedd fel- mondta és hozzám vágott pár göncöt.

Megnéztem a ruhákat, majd rá néztem.

-Mit akartok velem csinálni?-kérdezem tőle.

-Fogalmam sincs. De ha rajtam múlna, feldarabolnám a tested és a folyóba dobnálak.- mondja vigyorogva.

-Figyelj, biztos jó móka veled itt öltözősdit játszani, de a barátaim már biztos keresnek.- mondom és közben elindulnék de megfogja a karomat azzal megállít.

-Mikey látni akar az irodába egy óra múlva, szóval engedelmeskedsz.- hajolt az arcomba, hogy fenyegetőnek érezzem, de nem volt az számomra.

-És ha nem akkor mit csinálsz? Egy kurva tolvaj vagyok, másra nem vagyok alkalmas.- mondom neki.

-És erre fogunk használni.- veregeti meg a vállamat.-Indulj és öltözz.- teszi még hozzá.

-Nem hiszem, hogy érted mit akarok!.- emelem fel a hangomat

Felemelte a kezét, hogy megüssön, de vissza rántottam, elvesztette az egyensúlyát és mielőtt hátra esett magával rántott.

-Ha nem hagyod hogy távozzak akkor megöllek.- mondom és kirántom zsebemből a zsebkésem és a feje mellé szúrom a padlóba.

- Nagyon dögös vagy.- csak ennyit mond mert lépteket hallunk.

-Egy munkát adok neked Haruchiyo.- áll meg mellettünk Mikey. Lehajol kitépi a kést a padlóból és szemügyre veszi.

-Ez az egyik volt emberem kése. Azt hittem hazudott, hogy elhagyta így Sanzu agyon verte.- mondta nekem szemrebbenés nélkül. - kíváncsi vagyok mennyit loptál tőlünk.- mosolyodik el.

-Nem tehetek róla, hogy így élem az életemet. Te viszont tehetsz róla, hogy ártatlan embereket ölsz.- mondom neki.

-Mitől olyan ártatlanok azok az emberek?.- kérdezi miközben mellénk guggol.

-Mitől rosszabb amit én csinálok mint amit te?- kérdezek vissza.

"Gondolkodik.- Hm azt hiszem igazad van.- mondja miközben feláll.

-Szeretnék veled leülni beszélgetni. Rég óta keresek valaki olyat mint amilyen te vagy.- mondja miközben kimegy a szobából.

Lezuhanyoztam, átöltöztem, Sanzu segített letörölni a vért a fejemről. Most először volt gyengéd. Egymás mellett sétáltunk be Mikey irodájába. Leültem az íróasztal elé Sanzu pedig Mikey mögé állt.

-Szóval?.- kérdeztem miközben körmeimet nézegettem és felpakoltam az asztalra a lábaimat, hogy kényelmesen legyek. Mikey szórakozottan nézett rám Sanzu pedig szemeit forgatta.

-Van egy munkalehetőségem számodra.- mondja Mikey és kezével lelöki lábaimat az asztalról.

-Sajnálom, utálok dolgozni.- válaszoltam.

-Tulajdonképpen ugyan azt csinálnád mint eddig, csak most nagy eseményeken kéne a nagyon-nagyon gazdag férfiakat meglopni.-mondta.- Mondhatsz nemet is de akkor megfogunk téged ölni. És én most nem manipulállak csak..

-Nem manipuláció ha hagyom, hogy megtedd.- vágok a szavába.

-Hogy mi?- kérdezi Sanzu

-Azt mondtam hogy ez nem manipuláció, ha hagyom, hogy megtegyétek. Szóval ne érezd rosszul magad, mert könyörgöm, hogy tedd meg.- válaszolom miközben felegyenesedek.

-Igazán érdekes vagy.-mosolyog Mikey.- Ilyeneket mondasz, de nemrég tartóztattak le családon belüli erőszak miatt? - kérdezte. Visszaültem a helyemre, egy pillanatra becsuktam a számat, és gondolkodtam, mielőtt újra megszólaltam.

-Mit tudsz erről?- szólalok meg.

-Tudom hogy hazudsz. Alkut kötök veled, segítesz nekünk, és mi is segítünk neked. Te leszel az ország leggazdagabb nője.- mosolyog rám mind a kettő.

-Hallgatlak.- válaszolom egyből.

-Nem tudom meddig maradsz. Minden attól függ hogyan teljesítesz. Miután végzel az első feladatoddal utána döntök.

-Egy feltétellel.-emelem fel kezem.

-Mi lenne az? Ne felejtsd el te tartozol nekünk.- vág közbe Sanzu.

-Van egy barátom. Mindig velem volt de most rossz emberek keresik. Adjatok neki biztonságot.- válaszolok.

-Kik keresik?- kérdezi Mikey.

-A kikötői maffia. Amíg biztonságba van addig bármit megteszek nektek.- mondom.

- Üdvözlünk a Bontenben Ohara Mizuki.- fog velem kezet Mikey.- De ha elárulsz minket meghalsz. Haruchiyo mutasd meg neki az új szobáját.

-Azonnal főnök.- mondja és kivezet az irodából.

Mikey jött utánunk. A folyosón sétáló férfiba beleütközve megfordultam és bocsánatot kértem.

-Upsz sajnálom.- és folytattam utamat.
Felemelve a kezem az órára pillantottam amit most vettem el a férfitól.

-Igazán tehetséges vagy. Még nem találkoztam olyannal aki úgy képes lopni, hogy észre se veszem.- mondja a mellettem sétáló.

-Tessék, ajándék.- adom oda neki mosolyogva.

-És miért adsz nekem ilyen nagylelkű ajándékot? - kérdezte gúnyosan, miközben felvette.

-Barátok vagyunk.-

-Barátok?- kérdezi

- Nincs sok szóval érezd magad megtisztelve.- veregetem meg vállát.

Sanzu egy pillanatra elgondolkodott. Nem szokott hozzá, hogy mások a barátjának hívják. Általában mindannyian személyes haszonszerzésre használják, de úgy érezte, ez most más lesz. Azon a napon igaz barátot szerzett.

*
Az új ágyamon ülve dúdoltam a dalt, amit hallgattam, és addig nem vettem észre, hogy az ajtómban áll egy férfi, amíg meg nem köszörülte a torkát.

- Ó helló - mondtam, és kivettem a fülhallgatót

- Azért vagyok itt, hogy adjak neked néhány dolgot - mondta Kokonoi, amikor belépett.

- Mi van, Mr. Kokonoi? - kérdeztem megfordulva, hogy jobbra üljek.

-Nem kell hivatalosnak lenni, hívhatsz Kokónak" - mondta és átnyújtott nekem egy dobozt. "Ha velünk akarsz dolgozni, szükséged lesz egy új telefonra és simkártyára. Azt javaslom, tartsd rendkívül korlátozottan a kapcsolatokat.

Örömmel néztem a vadonatúj telefont. "Köszönöm" - mondtam

-A saját fekete kártyádat is odaadom, visszakérhetem az enyémet? Kérdezte.

-Persze... várj. Megkapom a sajátomat?"

-Igen, holnap küldenek egy autót, hogy elvigyenek bevásárolni a szükséges dolgaidat. Hacsak nem szeretnéd, hogy egyikünk személyesen kisérjen el.

- Szívesen töltenék egy kis időt a rózsaszín hajúval.

Sanzu? Tényleg? Miért?" - kérdezte - megvontam a vállam.

-Barátok vagyunk

-Barátok? Sanzunak nincsenek barátai, nem igazán szeretjük.

-Miért? Pedig tök kedvesnek tűnik.

-Mert vannak problémái, de ő Mikey jobb keze, így senki sem mond semmit arról, ahogyan viselkedik.

Mondd, hogyan viselkedik? - kérdeztem, miközben a kezemet az állam alá tettem.

-Ő a bérgyilkosunk, rengeteget mindent csinál a kábítószer-üzletekkel és a kábítószer-bevétellel együtt, de nincs esze. Örömmel kínozza az embereket, függetlenül attól, hogy kik ők. Nem kerülnék hozzá túl közel. Ezen kívül holnap elintéznivalója van, de a többiek szabadok lesznek.

-Ezt olyan könnyen mondtad, hogy egy normális embernek nehezebb lenne megmagyarázni az efféle dolgokat - mondtam ámulattal.

-Minden nap ezt teszem, nem újdonság számomra.

-Megyek aludni.-mondta és kiment.

Talán ez nem lesz olyan rossz. Mindenki nagyon kedvesnek tűnik, de akkor is nagyon rossz a véleményem róluk. Anát hozzáadva a kapcsolatomhoz, SMS-t küldtem neki az új telefonomról, és elmagyaráztam mindent, ami történt.

*

Megpróbáltam elaludni, de csak forgolódtam, és képtelen voltam elaludni, sóhajtottam és felkeltem az ágyból. Kinyitottam az ajtót, és kidugtam a fejem, halvány fény világította meg az üres folyosót. Kiléptem a szobámból, és megkerestem a legközelebbi fürdőszobát, megfogtam a kilincset , és lehunytam a szemem abban a reményben, hogy ez a fürdőszoba.

Zárva volt. A következőhöz lépve ugyanezt tettem, de ez valóban kinyílt. Benéztem, és hallottam, hogy valaki halkan szuszog a sötét szobában.
- Pszt, akárki van itt, megtudod mondani hol a fürdő?.

2 ajtóval arrébb balra, Rin - mondta álmosan és félig bosszúsan.

-Nem Rin vagyok, de köszönöm

- Rajtad a sor, hogy mosogass - motyogta ismét. Becsuktam az ajtót, és megfordultam, hogy ismét megtaláljam a fürdőszobát, ezúttal valakibe bele ütköztem.

-Miért idegesíted a bátyámat? - kérdezte Rindou.

-Csak a fürdőszobát kerestem, sajnálom - mondtam elhaladva mellette.

- Add vissza a pénztárcámat - mondta

-Honnan tudtad?

-A többiekkel ellentétben nem vagyok hülye, tisztában vagyok a környezetemmel.

-Mindig óvatosnak kell lenni azokkal, akik éberek maradnak" - mondtam, és megfordultam, hogy elmenjek.

- Nem fogsz verekedni? -kérdezte. - Meg sem próbálod titkolni, hogy megpróbáltad ellopni a pénztárcámat?

Sóhajtottam és visszafordultam hozzá.

-Ritka, hogy elkapnak, de amikor sikerül csak annyit teszek, hogy vissza adom a cuccait és kész. Azt tanították, hogy ha elkapnak, el kell fogadnom a hibámat, és tovább kell lépnem.

-Szóval azt mondod, ha egyszerűen elkérnénk Koko kártyáját, visszaadnád, és tovább mennél?- Kérdezte. Csak bólintottam, hogy igen.

-Tényleg nem kellett volna elrabolni, de azt hiszem, örülök, hogy megtetted. Szeretek itt lenni, és remélem, még itt maradok egy ideig. Rég volt már, hogy igazi tető van a fejem felett, így őszintén meg kell köszönöm.


-Jó éjt.- mondta megfordulva, hogy elmenjen.

Várj!.- kiáltottam utána - Tudsz valamit? - kezdtem. - Segíts aludni!

-Nem tudok, de megkérdezheted Sanzut, az ő ajtaja közvetlenül Ranéval szemben van. Biztos vagyok benne, hogy az a seggfej még mindig fent van. - mondta a mellettem lévő ajtóra mutatva.
-Csak kopogj kétszer, és kinyitja.

Kétszer kopogtam az ajtón, ami ki is nyílt.

-Rindouuuu!- kiáltott. -Te nem Rin vagy

- Nem, én csak egy fizető vásárló vagyok - mondtam boldogan

-Én nem foglalkozom szexmunkával kedvesem, de próbálkozz Rannál ő benne lenne.-mondta, és megpróbálta bezárni előttem az ajtót.

- Hallottam, hogy drogot kaptál.

A szobájában ülve körülnéztem, nem tartottam hippi típusnak. de a szobája úgy nézett ki. Egy igazi drogos palota.

-Tehát mit kérsz?- kérdezte, miközben a táskájából egy dobozt másik után vette ki. "

-Csak valamit, ami segít elaludni.

-Ez jó?- kérdezte és elővett egy kis doboz erős nyugtatót.

-Ja köszi.

-Tessék, pillanatok alatt elalszol.- dobja oda a kis üveget.- hacsak nem akarsz repülni.- teszi még hozzá.

-Nem köszi, ragaszkodok a saját tablettáimhoz, amit alig szedek be - vicceltem.

-Ez mégis mit jelent?-kérdezi. - Milyen tablettákat szedsz?

-Mindenféle szarra rávettek, az orvosok azt mondják, hogy sok problémám van, de egyszerűen nem úgy látják a világot, ahogy én - mondtam, és bevettem kb 4 db tablettát.


Csak mosolygott rám, az arcán lévő hegeket nézve észre vette, hogy bámulom

-Ezeket fiatalabb koromban kaptam, ez egy nagyon csúnya történet, amiről nem szeretek beszélni- mondta, és helyet foglalt az ágyán.

-Bocsánat a bámulásért, nem akartam- mondtam. Az igazat megvallva, nem is tudom, miért kezdtem el bámulni. Felkeltem és oda sétáltam mellé és az arcához hajoltam.

-Gyönyörű szemeid vannak - mondtam elveszve bennük. Hátradőlt, és éreztem a testéből kisugárzó hőt. -Most ne idegeskedj Sanzu, nem harapok. Bár fogalmam sincs a személyes térről.-mondtam megérintve a haját.

- Igazán furcsa vagy.

-igazából én is tudom, hogy 3 napja hülye vagyok. Valószínűleg a elvonások miatt van, de ez csodálatos érzés - ismertem be.

-Óvatosnak kell lenned, ha ilyen dolgokat csinálsz, az elvonási tünetek halálhoz vezethetnek.

Sóhajtottam és visszaültem. - Bárcsak - mondtam az orrom alatt.

Éreztem, hogy a szemeim elkezdenek elnehezülni, de csak beszélgettünk tovább, hallgattam ahogy az életről beszél. Hamarosan úgy éreztem, hogy elalszom, az oldalamra feküdtem a kanapén a szobájában, és éreztem, hogy végre elalszom. Csendben felkelt és rám rakott egy takarót.

- Barátok. - suttogta magában mosolyogva.

*
Csoszogásra ébredve kinyitottam a szemem.

-Jó reggelt.-szólt hozzám Sanzu.

Az oldalamra borultam és a készülődő férfira néztem. Rajta van a kosztümnadrág, az ingje még kigombolva, a nyakkendőjét pedig még meg kellett kötni. Elkezdte begombolni az ingét és rendbe tenni a gallérját.

-Nem akartalak felébreszteni. De jó hogy végre abbahagyod a horkolást- viccelődött.

Kitört belőlem egy halk nevetést, a hangom még mindig kissé rekedtes volt.

- Nem te vagy az első, aki ezt mondja - mondtam hátamra fordulva, hogy az arcomra, hogy lássam a plafont. - És biztos vagyok benne, hogy nem te leszel az utolsó.

Leült mellém és felvette a cipőjét.

-Nyugodtan maradhatsz itt, ameddig csak akarsz, csak hagyj egy listát, hogy milyen szarokat szedsz, amire mindenképp szükséged van.

-Akarsz egy listát a zsebed tartalmáról is?- kérdeztem mindent tartva, ami benne volt.
- Lássuk csak, megvan a pénztárcád, van egy hajgumi, amit megtartok - mondtam a csuklómra csúsztatva. -Van egy óvszer, és van egy szép képünk.- mondtam rá nézve. -Ők kik?- kérdeztem a képen látható kislányt és idősebb férfit nézve.

kikapta a kezemből a fényképet és a pénztárcáját, és felállt.

-Az idősebb a bátyám, biztos találkozunk ma vele .- mondta.

-És a kislány?

Fogalmam sincs.-mondta, és kiindult

-VÁRJ, ELFELEJTETTED AZ ÓVSZERT!" - kiáltottam, amikor kiment a szobából, és becsukta maga mögött az ajtót.

Elővettem még egy dolgot, amit elvettem tőle, és megnéztem. Egy fotó magáról és Rindouról. Félbehajtottam a fényképet, így csak Sanzut néztem. Kíváncsi vagyok, ki is ő valójában, biztos vagyok benne, hogy pillanatok alatt felfedem az összes titkát.

Az ajtó ismét kinyílt, és Kokó lépett be rajta.

-Haru azt mondta, hogy itt vagy, készen állsz az indulásra?-kérdezte. Becsúsztatva a fényképet a zsebembe mosolygok rá.

-Körülbelül 10 percen belül készen leszek.

-Azt mondtam, hogy csak amit muszáj - mondta Koko az öltöző előtti kis kanapén ülve. Eltoltam a függönyt, hogy felfedjem a ruhámat, ami rajtam van.

-Ha rendezvényekre megyek, úgy kell öltözködnöm mint egy milliomos egy átlagos kedd délutánon. - mondtam a nagy tükörbe nézve. A szemem végigjárt a saját testemen, csak én tudtam, mi rejlik a ruha alatt.

Koko hangosan felsóhajtott. -Dícséred még magad vagy megyünk tovább?
Kifizetem az utolsót, amit akartam, és már ki is léptünk az utcára. Egy férfiba ütközve bocsánatot kértem, és folytattuk a sétánkat.

Amikor visszaértünk Koko kocsijához, megadtam neki Ana címét. Hamar megérkeztünk és beléptünk a kis lakásba. -Anaaaaaa, Anaaaaaaa énekeltem. - Gyere ki, gyere ki, bárhol is vagy - kiáltottam egy táskát lerakva az asztalra

Koko körülnézett a kis lakásba. Ana cigarettával a kezében jött ki a szobájából, döbbenten nézett ránk.

-Hűha, tényleg beszippantott Bonten baromsága.-mondta Kokora nézve.

-Ez mégis mit jelentsen? - kérdezte Kokó

-Oh semmit - mondta gúnyosan, és kifújta a füstöt.

Nyugodj le Ana, most a védelmük alatt állsz. Nem kell ilyennek lenned. - mondtam, miközben kivettem az édességeket, amiket vettem neki.

-Nincs szükségem senki védelmére, meg tudom védeni magam - mondta bosszúsan.-Mi van a táskában? kérdezte.

- Mindenféle lopott cucc, mindezt a városból kaptam - mondtam közömbösen. Koko az asztalon lévő pénztárcákat, számlákat, ékszereket nézegeti.

- Ez az én órám? - kérdezte, miközben felvette az asztalról.

-Egyszerűen olyan könnyű ellopni.- mondtam bocsánatkérően, miközben visszatette a csuklójára.

-Van pénzed megvenni ezeket a dolgokat, miért lopsz tovább?. kérdezte.

-Szereti gyakorolni, bár ő a legjobb, még mindig szeret megbizonyosodni a saját érdekében.- mondta Ana, és leült. -Srácok, nagyon szerencsések vagytok, hogy meggyőztétek őt, hogy csatlakozzon hozzátok, nem ti vagytok az elsők. Sok embert visszautasított, akik a segítségét kérték.

-És hol vannak most azok az emberek? - kérdezte Koko.

- a Folyóban vagy az árokban valahol - mondta Ana és még egyre rágyújtott

Koko lenézett a telefonjára: -Mennünk kell, 8-ra találkozónk van.- mondta.

- Engem is érint?-kérdeztem

-Mikey azt mondta, hogy látni akar ott

-Ana ne felejtsd el meglocsolni Kevint.- mondtam, amikor elindultunk.

- Kevin egy kaktusz, aki túléli - mondta, és becsukta mögöttünk az ajtót.

- Úgy tűnt...

-Ellenséges?

-Igen

-Nem szereti az új embereket, különösen a rosszakat.-magyaráztam.

- Akkor miért lóg veled? - megvontam a vállam.

-Naponta kérdezem magamtól én is.

A Bonten házhoz érve az asztalnál ülő új arcra néztem.

- Ő itt Takeomi Akashi - mondta Koko bemutatva minket.

- Örülök, hogy találkoztunk, uram - mondtam, és kezem nyújtottam neki, hogy megrázza.

A kezemre nézett, majd vissza rám, mielőtt megrázta. -Örülök. - mondta vissza. Leültünk mellé, és vártuk, hogy Mikey megszólaljon.

-Mint mindannyian tudjátok, hogy ő most a csapatunk tagja, attól függetlenül, hogy milyen jól telik a ma este, lehet, hogy egy ideig itt lesz, vagy nem. Vacsora lesz a Shiba csarnokban, a küldetése az, hogy derítse ki, ki az, aki pénzt csempészett a kábítószer-kereskedésünkből.

-Hajsd végre, és már mehetsz is.

-Hogy szeretnéd, hogy csináljam? Van valami, amit nem szabad megtennem?-kérdeztem.

-Csak ne kelts gyanút.-mondta. -Rindou és Haruchiyo elkísérnek, bízom benne, hogy egyedül is ki tudsz valamit találni. Ne kúrd el.

-Most mehet mindenki, Takeomi te maradj, meg akarok beszélni veled néhány dolgot.

Mindenki felállt, de én csak ültem és gondolkodtam.

Félsz? - kérdezte Ran mindkét kezét a vállamra téve.

-Egyáltalán nem, csak a tervemre gondolok. Tökéletes ötletem van, csak nem hiszem, hogy magammal tudnám hozni azt a kettőt.

-Miért ne?- kérdezte. Oda súgtam neki a tervemet, ő pedig vigyorogni kezdett. - Nem találhattál volna ki jobbat?

- Ó, nem tehettem volna, én csak szeretek szórakozni, tudod - kacsintottam rá, ahogy felálltam a helyemről.

„Ma este megmutatom, hogy mire vagyok képes"2