Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

14

Egy órát utaztunk a kastélyig, ahol edzenünk kell. Út közben össze barátkoztam Kazutorával.

- Ó, istenem tényleg!? - kérdeztem tőle. -A mamám utál, és apám nincs. - mondtam egy kicsit a történetéhez kapcsolódóan.

-Kéred az enyémet? Lehet, hogy félig agyonver.. - mondta halk nevetéssel.

-Amíg te elviszed anyámat, addig nem bánom.

-Vannak gondjaik..- mondta Baji, miközben leparkolta az autót.

-Nos, Kazutora - mondtam, és kinyújtottam a kezem, hogy megrázza. -Nagyon jó volt találkozni veled!- Megfogta a kezem, és újra villanást láttam. Esküvő volt, rengeteg ismeretlen arc, de megjegyeztem azt az egyetlen férfit, akinek a feje oldalán sárkánytetoválás és hosszú fekete lófarok van.

-Jól vagy? - kérdezte Kazutora. -

-Igen, jól vagyok! - mondtam visszahúzva a kezem.

*

Eközben a Bonten fiúknál.

-Aztán Flörtölt vele! - mondta Sanzu Takeominak, aki éppen a papírmunkáját próbálta befejezni. -Miért? Közvetlenül előttem!?

-Egyáltalán jártok? - kérdezte bosszúsan Takeomi. - Mert ha nem, menj ki az irodámból!

-Nem vagyunk, de tudjuk, hogy szeretjük egymást, mindent együtt csinálunk, és legjobban a szexet élvezzük.

-Rendben, kész, menj ki! Ha bármi baj van, menj és beszélj Rannal vagy Rindouval. - mondta. Takeomi felsóhajtott, amikor az ajtót becsukta.

*

-Akkor miért nem mész megölni? - kérdezte Rindou

-Mert szeretem? Hülye kérdés.- válaszolta Sanzu, miközben bekapott néhány tablettát.

-Miért nem házasodtok össze, tökéletesek vagytok egymásnak. - mondta Rindou monoton hangon.

-Haha nagyon vicces..

-Tudtok egyáltalán valamit egymásról? Vagy csak a drogos szarokról beszéltek?-

-Minden részletet ismerek arról a nőről, a kedvenc színe a fekete a kedvenc étele a rámen, a legjobb barátja neve Ana, szeret kávézókba járni, és volt egy Gizi nevű macskája.
Rindou érzelem mentes arcal meredt Sanzura.

-Ennyi? Mikor van a születésnapja?

-Február 18

-Melyik évben?

-1993.

-Milyen a vércsoportja?

- Nulla negatív.

-Kibaszottul furcsa ember vagy! - mondta Rindou, miközben befejezte az evést. - Nem tudod, mit kezdj magaddal, amíg távol van, igaz?

-Mi? Dehogynem tudom!- mondta Sanzu bosszúsan..

-Tényleg? Nem szeretsz senki mással beszélgetni Mikey-n kívül, amíg ő nem jött, és most itt vagy, idegesítve az egész házat.

-Te buzi!- mondta Sanzu felállva az asztaltól, és a következő áldozatát vette célba.

*

-BAJI, HA NEM FOGOD MEG A KEZEMET, LEESEL! 20 MÉTER MAGASAN LÓGUNK!! - kiáltottam, miközben a 3. emeleti ablakon lógtunk.

INKÁBB MEGHALNÉK!- kiáltott felém Baji.

-NE RINYÁLJÁL BAZDMEG!-rúgtam meg a hasát.

*

Sanzu kinyitotta Kakucho irodájának ajtaját, és közvetlenül vele szemben foglalt helyet.

-Segíthetek?- kérdezte Kaku zavartan.

-Mint ha itt se lennék végezd csak a dolgod.- mondta Sanzu és feltette a lábait az asztalra.

-Miért nem szoktunk beszélgetni? - kérdezte Sanzu.

- Mert nem kedvellek. - mondta Kaku nyersen.

-Nem is ismersz engem!

-Tudom.- mondta Kaku, és visszatért a papírmunkájához.

Sanzu kezdett rájönni, mennyire egyedül van valójában, mennyire hiányosnak érzi magát, amikor nem vagyok mellette. Felállt, és Mikey irodájába ment. Zaklatott arckifejezéssel leült az íróasztalához.

-Nem tudom, mit kezdjek magammal! - mondta Sanzu.

-Elnézést?

-Nem tudom, mit csináljak, ha nincs itt. - mondta aggódva, és rázta a lábát. - Nem hittem volna, hogy ennyire kedvelem...

- Miért baj ez? - kérdezte Mikey.

-Elég stabilnak nézek ki? Őszintén!

-Nem

-Pontosan!

-Haru nyugi, ez az első alkalom, hogy ti tényleg külön vagytok több mint 5 hónapja, ez természetes. Egy óra múlva visszajön... ha még él.- mondta Mikey az orra alatt.

*

Ott lógtam fejjel lefelé keresztbe tett kézzel, és egy fejjel lefelé fordított Bajit néztem.

-Kibaszott nagy szívás. - mondta elsétálva tőlem.

- KEISUKE HOZZ LE! - kiáltottam.

*

-Mit gondolsz róla? - kérdezte Sanzu Mikeyt.

-Szerintem rendben van.

-Nem kedveled.
Mikey megköszörülte a torkát.

-Szerintem erős, csak egyszerűen nem akar egyedül lenni.

-Ez igy van. - mondta Naoto Mikey iroda ajtajának dőlve. Sanzu csak megforgatta a szemét.

- Ti barátok vagytok Mizukival, tudsz valamit mesélni róla? - kérdezte Mikey.

-Vicces arra gondolni, hogy bármit is elárulok róla, és nem vagyunk barátok, azóta letartóztattam párszor amióta zsaru lettem. De igazad van, hogy nem akar egyedül lenni csak nem vallja be. De egyedül nem tud semmit csinálni, mindig szüksége van egy barátra.- meséli Naoto.
Ebben a pillanatban hallottuk ahogy hatalmasat csattan a ház bejárati ajtaja.

-HOL VAN!?- kiáltott fel Ana.

-És itt jön az egyikük. - sóhajtott Naoto. Dühös lépteket hallottak az iroda felé közeledni, és hamarosan besétált, Koko pedig közvetlenül mögötte.

- Te! - mondta Mikeyra mutatva. - Te vagy Mikey?

- Hm, igen. - mondta Mikey teli szájjal.

-Azt akarom, hogy küld el tőlem! Nem csinálom tovább! Megértem, hogy aggódik értem, de istenem ez az ember állandóan a picsámba van! - kiáltotta.

-Szia Ana. - köszöntötte Naoto.

- És most megrontottad a zsarut!? - kérdezte dühösen.

-Ki a fasz csapkodja az ajtókat... woooah. - mondta Ran megállva mikor meglátja Anát. - És ki ez a szépség?

-Leszbi vagyok!.- vágta rá egyből Ana.

A nagy veszekedés közepette észre se vették hogy az ajtóban állunk Bajival és Kazutorával, mindaddig míg meg nem köszörültem a torkom. Mindenki egy emberként fordult felénk.

- Veletek meg mitörtént?- kérdezte Ana a mögöttem álló két fiútól akiken rengeteg seb volt, rajtam pedig egy karcolás se.

-Miért vagy itt?- kérdeztem tőle zavartan.

-Koko miatt...elegem van!

-Amíg nem adják parancsba, hogy ne kövesselek addig nem tehetek mást.- mondta Koko a kanapén elfeküdve.

-Nem úgy nézel ki mint aki leszbi.- mondta Ran Koko mellett ülve.

- Bocsi. Majd feltetováltatom a homlokomra hogy a pinát szeretem.- válaszolta idegesen Ana.

-Ran csillapodj, menj a bárba szedj fel valakit.- nevettem

-Kedvelem Anát, vicces.- nevetett Rindou.

-Koko és Rindou akkor válthatnak, Rindou te vigyázol Anára. - parancsoltam. Ez volt az első hivatalos parancsom, nagyon jól éreztem magam.


-Van bármilyen felhatalmazásod erre?- kérdezte Naoto.

- Ő Sanzu jobb keze, nálunk is magasabb rangon van.- mondta Ran

-Tényleg? Jó tudni!- mondta Naoto összefonva a karját.

-Most hazamehetek? - kérdezte Kazutora.

Mikey egy pillanatra sem nézett fel Kazutorára.

-Menj. - mondta hidegen.

Kazutora elbúcsúzott Bajitól, engem pedig megölelt.

- Jó veled dolgozni, remélem még találkozunk.- öleltem vissza.

- Ne számíts rá, de ha szeretnéd, itt a számom, és máshol beszélgethetünk. - mondta. Azzal elment, kedves volt.

- Lófaszt. - mondta Sanzu és kivette a kezemből a papírt, és darabokra tépte.

Mielőtt megfoghattam volna a kezét hogy ne tegye, kiment a szobából. Majd Rindou kirángatta Anát, miközben kiabált vele. Csak én Baji, Mikey, Ran és Koko maradtunk.

-Megyek megkeresem Harut. - mondtam kínosan.

-Menj csak édesem.-mondta Ran, miközben elindultam.

Be akartam nyitni Sanzu irodájába, de az ajtó zárva volt, ami azt jelentette, hogy nem volt ott. Megpróbáltam a hálószobáját, de ott se volt. Sétáltam még egy kicsit a kastélyban, de nem találtam meg, ez a hely kurva hatalmas, szóval kétlem, hogy az első vagy a második emeleten lenne, ahol általában mindannyian lógunk. Még át kell mennem a többi emeletre. Tudom, hogy 5 van belőlük, de nem volt időm felfedezni. Nem is tudtam, hogy felengednek-e oda, de a lifthez sétáltam, és mielőtt megnyomhattam volna a gombot, valaki megragadta a kezem.

-Hová mész? - kérdezte tőlem Sanzu. Megpördültem és elmosolyodtam.

-Téged kerestelek hülye. - öleltem át és szoros ölelésbe vontam. - Hiányoztál.

- Miért ölelted meg Kazutorát? - kérdezte.

-Huh? Nem tudom, hogy barátságos legyek. - mondtam zavartan.

- Ne csináld még egyszer - mondta, és megszorította az ölelését. - Nem akarom, hogy bárki hozzád érjen, rajtam kívül.

-Oké?!-vontam fel szemöldököm amit ő nem láthatott.

- Komolyan mondom, megölöm őket, és tudod, hogy megteszem.- fenyegetőzött. Viselkedése gyorsan megváltozott. - Most pedig menjünk vacsorázni!

*

Gyorsan felöltöztem és készen álltam a vacsorára, jól akartam kinézni Sanzunak, hisz ez az első tényleg hivatalos randink.

Az étteremben ültünk és vártuk az ételünket.

- Szóval mesélj a küldetésről. - mondta.

-Baji hagyta, hogy 20 méterről fejjel lefelé lógjak, és nem segített lejönni.- mondtam könyökömet az asztalra támasztva, fejemet pedig a kezembe téve.

- Micsoda seggfej. - mondta bosszúsan Sanzu.

- És neked milyen volt a napod? - kérdeztem.

-Unalmas, senki nem akart velem lógni.

Szinte rosszul éreztem magam, hogy nem tölthetem vele a napot, általában soha nem vagyunk külön, így furcsa, amikor külön vagyunk. Hamarosan kihozták nekünk az ételünket, és alig vártam, hogy ehessek. Észrevettem, hogy engem bámul.

-Igen? - kérdeztem teli szájjal. Nem szólt semmit, csak elkezdte enni a saját ételét. Miután a kelleténél többet ettem és ittam, végig táncoltam a járdán Sanzu kocsija felé.

-Gyere táncolni velem Haru!- mondtam megfogva a kezét. A zene elég hangos volt ahhoz, hogy meghalljuk a helyről. Nevetni kezdett, miközben megpörgettem.

-Hogy van ennyi energiád táncolni, miután annyit ettél?

-Imádok a közeledben lenni, soha nem akarom, hogy vége legyen. - mondtam neki. Egyszer csak megbotlottam de ő idejében elkapott

- Le kell feküdnöd - mondta és felemelt. Elindult az autóhoz miközben a lábaimat a törzse köré fontam, a karomat pedig a nyaka köré. Kicsit hátrahúzódtam, hogy ránézzek.

-Kívánlak.- mondtam.

-Tényleg? Csak így, amikor bárki megláthat? - kérdezte.

Az autó oldalának dőlt miközben én még mindig csimpaszkodtam rajta és közben hevesen csókolóztunk. Éreztem, hogy odalent megkeményedik

-Nincs rajtam fehérnemű! - súgtam neki.