Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

17

Átöltöztem a fürdőruhámba, hogy Sanzuval leülhessünk a medencéhez és pihenhessünk. Kezdtet gondot okozni a fürdőruhám bekötése. Belenéztem a tükörbe és végig pásztáztam az egész testemet. Hegek mindenhol, és mintha híztam is volna. Undorodva néztem farkasszemet magammal a tükörbe.

-Kicsim, készen vagy? - kérdezte Sanzu a fürdőszobába kukucskálva, de a földön ülve sírva talált rám. - Hé, mi a baj? - kérdezte mellém ülve.

-Kibaszottul undorítóan nézek ki! - mondtam zokogva.

Sanzu pov

-Kibaszottul undorítóan nézek ki!- mondta, miközben eltakarta az arcát a kezével. A szívem összeszorult szavai hallatán.

-Ne legyél már ilyen sírós baba, jól nézel ki. - próbáltam megvigasztalni. Basszus, ez szörnyen hangzott. Miért nem találom soha a megfelelő szavakat?!

-Kifelé - motyogta.

-Én...

-KIFELÉ! - Kiabált.

Úgy tettem, ahogy kérte. Kimentem a fürdőszobából és becsuktam magam mögött az ajtót. Bárcsak látná magát az én szemeimen keresztül. A medencéhez sétáltam, ahol Ran a medence melletti forró betonon napozott.

- Hogy nem ég le a hátad? - kérdeztem. Ő csak megvonta a vállát és tovább feküdt. Közelebb sétáltam hozzá és egy egyszerű mozdulattal a lábammal bele löktem a vízbe. A székekhez sétáltam, és leültem Koko és Takeomi mellé, akik az árnyékba kártyáztak.

Mizuki? - kérdezte Takeomi.

- Összeomlott a fürdőszobában. - mondtam, és a kártyakupacért nyúltam, hogy beszállhassak.

- És egyedül hagytad? - kérdezte Koko.

-Elég régóta ismerem ahhoz, hogy tudjam, szüksége van egy kis magányra.

Soha nem fogom elfelejteni, amikor gyakorlatilag az arcomba üvöltötte, hogy térre van szüksége. Azóta nem tolakodok. Végül csatlakozott az asztalhoz, és leült mellém, én pedig végig néztem a testét. Basszus, szexi.

-Elég sokáig tartott. - mondta Koko.

-Mit játszunk? - kérdezte, és néhány kártyáért nyúlt.

-Black Jack. - mondta neki Takeomi. Mizuki felkuncogott.

-Menő.

- Tudsz játszani? - kérdezte Takeomi. A lány megvonta a vállát.

- Nem, játsszunk unot. - mondta és az asztalra tett egy vadonatúj bontatlan uno paklit.

Szeme tele volt élettel, boldognak tűnt, amikor ezeket a gyerekjátékokat játszhatta. Mindent, ami a gyerekjátékokkal kapcsolatos volt, élvezte. Megértettem miért, nem volt túl jó gyerekkora.

-Mit játszunk? - kérdezte Mikey, az asztalhoz csatlakozva.

- Uno. - válaszoltam.

-Mi a franc? - nevetett Mikey.

Addig játszottunk, míg végül meg nem unta. Hirtelen felállt, és a medence mellett napozó Ranre meredt, majd Rinre. Elnevette magát, mielőtt odament Ranhoz, és belerugta a vízbe, amitől Rin elnevette magát.

- Már te is!? - nyávogta Ran.

- Tökéletes a számodra, Haru - mondta Takeomi, és rágyújtott egy cigarettára.

Aztán hallottunk egy második csobbanást, Mizuki beugrott, és a hátán lebegve bámulta az eget. Ran megragadta a derekánál, és a víz alá húzta. Ők ketten az életükért küzdenek.

-Nagyon érdekes, tudod, örülök, hogy lopott Kokotól. - mondta Kaku, és leült mellém.

-Mert? Szereted?- kérdeztem ellenségesen

-Mi!? Nem, te kibaszott hülye, nem szabad bókolni a kibaszott barátnődnek? - kérdezte ugyanolyan hangon, mint én.

Csak megforgattam a szemeimet, és hosszan kortyoltam a kezemben lévő italból. Kakucho néha nagyon érzékeny vele, de nem annyira mint Kazutora. De valamiért nem félek, hogy elvennék tőlem őt.

-Haruuuuu!- Kiáltott, miközben oda úszott a medence széléhez. Lustán oldalra billentettem a fejemet, hogy ránézzek. - Gyere segíts kijönni kérlek!

Sóhajtottam és odamentem hozzá. A kezeiért nyúltam, és éreztem, hogy fejjel előre esek a medencébe. Teljesen felöltözve. Felúsztam a felszínre, ő csak nevetett. Odaúszva hozzá, magamhoz öleltem.

- Te hülye picsa... - próbáltam megszólalni, de félbeszakított, kezét az arcom oldalára tette, és hüvelykujjával végigszántott a hegemet, és megcsókolt. Elhúzódtam tőle és csak bámultam a szemeit.

-Ne nézz már így rám!- nevetett.

- Nem tehetek róla. Egyszerűen olyan ronda vagy. - vicceltem. Lesütötte a szemét, és visszazuhant a víz alá. Hagytam lebegni a testemet, ahogy az eget néztem, az életem színes, amióta találkoztam vele. Jobb, mint bármelyik gyógyszer, amit valaha is szedtem. Amióta ezeket a hegek megvannak, mindig megbámultak vagy elkerültek. De ő elfogadta...

- Ran, állj meg! - hallottam a kiáltását. Láttam, ahogy szorosan a karjában tartja, miközben a medence szélén sétált.

-Ha bedobsz, lelőlek! - kiabált. Közelebb ment a széléhez. - Komolyan mondom! - és már bele is dobta a vízbe. A gondolattól rosszul lettem, hogy Ran megérintette őt. De örülök, hogy legalább távol marad Rindoutól, soha nem fogom elfelejteni hogy mit tett.

-Mire gondolsz? - kérdezte Mizuki mellettem lebegve.

-Drogok - hazudtam. A nő felnyögött.

-Mindig a drogokról van szó, miért ne tudnánk egyszer mást csinálni?

- És mit csináljunk? - odahajolt és a fülembe súgta, éreztem, hogy a nadrágom ismét szűkülni kezd. Az őrületbe kerget. Kuncogott, miközben hátrálni kezdett, közben fenntartva a szemkontaktust.